véletlenek.
R pont holnap megy Debrecenbe. még jó, hogy rákérdeztem. és levisz. egyedül jövök vissza (bár ha meg tudnám oldani az ottalvást, akkor hazahozna szombaton), vonattal, de az nem gáz.
zokogni kezdtem, a tudattól, hogy holnap láthatom az apukámat. egyszerűen nem hiszem el. nem tudok megnyugodni.
reggel negyed 6-ra itt van. pihennem kellene. hosszú napom lesz.
még mindig sírok. nem bírom.
faszom mindenbe bele. az emberi kapcsolatokba is. revidiálás. najó. fenntartással és a dolgok helyén kezelése. ennyi.
Jobbulást az apukádnak! Sajnálom, hogy így alakultak a dolgaid :( A 20 évesek meg reménytelenek :)
VálaszTörlés