hülye már megint. saját magamnak szerzek kellemetlen perceket, de most már tényleg befejezem.
befejezem a kutakodást a bőgős után. nem érdekel. egyszer és mindenkorra be kell látnom, hogy nem kellettem neki és hogy nem is fogok soha többé kelleni neki. ezzel igazából nem is lenne probléma, ha nem úgy intézte volna az egészet, ahogy.
és ettől egy mocskos szemétláda, egy ótvar nagy geci, hogy így történtek a dolgok. hogy nem volt soha egyenes velem, hogy kihasznált, kihasználta a gyengeségemet, kihasználta, hogy én nagyon durván beleszerettem, kihasználta a jó szívemet, kihasználta a testemet... aztán meg eldobott. mint egy darab papírfecnit, amit telefirkált, összegyűrt és így már semmire sem jó. és persze ezzel engem a lelki nyomorba taszított. (hogy az anyagi nyomorról már ne is beszéljek, de persze nyilván az én hibám, hogy a szakítás után minden pénzem piára és drogra költöttem)
soha nem mondta igazán, hogy mi a problémája, hogy min kellene változtatnom, csak kábított és kamuzott végig. behúzott a csőbe rendesen, ahogy kell.
de most, úgy néz ki, megtalálta a következő áldozatát. aki nem túl nagy hasú, nincsenek műkörmei, nem mobiltelefon függő, és van tetkója, piercingje, ja, és kreatív foglalkozása (még hogy én nem vagyok kreatív. a blogírás, versírás, forgatókönyv írás az smafu? faszom. nem tud ez az ember semmit rólam, mégis úgy döntött, hogy dob. aztán majd bánhatja örök életére, hogy nem hagyott időt a kapcsolatunk kibontakozására.). hát ha ez kell, hát ez kell. megértettem. elfogadom. éljen boldogan.
de Istenemre mondom, ne fussunk össze sehol. és ne próbáljon keresni semmilyen formában. mert egy percig sem leszek úrinő. az biztos. nem érdekel, ha szánalmasnak tűnik is majd akkor a viselkedésem, a reakcióm, de én úgy elküldöm a büdös kurva anyjába, hogy megemlegeti egy életre.
nyilván nem fogom szó nélkül hagyni, hogy az életemből 1 évet tönkre tett. mert ő egy balfasz. (én meg a még nagyobb, hogy hagytam) nyilván nem fogok elmenni szó nélkül amellett, hogy örök életre megnyomorította a lelkem. úgyhogy ne akarja ezt megtudni, ezt innen üzenem.
és vésse mindenki jól az eszébe: az Oroszlán - Halak kapcsolat nem működik és csak bajjal jár. senki ne fogjon bele ilyesmibe!!!!
őszintén szólva nem irigylem azt a férfit, aki legközelebb a meghódításomon fog dolgozni. kibaszott nehéz dolga lesz, az biztos. tele vagyok annyi sérüléssel, váladékozó, gennyedző sebbel, amik kurvára nem gyógyultak még be és talán soha nem is fognak. és ezek mind pasik miatt keletkeztek, leginkább persze a bőgős miatt.
úrjézus... ekkorát csalódni... ekkorát koppanni... áhhh... ha nem velem történik, nem hiszem el... de hát ki mással történne, ha nem velem?? ki az az orbitális nagy lúzer rajtam kívül, aki így be tudja szopni a hazugságokat? senki. valljuk be őszintén. hiába voltak itt figyelmeztetések, meg intő jelek, basztam rá, csak mentem a hülye fejem után. mert az aztán kurvajó. ahelyett, hogy kivágtam volna a gecibe már nem is tudom mikor ezt a faszkalapot. és semmi bajom nem lenne azóta. még az is lehet, hogy a Kossal élnék, boldogan. de hát az a hajó már elment. már "csak" Barátság van, ami persze jóval több, mint amit remélhettem, és hát ez a Barátság nekem mindennél fontosabb, és nemcsak azért, mert a Barátságunkba a szex is belefér. de ha belegondolok, hogy akár más is lehetett volna, ha nem jön ez a faszkalap közbe... akkor azért nem kicsit vagyok morci. :(
na, mindegy. a múlton rágódni teljesen felesleges. úgysem változik meg semmi.
tovább kell lépni, előre kell tekinteni, optimistának kell lenni. hinni kell abban, hogy egyszer majd találkozom azzal, akivel kell. nem lesz egyszerű, hiszen lassan 4 éve keresem az Igazit. négy kibaszott hosszú éve... a házasságom előtti 24 évnyi várakozás ehhez képest eltörpül. mert akkor még nem tudtam, milyen kapcsolatban élni. milyen csókolózni, szeretkezni, andalogni azzal, akit szeretek. nem volt viszonyítási alapom.
de most már van. és basszameg... nagyon tud hiányozni minden, amit valakivel, a Kedvesemmel, a Szerelmemmel lehet csinálni. akár az, hogy főzzek rá...
hiányzik, persze, de sokszor meg azon gondolkodom, hogy biztos kell nekem valaki? annyira kényelmes az életem jelenleg. najó, egy fizetés még jól jönne a sajátom mellé, hogy könnyebb legyen a megélhetés, a napi dolgok, de ezért meg nem fogok senkivel együtt lenni, aki egyébként meg nem felel meg. akkor inkább nyomorgás, de szabadság is egyben.
azt se tudom, hogy ez a 2 méteres Vízilabdázó is mit akar pont tőlem??? áhhh... nem bírom a magas pasikat. én mit akarok tőle, azt se tudom. ráadásul halak. ami pedig intő jel. de most kivételesen abban reménykedem, hogy nem jövök be neki. hogy akkor miért cseréltem vele számot? hogy akkor miért randizok vele? mit tudom én? ingyen kávéért... faszom tudja. szoktam én következetesen, normálisan reagálni dolgokra és úgy cselekedni? nem. hát akkor meg? újabb faszságot készülök elkövetni, és persze majd én leszek a legjobban felháborodva, ha szarul sikerül az estém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése