péntek, szeptember 17, 2010

a tükörbe nézve

csak az jut eszembe, hogy mennyire szép vagyok. :) igazából semmiféle görcsös öngyógyítás nem kellett hozzá, egyszerűen csak spontán ezt érzem, ha magamat látom.
a fogyásom az előre kalkulált tempóban megy, ez is okot ad az örömre. szóval semmi problémám nincs. :)
táncolhatnékom az viszont van. de majd az is megoldódik. :) Zsóval kitűztünk magunk elé minicélokat, fogyás terén, és ha az elsőt elértük mindketten, amit kiterveltünk, akkor megyünk segget rázni valami jó kis elektronikára. :) 
a következő mérföldkő az ő szülinapja, akkorra tervezzük mindketten, hogy ledobunk egy 10-est. (cirka 2 hónap van addig) remélem, ez is sikerülni fog, mindkettőnknek. (nekem biztosan. olyan nincs, hogy nem. most kibaszottul elszánt vagyok.)

nem is értem, hogy miért randalírozok még mindig a netes társkeresőkön, és nemcsak a tegnapi felismerés miatt, hanem azért is, mert valójában tényleg nincs most szükségem pasira. egyik se érdekel, egyik se mozgat meg. tök jól elvagyok nélkülük. 

és nagyon várom már a jövő tavaszt, amikor majd segg- és csöcsvillantós formában leszek. akkor minden pasinak a Jóisten kegyelmezzen. uhhh... főleg, ha Zsóval nekiállunk együtt grasszálni a városban... hát most sem vagyunk egyszerű jelenség, de picit fogyunk mindketten... azt hiszem akkor már a pasik nyálán fogunk csúszkálni hazáig. :)

fú, de sokan meg fognak lepődni... fú, de sokan pofára fognak esni... 

fú, de jó csaj vagyok már most is, és még sokkal jobb leszek... fú, de vége lesz mindenkinek... :)