a szerencsejáték veszélyes

üzemmód, kezdem belátni. először azt hittem, csak a hülye Chelsea miatt buktam pénzt, aztán már mindegy volt. egyik szemem sírt, a másik meg üveg, mert a Chelsea idegenbeli vereségének köszönhetően a tabellán átvettük a vezetést, de hát ez nekem pénzbe került. :S na, mindegy. próbálok tuti meccsekre fogadni, most már tényleg. (Csírabácsi, megoszthatnád velem a tudásod... ;) )
amúgy meg kémiáról szólt az egész hétvégém kb.
csütörtök este a Tűzraktérben találkoztam Hegymászóval. aki 41 éves oroszlán. nagyon kellemeset beszélgettünk, és fura, nálam a pasik 35 felett már öregnek számítanak, és éppen ezért nem is keresgélek ebben a korosztályban, mégis, valahogy vonzott ez a 41 éves férfi. mert hát ő aztán tényleg egy komoly férfi. és hát belegondolva, a Tesóm pasiját is szoktam stírölni, mert az is jó faszi 45 éves kora ellenére, hát akkor ez a Hegymászó miért lett volna kivétel? a lényeg, hogy kb. másfél órát dumáltunk. mivel azóta igazából nem jelentkezett, vágom, hogy nála nem indult be semmi. de hát ahogy a Kosnak fogalmaztam másnap este: "nem tetszhetek mindenkinek... nem lehetek az esete mindenkinek..." és nem is tudom, hogy jó lenne-e, ha az lennék.
engem bizony megmozgatott ez a pasi, de ez nem volt kölcsönös. ezt szomorúan tapasztaltam. na, mindegy.
péntekre persze már annyira elfáradtam, hogy este nem is volt kedvem semmihez, de aztán a Kos mégis elvitt a Tajtékos napokba, a Ráday utcába. megittunk egy-egy páleszt, meg 2 üveg jóféle bort. ettünk, beszélgettünk. közben pedig a kedvenc jazz zeném szólt a háttérben, a legvidámabb, legkellemesebb jazz: Django Reinhardt és Stephane Grapelli számai. nagyon jól éreztem magam. jó volt a zenekar is. és a pincér lányok meg nagyon kedvesek. ja, és formás fenekűek... khm. :) ja, és persze szép bőgős, szép bőgővel... parádés. csak hogy ne unatkozzak. az este folyamán elég sokat nyavalyogtam a bőgősről. mármint Arról. hol olyan aspektusban, hogy menjen a faszba, hol meg úgy, hogy mennyire hiányzik, vagy valami kellemes emléket emlegettem fel vele kapcsolatban. ahogy fogyott a bor, úgy vált egyre durvábbá a dolog. hazafelé sétáltunk (pedig nem akartam a Kossal aludni, de ő azt akarta, hogy hozzá menjünk, aztán mégis praktikusabb lett hozzám menni, az volt közelebb), persze a Jazz tanszak előtt vezetett el az út, ahol igen komoly műsort adtam. üvöltöztem a márványtábla előtt a kapuban, a járókelők érdekesen néztek, a Kos meg finoman próbált odébb tessékelni, hogy kopjunk már le, ne csináljak magamból nagyobb hülyét.
fél 1 körül értünk hozzám haza, akkor láttam, hogy a Dobos előtte 10 perccel keresett. ő áprilisi történet (csak segítségképpen). akkor nem jöttünk össze, de a barátkozás megmaradt, azóta is találkoztunk ugyebár, meg szoktunk néhány szót váltani az oldalon, ahol megismerkedtünk. a héten kiderült, hogy szakított a barátnőjével, akivel a mi első találkozásunk után jött össze, mert kiderült, nem egy fogalomrendszerben mozognak, vagy mi. szóval hogy nem illenek össze... és hogy ezért pénteken ő nagyon leissza magát, bár szombaton megy az egyik zenekarával Gyöngyösre tehetségkutatóra, de azért fröccsbe folytja bánatát. na, mikor láttam, hogy keresett, akkor egyből visszahívtam, hogy mit akart. nagyon álmosan vette fel a telefont, mintha 10 perc alatt el is aludt volna teljesen. mondta, hogy nagyon sokat gondol rám (érezni lehetett a hangján, hogy ittas), és puszil, meg minden és hogy gondoljak rá én is a tehetségkutató miatt, meg hogy korán kel Gyöngyös miatt, meg ilyenek. najó, gondoltam magamban, ha nincs ló, jó a szamár is... ehhhh... azért persze kedvesen, aranyosan tettem le a telefont.
otthon aztán részegen nekiestem. szétszedtem teljesen. szexelni kezdtünk, ami nem is volt rossz, de egy pózról megint csak a bőgős jutott eszembe és ettől meg elbőgtem magam. egy ideig próbáltam leplezni a sírást, de aztán a Kos észrevette. najó, akkor már hangosan zokogtam. megvigasztalt, mint mindig. normális volt, nem problémázott azon, hogy gallyra ment az aktus. próbáltam vele megértetni, és hát ezzel együtt bebizonyítani is azt, amit addig sűrűn állítottam, hogy lelki nyomorék, egy roncs lettem a bőgős miatt... mert ilyet más nem csinál. mármint hogy egy teljesen kellemes helyzetben egyszer csak bevillan valami régi kép és teljesen elszomorodik, sírni kezd.
összebújva aludtunk el, teljes békességben és szeretetben, ahogy szoktunk. ő reggel 9 körül elhúzta a csíkot, én visszafeküdtem. délután fél4-ig aludtam. akkor megnéztem a Stoke-MU meccset (Ryan Giggs tett megint csodát, 35 évesen... erről ennyit), aztán meg randira kezdtem készülődni.
a 27 éves Fizikussal volt megbeszélve este 7-re egy találkozó egy Jókai utcai teázóba. Fizikussal péntek délután chatelgettünk, aztán 1 órát beszéltünk telefonon. kép alapján bejött, humora egész jó, és értelmes is. néhány dologban azért jócskán különbözünk, de gondoltam, mi bajom lehet, ha találkozunk? egy szeparéba ültünk be, ő akarta, cipőlevevős, elfekvős faszság, amit egyébként utálok. mindegy. leszartam. a srácnak nagyon bejöttem. én ettől zavarban voltam, mert eléggé nyomult. közeledett. kb. fél óra után meg akart csókolni. én meg ezt annyira nem éreztem. nem volt rossz arc, bár voltak kínos csöndek, de ez talán rajtam is múlt. mondom, zavarban voltam. hát, amúgy kiderült róla, hogy nem dohányzik, nem iszik, nem bulizik, napi átlag 10 órát melózik. és igazából nem hiszem, hogy az életritmusunk, meg az érdeklődési körünk összeegyeztethető lenne.
mindennek ellenére a szeparé foglalás lejárta után elmentünk moziba. a Westendben megnéztük a Becstelen Brigantikat, mert ő még nem látta. most azért jobban élveztem, mint a múltkor, bár ennek meg a popcornos zacskót kellett kivenni egy idő után a kezei közül, mert azt zörgette, nekem meg ettől felállt a hátamon a szőr. a film közben simogatta gyengéden a karomat, ami fincsi volt. a végén aztán addig-addig, hogy megcsókolt. gondoltam, essünk túl rajta, bár nem volt annyira kedvem hozzá, de annyira akarta, hát, gondoltam, legyen. ennek legalább a szája nem büdös. :)
1 után kezdtünk hazaindulni, éjszakait keresni. én persze a szeplősvállmutogató, alig valamit takaró felsőt vettem fel, se kabát, se pulcsi, vagyis a szénné fagyás veszélye forgott fenn elég durván. aztán a 909-esre várva, hajnali 2 körül benyögte, hogy a volt barátnője 3 hónapos terhes tőle. és bár a szakításuk után 1 hónappal derült ki a dolog, a csaj nem akarja elvetetni, sőt, már késő is lenne erre, és hogy nem akar már ettől a lánytól semmit, de a születendő gyereket meg már most szereti... áhhh... na, ez érdekes volt. innentől kezdve alig vártam, hogy megszabaduljak tőle. addig is azt gondoltam, hogy ez részemről ennyi, de ezek után meg pláne. én egy ilyet aztán végképp nem veszek a nyakamba. kurvára nem hiányzik.
végre hazaértem, elvágódtam a kanapén, beburkolóztam a fejem búbjáig egy vastag takaróba, csináltam egy cigit és tévéztem. úgy hajnali fél5-ig. aztán először azt találtam ki, hogy a kanapén alszok, de 8 körül mégis inkább bementem a hálóba. délig fetrengtem. majd elmentem a boltba, ettem, filmet néztem. tekergettem.
ja, ilyen filmeket nyomtam végig: Anyámon a tanárom, Spíler, Blöff, Ravasz, Ómen (az eredeti, 1976-os film). aztán Barbival feccsenés, majd egy kis pornó és éjfél körül elájulás.
reggel 5-kor keltem, mert körmöshöz mentem. megszabadultam a rózsaszín, kisvirágos körmöktől. nem én voltam. 4 hét alatt rájöttem. most aztán lehet, hogy átestem a ló túloldalára, mert most aztán tényleg nem látszik, hogy mű a körmöm, de hát valójában ez volt a cél. :)
és azt még nem is mondom, hogy pénteken ért egy kellemes élmény. mégpedig az, hogy visszakapom a régi csapatomat a munkahelyemen. illetve őket is, megosztva OJ-val. tehát újra belém helyeződik a vezetés bizalma. és OJ bizalma meg töretlen, és ennek külön örülök. most tényleg jól érzem magam itt, már csak tényleg a pénzt kellene felfelé kerekíteni és egy szavam sem lenne. :)