szánalmasabb dolog van annál, mint szombat este itthon ülni egyedül... illetve bocsánat, a macskámmal...
se barát, se barátnő, se kedves, se szerető... senki...
megnéztem két filmet (Vaskabátok és Hasutasok) aztán ennyi... egyelőre...
nem mondom, hogy unatkozom, mert azt nem tudok. hálistennek van egy csomó könyvem, bármelyiket leemelhetem a polcról és ideig-óráig társam lehet. de most nyilván nem erre van szükségem.
csapongok. sokszor azt gondolom, csak az élvezetekért érdemes élni, azokat kell hajszolni... máskor meg azt gondolom, szerelmes akarok lenni végre, újra. dühítő kettősség, hezitálás... mi lenne a jobb. hosszútávon nyilván az utóbbi. viszont arra van a legkevesebb esélyem.
mindenesetre jó lenne valakit átölelni, összekucorodni vele a kanapén és hallgatni egymás szívdobogását... nem vágyom sokkal többre... de erre nagyon.
érzésekre vágyom, szerelemre, persze viszonzott szerelemre, mert csak abba nem tudok belepusztulni.
úgy gondolom, még egy viszonzatlan szerelem lesz az éltemben. már csak egy. amibe belehalok. többet már nem bírok elviselni. még egyet, de az utolsó lesz minden szempontból.
egy kölcsönös érzelmi kapcsolat tudna éltetni... nagyon is... igazából már csak ez az, ami éltetni tudna, amitől tovább tudnék élni.
anélkül lassan elfogy a levegő, eltűnik minden, minden ami miatt érdemes felkelni reggel és csinálni tovább ezt az egész szart, amit az életemnek nevezhetek...
faszért vagyok társas lény... picsába... :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése