Zé április 22., 22:19
Nem mondom hogy tudom milyen Neked.Voltam én is ilyen helyzetben,ez nem kell hogy érdekeljen.És ha szeretnéd hogy ne álljunk többet szóba egymással kérlek közöld és úgy lesz.Nem várhatom(és nem is várom)el hogy ezek után beszélj velem.Sok dolgot tanultam Tőled,sajnálom hogy nem tudom viszonozni.Jó ember vagy én pedig egy gyenge,gyáva szar.Azt kívánom találd meg ami belőlem hiányzik,minél előbb.Mert megérdemled hogy boldog légy.Tényleg el akarod adni a lakásod?
na, most ezzel mit lehet kezdeni??? hát de tényleg... :S
igazából tegnap egész este nem gondoltam rá, ma reggel jutott eszembe a buszon, hogy eszembe se jutott jó ideje...
ópersze szar az egész. meg hát az a tudat, hogy nagy valószínűséggel a külsőm az, ami gátolja, többek között, a lelki nyomorán kívül.
de ezzel meg nem tudok mit kezdeni egyelőre, bármennyire is szeretnék.
visszagondolva ugyanis kapcsolatunk elejére, minden tökéletesen jól ment addig, míg nem szexeltünk. ahogy az megtörtént, egyből behúzta a relét. akkor kezdte el a falakat építgetni maga körül.
ez persze érthetetlen számomra, bár tudom, a vonzalmat, a szexuális vágyat nem lehet kikényszeríteni, kierőszakolni, megvásárolni.
csak tényleg azt nem értem, hogy ha egyébként minde oké (már ha minden oké egyébként), akkor ezen miért problémázik? mégis mit gondol, hogy mikor és hol talál egyáltalán hasonló kaliberű nőt, mint én. aki ennyire passzol hozzá.
persze, én is szeretném, ha büszke lenne rám, mármint a külsőmre is, hogy úgy szeretne sétálni velem az utcán, hogy irigykedő pillantásokat gyűjtsön be a többi férfitól.
megértem, hogy a szexualitás fontos a kapcsolatban, anélkül nem működhet jól. hiába jó a többi, ez önmagában mégis kevés. ezt már én is beláttam, és azt is, hogy ezen a téren egyszerűen nem lehet a végtelenségig kompromisszumokat kötni.
szóval valahol megértem a döntését, valahol meg egyáltalán nem. mert tényleg nem hagyott időt semmire.
és az meg, hogy "mindketten tudjuk, hogy nem egymást keressük..." az meg faszság. szerintem. attól függetlenül, hogy mit mondott a látó. meg hát 5 hónapnyi ismeretség után hogy a faszba jelenthet ki ilyet? mire alapoz ilyesmit?
nem mer nyitni, nem meri vállalni az érzelmeit, hiszen ha nem lennének irányomban semmi féle érzései, akkor nem írogatna még nekem, miután azt mondta, Ő, hogy akkor tényleg hagyjuk. nem akarja hagyni, egyértelmű. de baromi nehéz úgy barátkozni, hogy én állandóan vibrálnék az irányába, ő meg csak langyosan vegetál.
egyszer kellene őszintén beszélnünk, normálisan. egyetlen egyszer. vesztenivalónk semmi nincs. de tényleg. ha ezt meg tudná érteni, meg ha én bele mernék vágni egyszer abba, amit mondani szeretnék neki...
hát nem tudom, hogy kellene-e, lenne-e értelme...
egyre inkább szappanopera méretűvé dagad ez a történet, és ő dagasztja. én már csak asszisztálok. illetve kivárok, hogy mi történik még. én nem irányítok semmit, nem kérek semmit, nem mondok semmit.
azt nem mondom, hogy nem is akarok semmit... de már abban sem vagyok biztos, hogy Őt akarom-e még egyáltalán...
az a baj, ha felbukkan, akkor sajnos akarom. mert még ott tartok. és hát mindig felbukkan. mindig felkavargat. és bár most is azt írja, hogy ha nem akarom, nem beszélünk többet. de hát ki tudja ezt megállni?
nyilván Ő sem fogja tudni megállni. ahogy most se tudta...
amúgy tegnap annyi tervem volt, munka utánra, aztán szartam bele az egészbe. hazamentem inkább, tekertem egy cigit és sztondultam. mert az jó nekem. muszáj volt levezetnem a feszkót. muszáj volt egy kicsit megülnöm magamba mélyedve. nekiálltam Fulham meccset nézni, de annyira nem volt nagy szám, hogy lekössön. úgy döntöttem, inkább lefekszem aludni, mert ma hosszú napom lesz. reggel 7 műkörmös, aztán este Banánozás. szóval nem akarok mosott szar lenni, bár persze az leszek, de majd felpörgetem magam. :)
tegnap megtaláltam álmaim lakását, új építésű, 40nm, 45nm terasszal... kb. annyiba kerül, mint amennyiért az enyém elmehetne... de akkor nem marad pénzem, meg a hiteleim is megmaradnak, szóval nem tudom.
lehet, hogy egy használtat kéne találni inkább, valami hangulatosat, a terasz és a napfény a lényeg, meg a zöldövezet. :)
azért át kell gondolni ezt a lakásmizériát, mert adók, illetékek, hitelmódosítás... nem akarok szarul kijönni belőle. de nagyon vágyom a változásra, az tény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése