hétfőn a Tesómnak csak elkottyintottam, hogy milyen jól esne a szombaton főzött marha húslevesből a maradék, a beteg torkomra, erre átjött, és elhozta nekem. persze trükkös volt, mert végig mobilon beszéltünk, aztán egyszercsak csöngettek, el nem tudtam képzelni, hogy ki az, és ő volt. :) jól kicselezett. :) meglepődtem, és meg is hatódtam attól, hogy még munka után képes volt átjönni hozzám egy üveg levessel.
aztán később még a Kos is becsöngetett, hogy beszélni akar velem. mondtam neki, hogy részemről nincs miről beszélni, mert nem akarok vele találkozni és ennyi. ráadásul beteg is vagyok, nem vagyok olyan állapotban, hogy vele fecsegjek. mondjuk, kicsit ki vagyok akadva, hogy nem ért a szóból. hogy már képes idejönni a lakásomhoz és felcsöngetni. kérjek távoltartó nyilatkozatot ellene, vagy mi? ez már zaklatásnak minősül nálam. szóval leráztam gyorsan. mondtam neki, hogy majd egyszer, ha lesz kedvem, megírom, hogy miért tűntem el. aztán letettem a kaputelefont. persze nem fogom megírni. nyilván nem.
kedden reggel szinte bőgve hívtam fel OJ-t, hogy nem vagyok képes bemenni dolgozni, annyira rosszul vagyok. hóvégi zárás és egyéb problémák, szóval ott kellett volna lennem, de nem bírtam elindulni. fél órát görcsöltem az ágyban reggel, hogy mi legyen, de képtelen lettem volna 8 órát lenyomni, bármennyire is fogadkoztam hétfőn, hogy megyek. olyan szar éjszakám volt, amilyet senkinek nem kívánok. óránként rohantam a fürdőszobába, hogy ugatva köhögjem ki a tüdőm, apró darabokban. közben ömlött a takony a fejemből és lázam is volt. alig aludtam persze. a hangom, meg mint egy kappané.
nem mentem el orvoshoz, erőm se volt hozzá, meg azt gondoltam, mára jobban leszek. nem lettem. najó, egy kicsit. ennek ellenére ma mindenképpen el akartam menni az orvoshoz, mert a mellkasom, a hátam nagyon fáj, minden levegővételnél, a légcsövem pedig rémes. ráadásul estére megint belázasodtam.
éppen készülődtem volna, mikor hív OJ, felveszem, erre beleszól: "na, hallom, jobb már a hangod!" az bazmeg, ha tudnád. a lényeg, hogy ennél a szájbakúrt cégnél még beteg sem lehet az ember. én megértem, hogy az én elbaszásomat vakargatják éppen, meg hogy most büntiben vagyok, meg szőnyegszéle, meg "levonjuk a jutalékodból ám év végén" (abból a pénzből, amiről azt se tudom, hogy mennyi, szóval innentől kezdve azt mond amit akar év végén, még majd kihozza, hogy én fizessek. ezek ilyenek, nem vetítek.) stb., de könyörgöm, nem hobbiból nyomom az ágyat. kurvára nem élvezem. ráadásul engedtessék már meg nekem, hogy egy évben kétszer (február és szeptember) beteg legyek 3-3 napnyit. illetve februárban 1-et mertem csak itthon maradni. most meg kettőt. mert holnap bemegyek. nem érdekel. majd odaköhögök mindenkinek a szájába, meg az asztalára, aztán tessék.
így aztán mégsem mentem orvoshoz, mert minek. kiíratni úgysem tudom/akarom magam, gyógyszert meg ne írjon, úgysem veszem be. iszom a kamilla és csipkebogyó teát literszámra, igazi mézzel és igazi citrommal. aztán majd lesz valami.
de most telt be a pohár, végleg. úgyhogy innentől kezdve állást keresek, de nagyon. elég volt ebből a cégből, de ebből a szakmából is. teljesen mást akarok csinálni.
Üvegessel levelezgetek. ma lett volna a 2. randi, de mondtam neki, hogy használhatatlan vagyok, napoljuk el. nem tudom mi lesz ebből, de egyelőre el nem tudom képzelni, hogy megcsókol, vagy hogy ágyba kerülünk. egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy hozzám ér... nem kívántam meg, az biztos. nem undorodom tőle, de valahogy nem is pörögtem rá.
Ősember és Asztalos eltűnt hálistennek, asszem jobb is így. :)
Zé szerintem becsajozott. csak mondom. egy sunyi fasz, hogy nem tudta ezt megmondani. vagy ha nem ez van, hanem más, akkor azt. ennyit arról az őszinteségről, amit olyan kibaszottul fontosnak tart minden pasi (nála is a legfontosabb elvárások között szerepelt). persze, a csaj mondjon el mindent, hogy mit, merre, hogyan. öntse ki a lelkét, hogy aztán ki lehessen használni, vissza lehessen élni vele. cserébe viszont ne várjon egy nő őszinteséget, mert esélytelen.
azt hittem, ismerem ezt az embert, hogy... áhhh... dehogy ismerem... mekkora tévedés volt ez a 9 hónap...
legközelebb sokkal körültekintőbb leszek, és nem dőlök be ilyesminek, hogy "90%-os egyezés". a faszt. 100%-nál beszélgethetünk. addig meg viheti a víz. nem ér meg ennyi lelkizést, ennyi megaláztatást egyik férfi sem. áh.
node, ami nem öl meg, az megerősít. és fognak itt még utánam kapirgálni pasik. nem is kicsit, nagyon. :)