mondjuk kétségbeejtő volt amit a hétvégén, otthon műveltem, mert alig ettem, és állandóan vedeltem a vizet, vagy ha már az sem segített, akkor rohantam könnyíteni magamon. (mármint visszabuktam a kaját)
a szüleim nagyon sajnáltak, meg persze örök problémájuk, hogy együnkegyünkegyünk, minél többet... ehhh... de nem is voltak olyan kaják (hiába adtam le kívánságlistát), amire annyira ugrottam volna, szóval tényleg alig-alig ettem. cserébe most egyre laposabb a hasam. és ha minden jól megy, a héten megerőszakolom magam és elmegyek a Tesómmal tornázni, és akkor még sokkal jobb lesz a helyzet.
szóval most addig még sanyargatom magam, míg nem megyek anyuékhoz legközelebb. majd előtte tágíttatok. addig nem. fogyni akarok és kész. és most tök jó úton járok, ezt nem is akarom felrúgni. :)
ja, hogy nárcisztikus személyiségzavarom van? jaja. és hogy a szüleim a felelősek? jaja. kösz a névtelen "jóakarónak"... szerintem nekem egyébként olyan összetett és bonyolult és gázos személyiségem és persze személyiségzavarom van, hogy egy pszichiáter belőlem írhatna doktorit, ha rendbe rak. én bármelyik szakembernek kihívást jelentenék, ha rájönne, hogy wtf. no, ha van unatkozó pszichiáter az olvasók között, vagy az ismeretségben, akkor azért keressen meg. kíváncsi lennék, hogy mire tud jutni velem. persze pénzt nem adok érte, csak hobbiból. :)
csoportterápia? nem. az tényleg nem nekem való. ha nem én vagyok a középpont, azt rosszul viselem.
no, hát pénteken sikerült annyira feltúráznom magam, hogy itt bömbiztem a melómban, a gépemnél. aztán hazaértem, bekapcsoltam a dvd lejátszót, amiben "véletlenül" éppen a Ravasz volt és megnéztem újra, közben meg elszívtam a csütörtök estéről maradt spanglit. be is ütött rendesen. újabb szövegek ütöttek be a filmből, de nagyon. pl: "Tom! Nem vagy vicces, csak hájas!" (ez persze a bőgős miatt...) hát meg ilyenek... a film szövegét 90%-ban már valóban előre mormolom... ez azért nagyon kemény.
aztán persze a picsogásnak, meg az önhergelésnek, meg a lazulásnak az lett az eredménye, hogy a bőgőst megkínáltam egy sms-sel. tudom-tudom. először úgy volt, hogy Barbinak küldöm el, csak elküldhessem, de aztán mégis a célszemélynek ment. válasz jött-e? szerinted? pffff...
este 9 körül értünk haza a Tesómmal, egész jól elbeszélgettünk a kocsiban. akkor már olyan fáradt voltam, hogy anyuéknál, némi küzdős vacsi után bezuhantam az ágyba és aludtam reggel 10-ig. szombaton olvasgattam, napoztam, pihentem. éjjel viszont újra rámtört a bőgős miatti szorongás és kilátástalanság érzése. önvád folyamatosan, és azon agyalás, hogy mi a faszt csináljak. természetesen a fejemben összerakosgattam egy levelet, amiben majd jól leírom, hogy wtf. de azóta sem írtam meg. a lényeg, hogy alig aludtam, mert csak kattogtam. a vasárnapi ebéd után pici pihi, majd indulás anyu nővéréhez, látogatóba, aki beteg. aki egyébként a Tesóm keresztanyja, és aki egyébként 30 évig ránk se nyitotta az ajtót. anno úgy összeveszett a két család, illetve az anyai nagyszüleimmel, hogy az unokanővérem esküvőjén is az én szüleim voltak az örömszülők, anyukám nővére a saját anyjának a temetésére se ment el... szóval ennyire. pár éve jött rá, hogy lehet, hogy egyedül marad, ezért nem ártana békülni... no, igaza is lett, áprilisban temettük a férjét. az egymáshoz közeledés elég nehezen ment (apu is sértett volt a történetben, és ha ő valakit nem szeret, akkor mi hiába akarunk bármit is, nehéz keresztül vinni rajta...), de mostanára mintha...
vasárnap este fél8-ra értem haza. akkor már két napja cigaretta nélkül voltam, úgyhogy egyből rá is gyújtottam, meg persze egy viccesre is. megnéztem a Simpson család mozifilmjét (kurvajó volt!!!! meg kell szereznem!!!), meg utána a Ravaszt megint, pont 11-re lett vége, akkor átnyomtam a pornóra, de valami hihetetlen sokáig nem történt semmi olyan, ami felizgatott volna, a 3 pornócsatorna egyikén sem, úgyhogy megküzdöttem az élvezetért rendesen, de legalább megérte. :)
hazafelé a kocsiban csak kiböktem a Tesómnak, hogy még mindig a bőgős miatt vagyok befalcolva. hogy lelki nyomorékot és idegroncsot csinált belőlem. Tesóm szerint persze ne vegyek magamra ilyesmit, meg hogy rossz időben találkoztunk a bőgőssel, meg akármi. hát ja. attól én még lelki nyomorék vagyok és idegroncs. ezen semmi nem változtat. túl nagy jelentőséget tulajdonítok neki, tudom. csak ez valami olyan kapcsolat volt, amin nagyon nehéz felül emelkedni. meg még számtalan egyéb gondom van, amit most nincs kedvem leírni. majd egyszer összeszedem. vagy nem tudom. majd jól elsírom Barbinak. :)
ja, hát tegnap még Gödörbe akartam menni, Flashre, 0:30-ra. biztos mentem. éjfélkor már aludtam. asszem. :) hálistennek olyan fáradt voltam, hogy már nem volt erőm kattogni. reggel meg full elkéstem, mert nem bírtam felkelni. viszont olyan csinos vagyok... hogy az parádé. :) a hajam életemben a legjobb, nem győzöm elégszer mondani. annyi embertől kapom a visszajelzést, hogy mennyire jól áll, hogy ezt tényként kell kezelni. bár TG-t el is felejtettem megkérdezni, hogy neki hogy tetszett (utólag megírhatod Drága), én azt gondolom, nem rossz. sőt. :) szóval csini vagyok, a sminkem fasza, a kiegészítők faszák... ahhh... nem is sorolom. :) lassan blognevet kell változtatnom. olvasnivaló helyett nárcisztikus napló leszek. :)
ma van 1 éve, hogy ismerjük egymást a Kossal. küldtem neki dél körül smst, hogy boldog évfordulót, meg legyen szép napja, erre most küldte a választ: "Királynőm! Neked is a legjobbakat kívánom máris! Mikor ünnepelünk? :D" hát nem édes? ;)
mit írjak még? pasik? nem érdekelnek... az utóbbi idők kudarcai után baromira nem tud meghatni egyik sem. a szexuális éhségemet a Kos csillapítja, vagy a pornónézés, ha társaság kell, vannak Barátaim, meg van egy drágajó macskám, aki faszán összekarmolt az este, és ezt csak ma vettem észre. szóval van kivel lennem, ha akarom. nem kell kapcsolat. nem kell pasi. nem tudok bízni senkiben. nem tudok szeretni senkit. most nem. most még nem. nagyon-nagyon nem. nem is ragozom tovább, Ady Endre zseniálisan megfogalmazta az agyam és szívem minden rezdülését az alábbi versben:
"Nem, nem hiszek! Mért űzzem én a lelkem
Epedő vággyal bolygó fény után?...
Minden reményem megtört a keserven,
Hisz balga, őrült ábránd volt csupán.
Ne hívj, ne csalj, szerelem szép világa!
Az én világom irdatlan, sötét,
Ezer tavasz s ezer tavasz virága
El nem zavarja fullasztó ködét.
Ne hívj, ne csalj, én nem tudok szeretni,
Lelkem kifosztott, nyomorult, szegény.
Elkárhozástól meg nem váltja semmi
S a te sugárod: őrjöngő remény.
Tűnt ifjuságnak visszajáró árnya, -
Az lettem én... a mult után futok...
Isten hozzád, szerelem szép világa!
Ne hívj, ne csalj, szeretni nem tudok..."
Nem neked, neki. Mondom, örülj, hogy megúsztad, hogy egy npd-s hosszabb ideig abúzáljon, ne gondolkozz azon, mit rontottál el (ennek tényleg rossz vége lehet rád nézve), mert ez a történet valószínűleg nem rólad szól. Így nem is csinálhattál volna semmit jól/jobban.
VálaszTörlésNeked csak szövegértési nehézségeid vannak, úgy tűnik.
utálom, hogy névtelenül kapom az észosztást. gyűlölöm.
VálaszTörlésamúgy meg az gáz, hogy magamra ismertem a leírásban?
és azért lássuk be, az én személyiségemmel is vannak problémák, ez azért továbbra sem kérdés...
szóval hogy a bőgős a nárcisztikus? hát nem tudom. én nem gondolom ezt. ráadásul én azért kicsit jobban ismerem talán, mint valaki a blogom alapján. de tulajdonképpen meg mindegy.