kutya világban élek

kivert kutyaként. pont úgy érzem magam,mint a szüleimhez szegődött
kutya,akit tegnapelőtt elvittek kocsival és kiraktak az út mellett. az
a szerencsétlen állat meg csak futott a kocsi után egy
darabig,reménykedve. így jártam én is. odaszegődtem valakihez,aki
törődött velem,majd mikor terhes lett a ragaszkodásom a számára (mind
amellett,hogy rengeteg örömet is okoztam neki),akkor ellökött magától.
én még futottam reménykedve,de egyre inkább távolodott,majd teljesen
eltűnt. most itt nyüszítek egyedül,a fájdalomtól. éhes vagyok,fázom és
nincs aki megsimogasson,nincs akit szerethetek.
rémesen érzem magam,csak sírni vagyok képes. meg akarok halni...