minden porcikám fáj

és alig bírok mozdulni. ez valami őrület. a testem olyan pontjain vannak izmok, amikről eddig nem is sejtettem, hogy egyáltalán... pfff... úgy megyek, mint egy rokkant. :) tegnap már konkrétan fájt a tornázás, de megint megcsináltam. mára a takarítást fogom fel testmozgásként (van mit burcsáznom, úgyhogy nem lesz lightos), de holnap újra nekiveselkedek az izzasztó 25 percnek. ennyit meg kell tennem magamért minden nap. legalább. de inkább többet. majd ahogy bírom. amikor már bírok többet, akkor csinálni is fogom. ezt most elhatároztam.

a két figurával, akivel levelezek, egészen jó irányba mennek a dolgok eddig. az egyikükkel addig jutottunk, hogy elkérte a számomat. na, ő a bonyolultabb arc. bemutatkozásként 10 oldalnyi levelet írt nekem. lenyűgöző. nem is tudom hogy fogom elnevezni, de szerintem Ősember lesz. tök mindegy, hogy miért, a lényeg, hogy én tudjam, kiről van szó. 

szóval megadtam a számom neki, az előbb fel is hívott, elvileg pénteken találkozunk este, ha minden jól megy. (bár a szuperkupa döntőt akartam nézni basszus... meg bulizni akartam... na, mindegy.) ha nagyon gáz, én úgyis lelépek 10 perc után, nem szarozok. a meccs kezdésére már akár otthon is lehetek. :) fura alak, 15 percig beszélt T-Rexekről, meg kvantumfizikáról... hát nem tudom. felét nem értettem. de jól szórakoztam. :)

tegnap felhívott Zé, hogy ma átjönne. mondtam, jöjjön. :) (végül úgy döntöttem, hogy akarok vele találkozni) ezért is kell takkerolnom, mert eléggé úszik megint a lakás. :(

majdnem éjfélig meccset néztem este. úgy sajnáltam Juhász Rolandék csapatát, az Anderlechtet. egyértelműen ők voltak a jobbak a második félidőtől kezdve, de akkora volt rajtuk a nyomás, hogy a tizenegyeseket elbénázták. áh. tök szívás. :( vicces lenne, ha az Európa Ligában összekerülnének a Debrecennel... :)

ezen kívül más nincs, kb. örülök, hogy élek. :)