reggel az ágyban

világosodtam meg azzal kapcsolatban, hogy mi zavart legjobban tegnap az Olaszban. hogy úgy beszél, mint Hiller Pityu. :) ez most már baromi vicces, de tegnap elég dühös voltam. magamra, rá, meg a világra. meg mindenkire. :(
4-szer, azaz NÉGYSZER öltöztem át, mire úgy láttam a tükörben, hogy elindulhatok végre a randira. persze el is késtem. hátulról láttam meg először a srácot, úgy nem volt gáz. még az öltözéke is egészen jó volt. aztán szembefordult. na, azt nem kellett volna. :( hát... 31 éves létére legalább 35-38-nak néz ki, nyuszi szája van, ami alapvetően nem gond, hiszen mostanában (a bőgős óta) bejönnek a szabálytalan fogsorú fiúk. de ez olyan selypegős, szottyadt nyusziszáj. vagy nem is tudom. rémes. ahogy beszélt, az meg tök olyan volt, mintha Hiller István beszélt volna. úrjézus. még a mozi pénztáránál én próbálkoztam, de leginkább rá sem mertem nézni, mert attól féltem, hogy világgá szaladok.
ahhoz képest, hogy jeleztem neki, a vízöntőkkel az a bajom, hogy sóher gecik, ehhez képest a jegypénztárnál elővette a kis kajajegyeit (vagy kultúrautalvány, vagy mittomén, tulajdonképpen mindegy is) és azzal fizetett. én tökéletesen megértem, hogy válság van és ezeket is fel kell használni. de könyörgöm, első randin ne kajajegyezzünk már... nekem nem kell, hogy fossa a pénzt az orrom elé, de legyen már valaki ennél gálánsabb, elegánsabb, vagy nem is tudom. ja, és egy Jeans Clubos szatyorka volt nála, semmi normális táska, vagy valami... ezt a szatyrot persze végig az ölében tartotta a film közben és persze folyton csörgette, zörgette.
mivel a Corvinban nem volt nyitva a könyves pult, én egyből a bizsuk felé vettem az irányt. ő ekkor eltűnt egy percre, de legalább volt időm Barbinak megírni, hogy máris off a téma. :( és tudom, hogy a bőgős is off volt elsőre, nade nem ennyire. vagy nem is tudom. az megfogta a bőgőjét, játszani kezdett és olyan kisugárzása lett tőle, olyan szexi lett és kívánatos, hogy kész.
na, mindegy is. beültünk a moziba. próbáltunk kicsit beszélgetni, persze munkáról (ki a faszomat érdekel első randin??), aztán hálistennek gyorsan elkezdődött a film. kb. 10 perc telhetett el, amikor azt éreztem, hogy én felállok és otthagyom a gecibe. olyan undorító szájszag terjengett a srácból, hogy az nem igaz. végig az orrom előtt volt a kezem és a másik oldalamon ülő fiú felé húzódtam, mert már mást nem igazán tudtam kitalálni. az Olasz meg csak jött közelebb, nyomult. közben az állán a borostát sercegtette. kurva idegesítő volt. najó, akkor már minden idegesített. szóval folyamatosan arra gondoltam, hogy hazamegyek. a filmet sajnáltam volna, mert nagyon tetszett, bár annyira nem tudtam élvezni. nem mertem röhögni, mert akkor a srác is röhögött, telepofával és olyankor dőlt belőle a gyomorszag. én értem, hogy munka után jött, meg esetleg ideges volt, vagy nem is tudom, de nincs egy szem rágó, vagy egy fogkefe a melóban, hogy indulás előtt, vagy evett volna pár falatot... szóval nem értem. tudta, hogy találkozunk, már előző este tudta. miért nem lehet erre felkészülni rendesen? ha meg mindig ilyen, akkor meg pláne gáz. egyébként pedig nyilván ilyen.
egy idő után teljesen elfogyott a cérnám, elővettem a telefont, hogy megnézzem hány óra. úgy éreztem, még csak fél-egy óra telt a filmből, de már ott tartottam, hogy tényleg húzok a gecibe. ekkor megláttam, hogy már 2 óra telt el és csak fél van hátra. háhá. azt már féllábon, befogott orral is kibírom. :) na, akkor már tök vidám voltam, tudtam, hogy nemsokára megszabadulok. bár ásítoztam, de azért elkezdtem élni. meg a film is csúcsrapörgött akkorra.
végre elindult a stáblista, ahogy felkapcsolták a villanyt, kiadtam az ukászt, hogy menjünk (pedig én szeretem végignézni a stáblistát, főleg a zene miatt, de most égette a talpam a nyúlcipő, mennem kellett). a mozi előtt, talán még le sem értünk a lépcsőn, megköszöntem a mozizást, mondtam, hogy fáradt vagyok, úgyhogy hazamegyek. 2 puszi és már iszkoltam is. hazáig futottam. esküszöm. nem volt nálam cigi, meg fel is volt baszva az agyam, úgyhogy szerintem rekordot döntöttem. :)
otthon feltéptem az ajtót, rágyújtottam egyből és hívtam Barbit, hogy kipanaszkodjam magam. dühöngtem. nem szomorú voltam, inkább dühös és értetlen. aztán csináltam egy cigit és néztem a Kés alatt-ot. ez a 60. rész volt, az 5. évad első epizódja. ha valaki meg tudja szerezni, ne habozzon, mert hatalmas poén van benne. a punciszáj. :D szarrá vihogtam magam, mikor benyögték és megcsinálták. kész. amúgy is imádom ezt a sorozatot, de ez a punciszájas rész őrület. :)
ezután még kapcsolgattam, majd lefeküdtem aludni. elég fáradt voltam, de muszáj volt levezetnem az este történéseit egy cigivel. pornót is nézhettem volna, de ahhoz már nem volt erőm. valahogy el is ment tőle a kedvem.
és hogy miért voltam dühös? mert nem értem a világot, a férfiakat, senkit és semmit. 2 napot végigleveleztem ezzel a fiúval, oldalas leveleket írtunk egymásnak. valami különleges bizsergést éreztem vele kapcsolatban, mert valahogy annyira egy húron pendültünk. a végén már ott tartottunk, hogy majd két meg nem értett zseni találkozik. és be voltam rezelve, hogy milyen lesz, hogy mit mondok majd neki, féltem, hogy személyesen is elvarázsol és akkor végem, belezúgok ezerrel és majd jól meg is szopom, ahogy az ilyeneket szoktam. mondjuk ott gyanút kellett volna fognom, mikor azt írta, hogy zeneileg nem túl nagy spíler, a kedvencei pedig: Edda, régi Bonanza Banzai, az István a király... ezekkel nincs is baj, de ennyi?? szóval necc. mindegy, nem figyeltem az intő jelre és belementem a randiba, vesztemre. mert személyesen kurvára nem varázsolt el. sőt. és ez annyira gáz, hogy a kibaszott jó levelezés, egymásra hangolódás után egyszerűen nem működik a kémia. és anélkül meg nem megy. nekem senki ne mondja az ellenkezőjét!!! nem és nem megy, ha azt érzem az első pillanatban, hogy hozzá se tudnék érni, hogy nem tudom megkívánni, hogy felfordul tőle a gyomrom. valahol már a Táncost is meg tudom érteni. mert ez tényleg ilyen. erőltethettük volna ezt az Olasszal, de hogy nincs az az Isten, hogy a csókig eljussunk, az tuti. akkor meg minek??? hogy jókat beszélgessünk? faszom. elbeszélgetek én magammal, magamban és kész. egész nyáron ezt csináltam, sőt, március óta saját magammal beszélgetek, leginkább hangosan, már a munkahelyen is, szóval nincs nekem ilyen nyögvenyelős történetre szükségem.
úgyhogy lassan ott tartok, hogy nem kell nekem akadémikus, meg már az se, hogy legyenek közös dolgaink, csak legalább tudjam megkívánni, aztán majd kialakul. vagy hát nem is tudom. kicsit el vagyok keseredve, hogy soha nem találom meg azt, akit keresek. hogy bármennyire is fostalicska, azért a bőgős mégiscsak 98%-os volt... najó, a hazudozása, a hülyesége levon ebből az értékből, de alapvetően ja. azért jó volt.
és persze a faszomat beleverem a netes társkeresésbe is, hogy fotó alapján kell dönteni valakiről. vagy hát nem kell dönteni, de akkor meg belefut az ember ilyen szarságokba. és annyira sajnálom az elvesztegetett időt, amit a levelezéssel töltöttem, sajnálom, hogy picit beleéltem magam abba, amibe persze nem lett volna szabad. oké, szerzett nekem a srác két jó napot, vagy inkább másfelet, de hát az édeskevés.
még jó, hogy sms-re pl. nem költöttem. mert Oroszlán Attila és Dj. Függöny esetében még ez is bejátszott. és ilyenkor ezeket is sajnálom. pénzkidobás volt minden üzenet, és elpocsékolt idő volt minden perc, amit a velük való kommunikációval töltöttem. rémes.
nagyon belefáradtam és meguntam ezt az egészet. ettől függetlenül most is a neten lógok, meg a társkeresőn, de kb. minek? már látom, hogy a virtuális világban nem terem babér, nem szabad, hogy innen ismerkedjek, mert nem lesz jó vége.
és elegem van, hogy nincs olyan pasi, aki mindenben okés. én nem Brad Pittet keresem külsőre, nincsenek nagy igényeim, de most már tényleg (bár ez gáz, mert igenis legyenek igényeim, nem adhatom alább, mert akkor megint boldogtalan leszek valaki mellett), csak mit tudom én... ne legyen egyszerű, mint a kettes lego, legyen ápolt, férfias, normális. már az sem baj, ha kicsit macisajt. az se érdekel. csak legyen valami kisugárzása, csak varázsoljon el a dumájával személyesen is. mert írni aztán bármit lehet. de ha face to face beáll a kínos csönd, és még egymásra sem bírunk nézni, akkor az ultragáz. áhhh... mindegy is. lefosom.
továbbra is a kalandozásban látom a helyzet megoldását. kötöttségek nélkül randizgatni, szexelni, megismerni embereket, aztán ennyi. persze mindenképpen független pasikkal találkoznék, mert nem szerető akarok lenni, csak terepfelmérésre vállalkozom. szóval lazán és kész. hogy aztán esetleg valamelyik kalandból lesz valami komolyabb, az más kérdés.