vasárnap, szeptember 19, 2010

rettenetesen büszke vagyok

magamra, mert pénteken hatalmas önuralmat tudtam gyakorolni. bementem az Aldiba vásárolni (végre nyitott egy ilyen a közelemben, ami rövid sétával elérhető), vigyorogtak rám a chipsek, meg a csokik (az Aldi édességekben a legerősebb), de nem vettem semmi ilyesmit. megnéztem a szénhidrát tartalmukat, elborzadtam, és visszatettem a polcra.
pedig vágytam egy kis nasira, de erős voltam és kemény. (mondom, hogy kibaszott elszánt vagyok) és jó érzés volt! :) főleg, hogy a pénztárnál várakozva néztem egy vékonyabb  csajszit, aki wellness cuccokat vásárolt, gondolván, hogy attól majd mennyire egészséges lesz és fitt, meg persze karcsú. én ezeket a vackokat is megnéztem, és bizony ezekben is rengeteg szénhidrát van. így tehát szart sem érnek, akármilyen csillivilli müzliszeletről legyen szó, fogyni nem lehet velük, az biztos. önbecsapás az egész.
most már vásárláskor mindennek megnézem a szénhidrát tartalmát, amire nincs ráírva, hogy mennyi, azt meg sem veszem egyáltalán. ugyanis a szénhidrátbevitel minimálisra csökkentése a leghatékonyabb fogyókúrás eszköz. 
mert bár a gyűrű beszűkítése óta nem igazán tudok enni, de nem mindegy, hogy az a kevés étel, amit megeszek, az milyen összetételű. a csoki, meg a chips lecsusszan simán, de ha csak ezekkel tömném magam, akkor várhatnám a fogyást háromezerig. 
viszont így, hogy odafigyelek ezekre a dolgokra, büszkén jelenthetem, hogy a szűkítés óta (szeptember 10.) 2,5 kg-ot fogytam. :) 
valaki mondta egyszer, hogy van valami fújós ismerőse, aki egy szál bél (mikor panaszkodtam, hogy ha fújok, akkor zabálok és persze hízok), mert csak zacskós levesen él. no, hát most én is így vagyok. más nem megy le, csak a leves, ráadásul ezekben szénhidrát is kevés van, úgyhogy előre a Lenini úton, ami leolvadó kilókkal van kikövezve. :) (micsoda képzavar... jesszus! :D)

a nap hátralévő részét a focinak szentelem ismét. MU-'Pool (muszáj nyernünk!!), aztán belenézek a Loki-Újpest meccsbe (remélem, most a lila majmok kapnak egy hatalmas zakót), aztán meg Athletico Madrid - Barcelona (i love Forlán! :D). jó kis nap lesz. :)

csinálok egy jó kis hagymás, sajtos rántottát (van még itthon pár tojás, ráadásul minimális szénhidrátot tartalmaz), megpróbálom elnyammogni. :)

uh, ez már kezd egy fogyókúrás blogra hasonlítani... nos, szaftos történetekről egyelőre nem tudok beszámolni, hacsak nem pörköltszaftosról. :) de az is csak jövő hét vége után várható, mert akkor látogatom meg a szülői házat, ahol a pörkölt, meg a szaft kötelezően jelen van. :) 

ja, érdekességképpen: a mai nappal túl vagyunk a kritikus 3 héten Zével. mármint azon a 3 héten, aminél többet az elmúlt csaknem 10 hónapban nem bírtunk ki egymás nélkül. illetve leginkább ő nem bírt ki nélkülem. hát most ezt a rekordot megdöntöttük. zéró kommunikáció több, mint 3 hete. tegnap reggel azon gondolkodtam, hogy bár az ellenkezőjére voltam felkészülve, az a helyzet, nem igazán jut eszembe. nem rágódok rajta percenként, vagy nap mint nap. sőt. szinte erőlködnöm kell, hogy eszembe jusson. (ez persze nyilván kölcsönös, hiszen halovány kísérletet sem tesz a legutóbbi "tesós" levele óta a kommunikációra.)

rájöttem amúgy, hogy nekem milyen pasi kell. vagy egy focista, vagy egy dj, vagy a kettő kombinációja. :) mit nem adnék, ha kifognék egy ilyen pasit... na, majd tavasszal. addig dolgozom magamon. hogy növeljem az esélyeimet. :) persze ehhez az is kell, hogy olyan helyeken forduljak meg, ahol az általam preferált férfitípus is. tehát irány az Albert Stadion lelátója és az elektronikás bulik. :) 

szeretnék újra szerelmes lenni... vágyom rá. most sem a szex hiányzik a legjobban, hanem a gyengédség, egy férfi közelsége. néhány csók, egy ölelés, kedves szavak, közös programok, összebújás, kézenfogva sétálás. áh, télen ez úgysem annyira izgis, bár az őszi avarrugdosásnál kevés romantikusabb program van, vagy mondjuk télen, szakadó hóban bolondozás... 

node, jó lesz nekem egy tavaszi ismerkedés is, egy májusi szerelem is. addig már csak kibírom valahogy. :) 

tegnap elgondolkodtam, hogy alakítanám át a konyhát, illetve a konyhapultot, ha lenne rá pénzem. csillivilli inox lenne minden, bárpultszerűvé csinálnám meg, ami fölé lehetne aggatni mindenféle konyhai eszközt, serpenyőket, kanalakat, stb. mondjuk a zacskós levesekhez nem kell nagy edényarzenál, de azért az életmódváltásnak része az, hogy ha elérem a kívánt súlyom (cirka 60 kg), akkor majd picit tágíttatok a gyűrűmön és isteni, kímélő kajákat fogok főzőcskézni. 

na, megyek, mert az Ajax éppen kitömi a Feyenoordot, otthon. :) jó kis meccs ez is. :)