a következő

sorokat itthonról írom. merthogy itthon vagyok. merthogy ma kirúgtak.
indoklás? az volt. hogy nem dolgozom rendesen, hogy a csapat is szarul dolgozik, hogy nem tudtam felvenni a pörgést, ami oda kell (pfff...), ja, meg a blogtéma. persze. merthogy csak megtudta. meg hogy állítólag a zaklatóm be akar perelni, meg a céget is. nem tudom mirefel... inkább a főnök perelhetné őt, hiszen visszaélt a nevével... ezt meg is jegyeztem, de amúgy meg nem fröcsögtem semmit. persze, be kellett volna olvasni, hogy folyamatosan szopatnak nyár óta, mióta ott vagyok, hogy eleve úgy kerültem oda, hogy átbasztak, hogy nem mondták el pontosan mi lesz a feladatom, amit ha tudok, be nem teszem oda a lábam. még én kérhetnék kártérítést, hogy a biztos melómat feladtam egy ilyen faszság miatt, ahol simán átvertek az első perctől kezdve. na, mindegy.
nem vagyok elkeseredve, csak még a gyomoridegem nem bír csillapodni. ahhoz innom kell, de este úgy is buller. :) most már akkor búcsúbuller. :) kollégákkal. ja, bocs. ex-kollégákkal. :) annyira édesek voltak... ahogy hányták be az irodaszereket a táskámba, hogy még ezt is vidd el, meg azt is nyúld le. és ölelgettek, meg elpityeredtek...
hát... azért szép így távozni, hogy legalább a beosztottaim ennyire imádtak. az előző gyárban is ez volt. meg végülis mindenhol. lehet, az a baj, hogy túlságosan szeretnek az emberek, akikkel dolgozom? túl jófej vagyok. ja. ez a baj.
na, majd változtatok ezen. kemény leszek, mint a vidia. :)
addig meg csak nem halok éhen... valami melót csak szerzek. máris rajta vagyok a témán. nincs ezzel gond. hülye vagyok, hogy eddig nem léptem ebbe az irányba...
TG nem jön este egyébként, R-ről még nem tudok, Palcsi itt lesz. mocskosmód berúgás ezerrel. semmi egyéb vágyam nincs. a mai nap után meg aztán főleg.