kedd, szeptember 07, 2010

akkora lúzer vagyok

hogy mutogatni kellene. a tegnapi posztomat egy pendrive-ra mentettem, egy olyanra, amit kb. 3 éve nem használtam, leginkább azért, mert nem találtam. (az én lakásomban ezek az apró tárgyak úgy tűnnek el, mint a hajók a Bermuda háromszögben.) na, leginkább szerintem azért nem használtam, mert ez a pendrive egy szar. rámentettem tegnap a posztomat és egyszerűen az istennek se lehet onnan előszedni. megsérült. hogy miért csak oda mentettem el és a vinyómra miért nem? ne is kérdezze senki. én magam sem tudom, hogy miért csináltam ezt. szóval a tegnapi 6 gépelt oldalnyi irományom úgy ahogy volt, köddé vált. kész, nincs tovább. pedig az informatikusunkat is ráküldtem, hátha meg tudja menteni, de ő sem járt sikerrel. ezt a pendriveot egyébként ki fogom baszni a picsába, egy laza mozdulattal. de előtte megalázom rendesen, páros lábbal fogok rajta ugrálni, amíg apró darabokra nem hullik. köcsög technika. köcsög én, hogy nem volt annyi eszem, hogy több helyre mentsek.

úgyhogy most megpróbálom újra összeszedni a gondolataimat (nyilván, ez már nem lesz ugyanaz, mint tegnap ilyenkor) és leírom, amit akartam.

nos, a lényeg, hogy az utóbbi egy hétben, főleg a levele érkezése óta, sokat gondoltam Zére. illetve gondolkodtam róla.
összességében ismét arra jutottam, hogy soha többé nem akarok találkozni és kommunikálni Zével. mert azzal saját magamat köpném szembe. annyira megbántott a legutolsó találkozásunkkor a sunyiságával, hogy nem volt őszinte, csak lapított, meg egyáltalán azzal, hogy nem tartott érdemesnek arra, hogy megbeszéljük azt, amit aztán végül megírt levélben.
pont elég problémám van magammal, de ezen az utolsó estén még nagyon durván megalázott és meg is bántott. azzal, hogy utánam szólt a sötétben: „nem alhatnék  inkább a kanapén?”
mintha bármikor is pisztolyt tartottam volna a fejéhez, hogy engem bizony meg kell dugni.

régebben is voltak ilyen „nem egymást keressük, de találkozzunk” levelei, de akkor az egész más volt. az ilyen levelek után általában persze ott folytattuk, ahol abbahagytuk, és sokszor azt éreztem, hogy csak azért akar velem lenni, mert legalább van kivel szexelnie. nyilván a társaságom sem utolsó, de ezek az összeborulások mindig szexbe torkolltak. ehhez képest most mi változott?

kijózanodott. ennyi. az elmúlt 9 hónapot folyamatosan delíriumban töltötte, mióta Erdélyben volt, azóta viszont nem iszik. tehát kitisztult a feje és leesett neki a tantusz, hogy ő rohadtul nem kíván engem, hogy tisztán igazából nem tud úgy viselkedni velem, mint egy nővel, csak mint a testvérével.
szóval az elmúlt 9 hónapban állandóan volt a vérében alkohol. hol több, hol kevesebb, de valamennyi mindig. így volt képes gyengéden hozzámérni, megcsókolni, többször pedig szenvedélyesen szeretkezni, vagy egyáltalán szeretkezni. de mindig szigorúan tök sötétben, paplan alatt. nehogy meglásson valamit, mert akkor azonnal jön a kijózanodás és a fél hat.

pont mint egy meleg pasi. olyan volt ez a 9 hónapos kapcsolat, mintha egy meleg pasival barátkoztam volna. rettentő jól elvoltunk, sok közös dolgunk van, és ha leissza magát, még azt is elfelejti, hogy ő tulajdonképpen a pasikat szereti, ergo részegen képes szexelni egy nővel. de csak részegen.

minden akkor kezdődött, mikor először lefeküdtünk egymással. addig mese- és mintaszerűen alakult a kapcsolatunk. éreztem rajta (hiszen van összehasonlítási alapom), hogy képes lenne belém szeretni.
de amint megtapasztalta, hogy ruha nélkül milyen vagyok, egyből behúzta a relét. jött a falakkal, meg egyéb faszságokkal, amiből persze semmi nem igaz. annyi az egész, hogy nem vagyok neki elég jó. külsőre legalább is. és annyira nem képes szeretni, hogy ezen túllépjen. vagy hogy ez ne zavarja. mert korlátolt és csőlátású.

reménykedhetnék abban, hogy majd egyszer annyira fogok neki hiányozni, hogy akár gyengéd érzelmeket is képes majd táplálni irántam, ezáltal felülemelkedik a számára nem tetsző dolgokon, de azt hiszem, ha erre bármilyen esély lehetne, akkor már megtörtént volna. eltelhet itt 1 hónap, 2, vagy fél év, egy év, úgysem változik semmi. még akkor sem, szerintem, ha mondjuk jövő ilyenkor már sokkal dögösebben nézek ki. ez a hajó elment. ez ennyi volt. testvérként gondol rám. lenyűgöző…

visszaélt az érzéseimmel. folyamatosan. 9 hónapon keresztül. nagyon is tudatában volt annak, hogy mit csinál. hogy dróton rángat, kénye-kedve szerint. én meg persze hagyom magam rángatni.
bármennyire is nagyrészt ittas volt az elmúlt időszakban, mégis nagyon-nagyon jól tudta, hogy mi történik kettőnk között. hogy én miként viszonyulok hozzá, és hogy ő ezzel mennyire nem tud, nem akar kezdeni semmit. mégis mindig visszakönyörögte magát. önző módon. nem véletlenül mondogatta mindig, hogy én milyen jó ember vagyok, ő meg mennyire nem az. hát ezért.

van más teóriám is. hogy józanul sincs semmi baja a testemmel, csak egyszerűen ezzel a kanapén alvással akarta jelezni, hogy a továbbiakban távolságot akar tartani. mármint nagyobb távolságot, mint amit eddig tartottunk. hogy tényleg „csak” barátkozzunk.

érdekes, mert én, a pár hete tartó, tőle való lelki eltávolodásomban, pont ugyanezt éreztem. nem mondom, hogy nem kívánom vele a szexet. de… nem is tudom. ha igazán őszinte akarok lenni, talán soha, egy percig sem voltam belé szerelmes. már régóta nem gondolok rá másként, mint egy alkalmi szexpartnerre, akivel azért dumálni is lehet. (már ha leegyszerűsítem a dolgot teljesen) szóval igazából pont nem értem, hogy ő most mi a lófaszt akar a kapcsolatunkon rendezni, mert én már kurvára lejöttem róla.
nem akarok a barátnője lenni, nem akarok a felesége lenni, meg semmi ilyesmi. és már jó ideje nem akarom ezeket. mégis most ronyózott be teljesen, hogy akkor testvér. pfff… ezen nem tudok azért napirendre térni.

azt sem értem például, hogy miért nem lehet barátilag egy ágyban aludni? úgy, hogy nem kell összebújni, egymáshoz érni, pláne szexelni, egyszerűen csak egy ágyban alvás. mi a faszért kell ezt a kanapén alvásos hisztit megcsinálni? ennél emberibb módon nem tudta volna értésemre adni, hogy mi a problémája? lehet, hogy baromság ezen kiakadni, de miért nem lehet normálisan viselkedni? miért nem lehet őszintének lenni? legfeljebb elküldöm a picsába, és akkor? van valami veszteni valója? így is elküldöm a picsába simán. akkor meg? miért kell engem megalázni és megbántani?

pont, mintha mással nem aludtam volna még együtt „barátilag” (pl. 76-os, Bőgős…). az már más kérdés, hogy ezek a pasik később visszatértek hozzám, de úgy, hogy szexelni akartak velem.

mindegy. ezekre a kérdésekre már soha nem kapok választ. hacsak egyszer majd el nem olvassa ezeket a sorokat valamikor, és meg nem írja, hogy ő mit gondol ezekről a dolgokról. mire ez megtörténik talán már azt sem fogom tudni, hogy ki ő.
ugyanis továbbra is azt gondolom, hogy bár az utolsó levelében is előadta, hogy szeretne még velem találkozni, mégsem tehetem ezt meg. leginkább magam miatt. nem volnék képes most a szemébe nézni. duzzogni akarok és haragudni. bár leginkább magamra haragudhatok, mert ennyire hülye voltam, hogy nem ráztam le magamról előbb ezt az egészet. hogyne, kétségbeesett is voltam. bármennyire is tagadtam folyamatosan.
kétségbeesett voltam, hogy nem találok már mást. nem jobbat. csak mást. kétségbeestem, hogy ő az egyetlen pasi most már a világon, akivel ennyire jó minden (kivéve a szexet) és még szóba is áll velem. (ő meg ezt a kétségbeesést, meg a hatalmas nagy szívemet faszán kihasználta. kicsit irigylem is azért, hogy ilyen tud lenni. bár én tudnék…)

jajnekem. annyi mindent írtam tegnap, ami elszállt, és már kurvára nem emlékszem semmire. mekkora egy seggfej vagyok, de komolyan… L

érdekes, hogy amikor nagyon-nagyon részeg volt, akkor mennyire rám tudott gerjedni mindig. olyankor nagyon szenvedélyes volt. olyankor elhittem, hogy mégis van valami… pedig tudhattam volna, hogy csak egy ittas ember ámokfutása, „bolondozása” az egész. hogy nem őszinte, csak éppen nincs magánál és ennyi.

baromi sokat tett az önbecsülésemnek arra rádöbbenni, hogy az általam kedvelt pasi csak akkor képes megdugni, ha részeg. amúgy is ki vagyok borulva a külsőm miatt, de ez aztán még rátett egy lapáttal. ha gyengébb lenne a lelkem, már rég felkötöttem volna magam. nem mintha bármelyik pöcsköszörű megérdemelné, hogy miatta kárt tegyek magamban.

de azért lássuk be őszintén, ilyen is csak velem fordulhat elő. ez is csak velem történik meg. azt hiszem, az elmúlt 4 év kitermelte a mélypontot a Zével való kapcsolatomként. nem azért, mert szar volt vele, hanem mert csak bizonyos állapotában volt jó.

tudatában vagyok ám annak, hogy mennyire szarul nézek ki. én sem dugnék magammal, ez tény. ámbátor az is igaz, hogy még mindig nem egy pasit ismerek, aki ilyen „állapotomban” is örömmel halálra nyalna. sőt. mikor még sokkal kövérebb voltam, akkor is volt, aki rám gerjedt, nem is kicsit.

mindenesetre a randizást is felfüggesztettem bizonytalan időre. egyrészt mert elegem van a netes társkeresőkből. azokból az undorító húspiacokból, ahol emberek hatalmas elvárásokat támasztanak a másik nemmel kapcsolatban, cserébe tükörbe még soha nem néztek, és azt mondanak magukról, amit csak akarnak. aminek persze fele sem igaz.
amilyen világban élünk, amilyen elvárásokat sugároz a tömegmédia, nem is várhatom el, hogy így bárki is belém szeressen. azért meg nem fogok randizni senkivel, hogy újra, meg újra kosarat kapjak. azzal már tele van a padlás.

az Üveges is felhívott pénteken (szerdán a betegségem miatt nem találkoztunk), hogy „találkoztam egy másik lánnyal is, egy másik társkeresőről, és inkább vele… ne haragudj..”. nem mondom, hogy nem esett szarul, mert szarul esett. még ha nem is akartam azt a srácot kurvára, ráadásul ez a mondat benne volt a pakliban. de hát akkor is. elegem van az elutasításokból. nem kérek belőle.

különben is szeretnék úgy megismerkedni végre valakivel, hogy az illető meglát valahol, megtetszem neki és elkéri a számomat. vagy valami ilyesmi. ez a dolgok normális menete, nem?
ehhez persze nem árt majd olyan helyeken megfordulni, ahol hasonló érdeklődésű hímneműek vannak. (vagy nőneműek. jelenleg ezt a variációt sem tudom elvetni.) éppen ezért tervben van számomra kedves zenei események látogatása a jövőben, valamint a tavaszi szezontól tervezem, hogy újra bérletes leszek a Fradi pályán, és járok majd hazai meccsekre. hátha összejövök egy futballhuligánnal. J mert hát a zenén és a focin kívül már csak a könyvek érdekelnek. szóval tud valaki valami jó könyvklubról? J

ha kijövök ebből a köcsög betegségből (még mindig ugatva és fuldokolva köhögök), ami állítólag valami egyiptomi vírus, vagy mi (ezt is biztos a gyógyszergyártó cégek találták ki, mint a HINI-t), akkor egyből megyek gyűrűt szűkíttetni, mert hiába próbálok diétázni, ahogy 30 évig nem ment, úgy most sem megy. agyban, ezen a téren, semmit nem változtam. szóval szűkítés, fogyás ezerrel. meg persze testmozgás is, lehetőség szerint minél többször. a pilates torna nagyon jó, mindenkinek ajánlom a figyelmébe. J

amúgy nem érdekelnek a pasik. remekül elvagyok egyedül. (alapvetően senki nem érdekel, nemcsak a pasik, de ez már más kérdés.) illetve a Macskával vagyok el remekül. ideális számomra ez a kapcsolat, ami kettőnk között van. annyit dögönyözöm és szeretgetem, amennyit csak akarom. azt mondok neki, amit csak akarok, cserébe ő figyel, ért és nem válaszol. ez a legjobb. J nem kell a felesleges duma. minek? 

a szex? hát hiányzik. na de minden áron nem. nézek pornót, amikor jólesik, és ennyi. valahogy most nem is volnék képes szexelni senkivel. ezután a „fiaskó” után nem tudok megbízni senkiben. sajnos a Zével töltött időszakról is inkább a „hazugság” szó  jut eszembe, és nem egyéb.

hozzáteszem: ismerem magam. benne van a pakliban, hogy fogok Zével találkozni. de nem most. még nagyon nem most. kell egy kis idő, hogy megerősödjek lelkileg, és mondjuk ne pofozzam fel az első pillanatban, mikor meglátom. (pedig kurvára megérdemelné!!!)

ja, a posztolás meg azért offline megy, mert most nincs itthon netem (nem, nem tartozás miatt kapcsolták ki, hanem én döntöttem úgy, hogy megszabadulok a szájbabaszott T-s szolgáltatótól végre), mobilnetre váltottam. viszont a mobilnetesek elfelejtették közölni, hogy csak olyan XP-vel müxik, amin SP3 van. én meg azt nem tudok felhegeszteni, így marad a format c:, holnap újra lesz húzva a laptop, lesz rajta egy Vista, vagy Windows 7, még nemtom. majd ami akad az IT-n. J

a munkahelyemen meg semmire nincs időm. annyit dolgozom, mint az állat. ki is vagyok kegyetlenül, de amíg nincs más, addig muszáj. de rajta vagyok a váltáson, mert már tök elegem van. ebből az egész szakmából, nemcsak a cégből.

„röviden” ennyi. talán jobb is, hogy a tegnapi irományom elszállt. bár abban voltak még értékes gondolatok, de ki a fene emlékszik már rá pontosan? a rövid távú memóriámnak, érthető okokból, elég régen csengettek. :)