csütörtök, szeptember 10, 2009

emlékeim szerint még

soha nem éltem át úgy a magyar Himnuszt, mint tegnap este a válogatott meccse előtt. felállva, sírva énekeltem, minden sorát átgondoltam, értelmeztem, újra értelmeztem és zokogtam. nagyon nagy hatással volt rám az esti meccs. amit a szurkolók műveltek a Stadionban, az valami csoda volt... nem győztem hallgatni a biztatást. szenzációs. minden elismerésem annak a 42.000 embernek, aki ott volt. még a tévén keresztül is hátborzongató élmény volt.
hulla fáradt vagyok és csak az éltet, hogy ma találkozom TG-vel. :)

1 megjegyzés:

  1. Biztos vagyok benne, hogy Kölcsey is sírna örömében, ha tudná, hogy egy meccs alkalmával is aktuálisak a sorai :))))

    VálaszTörlés