hétfő, augusztus 30, 2010

soha ilyen megalázó

helyzetbe még nem kerültem. mert úgy látszik, hogy Zé csak ittasan volt képes elviselni, ittasan volt képes megkívánni, egyáltalán a közelembe jönni. legutóbb, mikor átjött, még úgy lesmárolt, hogy éreztem, a mandulavizsgálatot. most meg csak két puszi, majd hogy ő a kanapén akar aludni.
ennyire undorító lennék, hogy józanul még külön paplan alatt, pólóban+bugyiban se bírja ki mellettem? vagy attól fél, hogy mégis rámgerjed, és azt meg nem akarja, mert jónazul öklendezni kezdene?
őszintén szólva már nem is érdekel a válasz. 
reggel még ott volt mire felkeltem, és bár elterveztem, hogy rakom ki a faszba, végül elővettem a jófej énemet (mijafasznak, én se tudom), aztán még eldumálgattunk 1 órát, aztán elindult végre haza. este még küldött egy sms-t, gondolom a MU meccsről írta, hogy "Parádé!!", de nem is reagáltam rá. minek? nem akarom többé látni. 
azért persze remek, hogy barackot enni jó nálam/velem, meg bármit zabálni, meg meccset nézni. az kurvajó. azt hittem ismerem ezt az embert, de rájöttem, hogy egyáltalán nem. és kibaszott nagy csalódás ez az egész. 

de hálistennek megint okosabb lettem, mint egy ötödikes. ezután nem csinálok ilyen hülyét magamból soha többé. ha valaki az elején gáz, főleg, ha a testem miatt nyavalyog, az megy az ótvaros kukába azonnal. én nem küzdök senkivel többet. néhány együttbulizásért. ugyanmár! vagy nem megyek akkor inkább bulizni, vagy megyek mással. ráadásul, most hogy nem iszik, egyáltalán nem nagy cucc vele a partyzás. megint tanultam valamit, és ez a lényeg. de ne adja neki a Jóisten, hogy előkerüljön még ebben az életben, mert kurvára meg fogja kapni a magáét. 

szánalmas pöcs egyébként. ilyen normális nője soha nem lesz, mint én voltam. soha. egyedül fog megrohadni... jó, persze, biztos nem normális nő kell neki, hanem bombázó. hát legyen. azokkal legalább nem kell beszélgetni. velem meg lehetett azt is. 

áh, nem is fröcsögök tovább, mert még annyit se érdemel, hogy az ujjaimat igénybevegyem a gépeléssel.

szombat délelőtt elmentem virágot és tortát venni anyunak, a szülinapjára. aztán mentem a Tesómhoz, ott volt az ünneplés. jó kajákat főztünk, ebéd után pihiztünk, aztán kirándultunk egyet családilag, kocsival, a Szentendrei szigeten. este 8-ra értem haza. persze már nem mentem bulizni sehova. mondjuk reggel kibuliztam magam a Tilosra, Format C: nagyon kemény zenéket tolt, toltam neki maximális hangerőn, asszem az egész utca felébredt. :) táncoltam egy jót. :)

vasárnap arra ébredtem, hogy nem bírok nyelni. remek. megfáztam. mégpedig szombat délelőtt a virágvásárlásos futkosásban. megizzadtam, levetkőztem, aztán átfújt a szél, eláztam. szóval így nem volt nehéz. este már a takony is megindult, meg egész nap punnyadt voltam. de azért randiztam Üvegessel a Fogasházban. érdekes volt, szimpatikus volt. és akar még velem találkozni. pedig ahogy elindultam, és belenéztem a tükörbe, hát nagyon úgy éreztem, hogy nem fogok neki tetszeni.
de ha ez is csak barátkozni akar, akkor rövid úton leépítem a faszba. elvileg szerdán találkozunk újra, valami jazz koncertre megyünk. én átküldtem neki néhány lehetőséget, aztán majd kitaláljuk.

ma már hajnali 4 óta ébren vagyok, nem kapok levegőt, köhögök, lázam van. alig bírtam bevonszolni magam a melóba. OJ elengedett kettőkor, hogy legalább pihenni tudjak, hogy holnap be bírjak jönni. ömlik a takony a fejemből, rühellem. :(