kitaláltam

mit teszek.
küldök neki emailt. sokat. egymás után. holnap reggel a munkahelyére. így lesznek a szövegek sorban.
bocs a szombat esti fárasztásért
meg a filozofálásért
najó most is fárasztalak
többet nem írok bocsi
tényleg!!!
látod? nem írtam! ügyes vagyok?
upsz, ezt elcsesztem, mégis írtam. bocs.
najó, megpróbállak kiengesztelni. jön egy ajándék.
legyen szép napod!!!!!!! :D
naaaaaaaaaa, mosolyogj már végreeeeeeee!!!! :D

és akkor ül ő, a fejét a kezébe támasztja, úgy, ahogy senki más nem tudja, és bámulja a monitort és túláradó mosoly ül ki az arcára. és közben ezt gondolja:

"hm. itt ülök és a monitort bámulom. és mosolygok. és nem bírom abbahagyni. itt ez a pocsék hétfő reggel és én mégis vigyorgok. mert kaptam egy rakat levelet egy lánytól. aki alig ismer, mégis azzal foglalkozott, arra fordította az idejét és energiáit, hogy engem jobb kedvre derítsen. még ha egy percre, akkor is. ez a lány törődik velem. pedig mennyi fájdalmat, álmatlan éjszakát, könnyet okoztam neki az elmúlt 5-6 hónapban. mégis. nem hagyja annyiban, hogy rosszkedvű legyek. milyen kedves, figyelmes ez a lány. tényleg.
hogy most mit fogok tenni? felhívom ezt a lányt és találkozót kérek tőle. jóvá teszem minden ballépésemet. egy romantikus estét fogok eltölteni vele, és udvarolni fogok neki. és törődni fogok én is vele. és szerelmes leszek belé és szeretni fogom és ezt minden percben tudatni fogom vele és érezni fogja, mindig, addig amíg élünk..."