szerda, május 19, 2010

ez a reggel

se volt különb a többinél. :) a melóban állandóan van valami fennforgás... :( de azért jól bírom, kicsit néha felhúzom magam, de aztán lenyugszok szépen. :)
de legalább már szerda van. :) vagyis mindjárt péntek, ami után szombat jön (milyen meglepő...), amikor Halásztelekre megyünk bulizni. :)
én már úgy várom, mint a Messiást... :) benne van a lábamban a bugi, és akkor nincs mese, menni kell és táncolni kell. :)

ma zöld napom van. zöld felső, zöld fülbevaló, zöld smink. :) jól áll a hajamhoz. is. :)

tegnap 8 után nem sokkal összerogytam, eltakarodtam aludni. aztán éjfélkor felébredtem, jól bevertem a könyökömet, ami ugyebár azt jelenti, hogy vendég jön. Zé lesz az. :)
valamiért nagyon lelkes, hogy újra találkozunk, én meg gyártom a teóriákat, meg szenvedek, de hogy minek??? ahelyett, hogy örülnék, hogy velem akar lenni. :) le kéne már szokni ezekről az agyalásokról. na, mondjuk nem viszem már túlzásba. néha eszembe jut, hogy akkor most mivan, de aztán meg le is pördülök róla azzal a lendülettel, mert semmi értelme ennek a kattogásnak.
jó együtt lenni, legalább is nekem jó, és nyilván Zének is, ha annyira várja a következő koccolást, meg annyiszor megköszönte a hétvégét is, amit együtt töltöttünk. szóval élvezem ami van, ami jó, ameddig jó. aztán mittomén. :) összeházasodunk? a fasse tudja. :)
kurva jó lenne együtt lakni, mert kurvára tudnánk együtt élni, most már ezt egyre inkább látom, de nem akarom ezzel "riogatni" (bár ha benéz ide, úgyis látja), mert hát ugye már ezerszer megbeszéltük, hogy nem. és ennyi. és persze elfogadtam, és lepörögtem a témáról. de hát én csak tudnám azt mondani, hogy igen. :)
minden birtoklás, meg rámászás, meg elköteleződés, meg dolgok nevén nevezése nélkül.
no, mindegy. nem is túráztatom magam ezen, mondjuk eddig se túráztattam. inkább leszek türelemmel, ahogy eddig, meg tényleg úgy, ahogy jó. és amikor jó. és ameddig jó.

tegnap konkrétan zokogtam a Híradó közben, mert ez az árvíz hatalmas tragédia. annyi szerencsétlen ember van az országban, és akkor még ez is sújtja őket. valami őrület. nagyon megrázó és megható volt látni, ahogy ezrek dolgoznak a gátakon, meg ahogy mentik ki az idős nénit és bácsit a kutyájukkal együtt, csónakon... na, akkor törött el a mécses... mindenkivel együttérzek, akit az árvíz, vagy a belvíz sújt. ez nagyon nagy probléma. remélem, ezekre a helyekre is jut majd pénz, hogy többször ez már ne forduljon elő.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése