kedd, április 06, 2010

lábjegyzet

csak azért írtam ide, mert neki elküldeni nem akartam, meg nem is kellett volna, de az örökkévalóságnak ezt a gondolatot meg szerettem volna őrizni.
mondhatjuk pillanatnyi elmezavarnak is, bár nyilván nem az volt.
ha majd egyszer, valamikor, évek múlva, vagy akármi, valamilyen formában ezen írások a kezébe kerülnek, akkor nem baj, ha tudja, hogy abban a bizonyos pillanatban ezt éreztem, ezt gondoltam vele kapcsolatban.
hogy akkor majd mit kezd vele, és hogy a késői ráébredés mire lesz elég, mi lesz akkor még bennünk, az természetesen nem tudható így előre, bizonyossággal.
de akartam, hogy megmaradjon ez a szösszenet. és akartam, hogy egyszer majd szembejöjjön vele ez a mondat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése