persze Zéről van szó.
ha jól látom a dolgot, márpedig nehéz lenne ezeket a jeleket benézni, a csajok és pasikon ismerkedik, most éppen egy nagyjából korombeli, többgyerekes, sálgótárjáni nővel... aki egyébként sovány. (istenem... soha nem felejtem el, hogy első találkozásunkkor belehazudta a szemembe: "nekem a telt nők tetszenek...")
szóval nem értem, hogy mégis mit akar... most ha az a probléma, hogy én túl bulis, pörgős, hedonista vagyok neki, hogy vissza akar venni a tempóból, hogy meg akar állapodni, akkor aztán végképp össze-vissza hazudozott hónapokon keresztül. még a nyáron is ennek pont az ellenkezőjét állította.
nem kellene, hogy ez egyáltalán megforduljon a fejemben, mert leszarom, hogy végül milyen párt választ magának... de azért majd látva az illetőt, biztos, hogy felmerül bennem: "ez a nő kell, én meg nem?" pfff...
jójó, savanyú a szőlő, mert valaki megint kosarat adott. sajnos ez kurvára fáj, teljesen belémgázolt és megalázott, cserébe 9 hónapig visszaélt a naiv, és szeretetteljes érzéseimmel. kihasznált, dróton rángatott. most meg egy teljesen másfajta nőt akar, mint én. tehát soha nem akart olyat, mint én. legalább is külsőre. belsőre meg, ki tudja?
ugyanez az érzésem volt a Bőgős esetében is, mikor megláttam a nőjét, aki külsőre az anyja lehetne, és soha nem jár vele bulizni, meg mindig fáradt (velem ellentétben, aki mindig pörögtem vele mindenfelé, szó nélkül.) és még a melleim is jobban szereti, mint az övét. de ez már mindegy is, még az is lehet, hogy már megbánta, hogy szakított velem, és biztos, hogy szoktam neki hiányozni, de hát most mit mondjak? véget akart vetni neki, talált valaki mást, hát akkor egye meg amit főzött.
76-os dettó. lecserélt arra a nyafogós picsára? hát ha az kell neki, hát szopjon vele. mondjuk, én túl okos voltam, abban a szituban is. az ő sumákolásaihoz egy olyan nő kell, aki elvakultan szerelmes belé és megbízik benne a végsőkig. én nem vagyok ilyen. régen nem.
nem is akarok ezen rágódni, csak komolyan nem értem, hogy a pasiknak mi kell, meg hogy mi a jó. de ahogy tegnap is írtam, leszek én még olyan, hogy a nyáltengerek csorognak utánam (akár exek nyála is). és akkor majd lehet nyavalyogni, meg könyörögni, meg vágyakozni.
én meg majd mindet jól pofánröhögöm. :)
nagyon úgy néz ki egyébként, hogy ilyen tulajdonságokkal, amikkel én rendelkezem, minden pasi csak barátnak, havernak akar. amilyen én vagyok, abba egyik férfi sem tud beleszeretni. ez az én keresztem, és egyelőre nem tudom, hogy min kellene változtatnom ahhoz, hogy ez másként legyen.
abban már biztos vagyok, hogy hűvösebbnek, távolságtartóbbnak kell lennem, és kevesebbet kell adnom magamból, mint ahogy eddig tettem. de hogy pl. eltitkoljam-e a foci imádatomat, vagy hogy kevésbé legyek laza, fiúsabb, azt nem tudom, hogyan kellene megtennem, és kell-e ezzel egyáltalán foglalkoznom. nyilván kellene.
az IQ-mat viszont soha nem tudom majd letegadni és nem is akarom. ha egy pasit frusztrál, hogy okosabb vagyok, az mehet a picsába, nem érdekel.
mindegy, ezeken még ráérek agyalni, mert egyelőre a külsőmön akarok drasztikusan változtatni. addig, míg az nem realizálódik, kár is azzal foglalkozni, hogy fiús vagyok-e vagy sem.
ma reggel egyébként (bár még nem is láttam Zének ezt a csajozását), átvillant az agyamon egy lázálom, a buszon ülve, hogy 1 év múlva összefutunk, én vékony és csinos leszek és boldog, ő meg kicsit meghízik és valami buta, ócska nővel él, és eteti annak a gyerekeit. és le van lakva, és nem boldog.
nem mondom, hogy azt kívánom, hogy így legyen. de igazából mégis. úgy érzem, megérdemelné, hogy eltűnjön a süllyesztőben, azért cserébe, amit velem művelt.