eszembe jutott tegnap a bőgős, az annyi volt, hogy tegnap lettünk volna 11 hónaposak. és ez már kedden is az eszemben járt. de semmi egyéb. nem megyek a Népligetbe, leszarom. nem csinálok hülyét magamból. tényleg nem ér ennyit az egész.
kaptam tegnap képeslapot a Kostól, Lisszabonból. ezt írta rá:
"Távolság nem akadály,
Másnaposság itt nem csak ábránd.
S ha rámtör a magány,
Egy bizonyos szempár biztos rám talál.
(vagy Imádatod biztos megtalál :) )"
édescsillag... :) milyen fura az élet... annak idején szinte egy időben indult az ismeretségünk, a kapcsolatunk a Kossal, meg a bőgőssel. és kisebb-nagyobb megszakításokkal, de futott is párhuzamosan a két történet egymás mellett, végig. és ahogy visszaemlékszem, hiába voltam én a bőgőssel hivatalosan, mindig a Kostól kaptam meg azt, amit igazából a bőgőstől kellett volna, amire mindig is vágytam.
a Kos jött karácsonykor fel, hogy elköszönjön, a Kos vitt Kőszegre, a Kos tudott kielégíteni, a Kos jött meglátogatni a kórházban, ő ült az ágyam szélénél, mikor felébredtem az altatásból, a Kos vitt a legjobb helyekre mulatni, szórakozni, meg színházba is, a Kossal lehet mindent megbeszélni, a Kos az, aki mai napig is mindig érdeklődik, hogy mi van velem, a Kos az, aki még mindig gerjed rám, a Kos az, aki képeslapot küld, és ráadásul ilyen szöveggel...
áhhh... nem mondom, hogy a Kossal kellett volna járnom, vagy kellene, mert az nem működne, de tény hogy az elmúlt 1 évben a legtöbb jót csak tőle kaptam, és hozzáteszem, rosszat meg nem. egyáltalán. miatta soha nem picsogtam, nem idegeskedtem, nem nyavalyogtam, nem szomorkodtam.
szóval erről ennyit.
whááááááá!!! megvettem az új telefonom, este, amíg volt cérnám, azzal baszakodtam, hogy a telefonszámokat áttöltsem az egyik készülékről a másikra. hogy ne mondjam, nem sikerült, csak egy részét, úgyhogy majd hétvégén nekiülök és megoldom valahogy.
ebből adódott a szitu, hogy kaptam éjszaka egy sms-t és csak tippelni tudtam, hogy ki lehetett. nos, Dj. Függöny írt. mindegy is, hogy mit, most még leveleztünk is reggel iwiwen, és hát lényegében az a problémája, hogy én néha füstölök, és hogy az előző kapcsolata erre ment rá, meg a Dj karrierje is, meg mit tudom én, szóval hogy fél, hogy velem is megszívná, és most egyébként is feszült a volt csaja miatt, meg mit tudom én... áhhh.
mondtam neki, hogy bár megértem a problémáját, hogy rossz tapasztalata van és fázik egy újabb ilyentől, de kértem, hogy ne általánosítson, mert ha nem vágta volna eddig, akkor rájöhetne, hogy én nem vagyok olyan, mint a volt nője. abban maradtunk, hogy ha összeszedi magát lelkileg, meg mittomén, akkor hív. hogy nem fogok rá várni, az biztos, de ha éppen nem lesz senki, akkor majd meglátom. amúgy meg elég érdekes a figura, szóval egyre inkább kezdem elveszíteni az érdeklődésemet. nem is baj, hogy kibújt a szög a zsákból, ha később adja elő nekem ezt a rinyát, talán sokkal rosszabb.
rádobtam egy mailt Hétfőire, hogy wtf. hálistennek nem utál, sőt, jól érezte magát velem a múltkor, úgyhogy szívesen találkozna, akár már vasárnap estefelé is, meg a jövő héten is... na. még addig-addig... :)
holnap gyógyszabin vagyok, hálistennek. minimum délig alszok, utána mosok, takkerkodok. este a Kossal találkozom. végre. :) remélem kapok valami ajcsit. :) szombaton nem tudom mit csinálok, leginkább semmit szerintem. meg vasárnapra is ugyanez a terv. a lakást akarom rendberakni, mert már nem állapot ami van. meg dögleni akarok és pihenni és lazulni és nem foglalkozni semmivel és senkivel.
a jövő hét érdekes lesz, hétfőn volt kollégámmal, Sanyival találkozom, kedden társasházi közgyűlésre kéne mennem, szerdán TG-vel meccset nézünk, csütörtökön nemtommilesz, pénteken meg megyünk haza anyuékhoz, mert már ezer éve nem voltunk otthon. eddig ez a terv. :)
mostanában rémesen keveset eszek, a héten például eddig alig ettem valamit (nem csoda, ha három Cuba libre beütött kedden). egész nap egy zacskó ropin, meg jobbik esetben 2 pohár joghurton elvagyok a munkahelyemen, aztán mikor megyek haza, akkor már szédelgek az éhségtől. otthon aztán elkezdek enni, de vagy megunom 1 perc után, mert tulajdonképpen nem is kívánom, vagy kihányom, és akkor meg azért nem. a lényeg, hogy most már a márciusi formámba kerültem, abba a formába, ami akkor volt, mikor kijöttem a kórházból. igyekszem erre vigyázni. bár a jövő heti családlátogatás biztosan kibillent majd belőle, de legalább addig fogyjak tovább, ez a lényeg. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése