tegnap eljutottam arra a pontra, hogy utálom a munkahelyem, utálom a kollégáim (OJ-t is), utálok ide bejárni. mára ez kicsit csillapodott, de a tegnapi nap ismét megerősített abban, hogy váltani kell, minél előbb.
kedden kaptam híreket Zéről. ami jó is volt, meg nem is. felkavarodott megint minden bennem, és kicsit hiányozni kezdett megint... érdekes, hogy vasárnap, mikor annyit gondoltam rá, akkor volt a legközelebb hozzám (pár utcányival odébb), a közös ismerősünknél (akitől a hírt is kaptam egyébként). nyilván semmi sem véletlen. megéreztem a jelenlétét, közelségét, vagy valami ilyesmi. sejtem, hogy szeretne valakivel beszélni, beszélgetni, mert Apor azért mindenre nem jó. és még akár fel is ajánlanám neki, hogy találkozzunk néha, és mondja el amit akar. meg még érdekel is, hogy mi van vele, és sajnálom is, hogy ennyire egyedül van, és csak dolgozik 0-24. de... de én nem fogom ezért megkeresni.
sürgősen össze kell jönnöm valakivel, hogy tudjak Zével esetleg valóban barátként funkcionálni. addig úgysem fog menni.
őszintén szólva úgy nem hiányzik, mint pasi, mint szexpartner. erről nagyon gyorsan le tudtam jönni, de akkor sem lenne helyes, ha újra összejárnánk. vagy nem tudom. megpróbálom az Atmos koncertig kibírni (november 6.), addig úgyis le akarok tolni magamról még 8 kg-ot, aztán meglátjuk. majd ott bulizunk egyet együtt, aztán hátha. meg az is lehet, akkorra már lesz valakim. ezt nálam nem lehet tudni. :) bár akkor azt a Zilletőt is elvinném magammal a Merlinbe... :)
a kedd esti Genk meccs közben Horti Gábor már úgy megemlített, hogy nem is toltam semmit a fórumon. :) cuki volt, és jól esett. :) mély benyomást kelthettem benne. :) tegnap meg elkaptam az Athletico-Barca meccs ismétlését, az ő kommentárjával. hát így sokkal jobb volt a meccs. képes voltam az ismétlést is megnézni. mondjuk nemcsak a kommentálása miatt, hanem mert gyönyörű játék ment, egy élmény volt.
egyébként munka terén el vagyok kicsit keseredve, és be vagyok tojva, mert tapasztalatom azon kívül, ami van, más nincs. végzettségem is elég konkrét, körülhatárolt, ráadásul nyelvtudásom zéró. hogy hova és kinek fogok így kelleni, 34 évesen, most, hogy amúgy sincs melója az emberek nagy százalékának? hát nem tudom. de muszáj próbálkozni, mert itt bizonyára megkattanok rövid időn belül.