már a pénteki hazaút sem volt zökkenőmentes. az egy dolog, hogy uticigivel indítottam, még otthon. aztán persze rém érdekes volt az emberek között mászkálni, meg utazni. a villamoson kezdődött a hülyék napja, amikor is odajött hozzám valaki, egy kefíres flakonnal, hogy nem az én táskámból esett-e ki. hát nem.
aztán a vonaton jött oda valaki, hogy a túloldalon lévő táska, meg miegymás az enyém-e, vagy tudom-e, hogy kié. hát nem.
végül kiderült, hogy a gyépés pénztáros (vagy nem gyépés, csak át akart baszni) rossz jegyet adott, amit én persze nem néztem meg, mert én hülye megbíztam benne, na, mindegy a bakter meg kiszúrta, de én is akkor szúrtam ki, mikor odaadtam a bakternak, aztán meg akart büntetni, de lebeszéltem róla.
ufff.
a buszra fél órát vártam, majdnem szétfagytam. parádés.
szombat reggel hívott Zé, már úton voltak Erdélybe. éppen arrafelé jártak, ahol én voltam. szerintem nem is tudta, csak valahogy ösztönösen akkor hívott. beszéltünk egy pár percet, a végén a könnyeimmel küszködve tettem le a telefont. najó, el is bőgtem magam, de ő nem vette észre. remélhetőleg. aggódtam érte, hogy mi lesz vele, mert félek, hogy nem tud vigyázni magára.
aztán kimentem az udvarra napozni. anyuékhoz odaszegődött egy nagyon aranyos kutya. rámnézett az édes szemeivel, azon is elbőgtem magam. legszivesebben hazahoztam volna magammal. de persze ez baromság lett volna. szóval elbőgtem magam, mert a kutya szemeiből olyan szintű szeretet sugárzott, amire nekem a legnagyobb szükségem van mostanság.
vasárnap délelőtt istentiszteletre mentünk. meglepetés volt, hogy Sípos Ete Álmos Nagytiszteletű Úr tartotta. illetve csak nekem volt meglepetés, rajtam kívül mindenki tudta, hogy ő lesz. nekem viszont nagyon kellemes meglepetés volt, mert szeretem az igehirdetéseit hallgatni. és sajnos ritkán van rá lehetőségem, mert nagyjából már visszavonult. ha egyszer megkeresztelkedem végre, akkor nála teszem. viszont elég idős (bár ahhoz képest nagyon jól tartja magát), úgyhogy bele kell húznom... :) este volt még egy kis összezördülésünk apuval. de túléltük. úgy felhúzott egy pillanat alatt, hogy hirtelen azt gondoltam magamban, soha többé rá nem nyitom az ajtót, de hát egyrészt anyu miatt, másrészt meg úgy egyébként sem tehetem meg. lenyugodtam végül, de nagyon hiányzott, hogy legalább egy normális cigire rágyújthassak, amit egyébként éppen 72 óráig kellett mellőznöm az életemből. :(
a húsvétról még annyit, hogy nagyon remélem, jövő húsvétkor már lesz egy olyan pasim, aki azt mondja, hogy szarunk bele a húsvétba, inkább elmegyünk valahova kirándulni kettesben. :)
egész hétvégén az agyalás ment nálam persze. vasárnapról hétfőre az istennek se tudtam elaludni, csak kattogtam, mint egy hülye. sokáig azon, hogy is mondhatnám meg Zének, hogy költözzünk össze, hogy mégis próbáljuk meg, akár barátilag, akár mittomén.
aztán meg már azon kattogtam, vasárnap éjjeltől, hogy milyen módon tudnám távoltartani magam tőle. hogy egyszerűen ne találkozzunk, mert sose jövök le róla, ha ezt így folytatom. a Bőgőssel is meg tudtam állni, hogy ne keressem (mármint egy idő után), akkor Zénél is meg kell állnom. úgyhogy ez most a terv. hogy nem veszem fel neki a telefont, ha netán keres, én meg magamtól nem fogom keresni. a szombat reggeli telefon óta nem is kontaktáltunk. bár akkor még kértem, az aggódásom miatt, hogy adjon magáról életjelet néha, most már ez sem hiányzik. nem akarom tudni, hogy mit csinál, merre jár, mi van vele. a bulizásaimat is úgy tervezem (ahova egyébként vele mentem volna), hogy megyek egyedül, vagy valaki mással. muszáj. ráadásul ha vele bulizok, akkor pasizásra sincs esélyem, szóval ezért se menjünk együtt sehova.
elméletileg csütörtökön érkeznek haza Erdélyből, úgyhogy a meccseket se vele nézem, hanem egyedül, de nem is baj, jó ez így. eddig is jó volt egyedül, akkor ezután is jó lesz.
hétvégén meg szavazás, akkor megint vidéken lesz, úgyhogy sanszos, hogy nem is lenne lehetőségünk összefutni.
na, nem is ragozom ezt túl, a lényeg, hogy távol tartom magam tőle, az a biztos. és ennyi.
szombat reggelre egyébként azt álmodtam, hogy egy madár sétálgat ottho, az udvarunkon. én néztem, hogy milyen madár ez, aztán rájöttem, hogy egy gólya, ráadásul kölyökgólya. Krúdy álmoskönyvében a jelentése: jóbarát. biztos megéreztem, hogy Zé hívni fog. a szülők erre persze egyből elkezdtek örülni, hogy jön az unoka. hát még csak az kéne... felejtős. :)))
vasárnap reggelre azt álmodtam, hogy egy repülőn ülök, valami vadászgépen. üldözök egy másik vadászgépet, meg engem is üldöz egy. parádés. :)
hétfő reggelre meg a 4-6 villamoson, annak is a Jászai Mari téri megállójánál töketlenkedek valami pasival. nem tudom melyik pasi volt, talán Zé, vagy valaki új, akit még nem ismerek. a híd felújítása miatt ment a baszakodás, hogy leszálljunk vagy mi legyen. őrület. :)
tegnap 5 után már otthon voltam. akartam csinálni ezt-azt, a Kos hívott, hogy menjek át hozzájuk, de én leginkább senkire nem voltam kíváncsi egy olyan 3 nap után, amikor össze voltam zárva a családdal. tudom, más hálás lenne azért, ha lenne családja, meg mittomén, de nekem most ultrasok volt. a saját problémáimmal voltam elfoglalva és így nehéz másokra koncentrálni, főleg, ha az időskori elbutulás jelei mutatkoznak. fárasztó, nah. :( viszont cserébe egy csomót olvastam megint, a Rubicon 3 számát töviről hegyire. úgyhogy olyan okos lettem bizonyos történelmi témákban, hogymég. :) tökre élveztem, hogy szívhatom magamba a tudást. :)
szóval tegnap tévéztem, aztán korán felborultam. persze hajnalban meg emiatt felébredtem és egy óráig nem bírtam aludni, de hát ez hozzátartozik a korán lefekvéshez. :(
ja, ma reggelre megálmodtam, hogy a Barca-Arsenal 3:2 lesz este. asszem teszek rá egy kis pízt. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése