és akkor mi

derül ki??? annyira pipa vagyok az idegtől, hogy már nem látok konkrétan...

szóval az derül ki, hogy Zé folyamatosan fennvolt a társkeresőn, amin megismerkedtünk. és folyamatosan keresgélt ott. és most is ezt teszi. teljesen friss hirdetéssel, szöveggel.

és akkor mit mond nekem tegnap? hogy neki most nem kell senki, mert jó egyedül, meg mittomén.

a geci kurvaanyját az összes mocskos szemétládának, az összes patkány pasinak, aki ezt képes művelni. hogy persze kavargat a háttérben, de amíg nem talál senkit, addig meg nézelődik. nekem meg persze hazudozik és kihasználja, hogy nem tekintem egy utolsó szardarabnak. (pedig annak kellene, de MINDET!)

mert persze most lehetne mondani, hogy igen, én is nézelődtem, keféltem is mással. de én legalább nem mondtam, hogy nem csinálom! sőt, hát abban maradtunk, hogy keresem azt, aki hozzám való.

de ő semmi ilyet nem mondott, nem is sugallt. mert ha azt mondja, hogy "nézd, én keresek mást, mert te nem...", akkor már meg is jöttünk, már koccoltam is le, hiszen az egyértelmű jelzés, hogy nem én kellek neki, hanem valaki más.

de nem, ez a féreg ez addig tartotta magát nálam, amíg csak tudta, amíg csak tehette. és nem érti, hogy miért érzem kihasználva magam? nem érzi, hogy miért megalázó helyzet az, amibe általa kerültem?

hát konkrétan vetített elejétől a végéig, úgyhogy csak örülhetek, hogy megszabadultam tőle. ne adja neki a Jóisten, hogy felhívjon, vagy keressen (nyilván nem fog, mert tegnap értésemre adta, hogy nincs pénz a kártyáján és egy darabig nem is szándékozik feltölteni), mert csúnyán el lesz küldve a francba.

addig-addig csűrte, csavarta a dolgokat, hogy egy pillanat alatt elérte, hogy meg is gyűlöljem. nyilván erre játszott. hát most megkapta.

és még ő mondja, hogy neki minden kapcsolata másfél évig tart, mert aztán jönnek a titkok, meg a nők félrekúrnak. aztán vajon miért? ő egyenes ember? ő őszinte ember? egyáltalán nem. akkor mégis mit vár cserébe? én mindig erőltettem, hogy beszéljük meg a dolgokat, ahelyett, hogy az első adandó alkalommal hagytam volna a faszba.

késő bánat, eb gondolat, ezen már változtatni nem tudok. elment 5 hónap az életemből megint a semmire, egyedüli eredménye az volt, hogy híztam egy csomót. komolyan, már az is megfordult a fejemben, hogy direkt hizlalt fel. hogy mégjobban kibasszon velem. én nem is tudom. nem is akarok már több elméletet gyártani, mert csak megkattanok, vagy tényleg előveszem a zsilettet.

most ezek után bízzak meg még bárkiben is? most ezek után álljak szóba még bárkivel?

hogy eshettem megint ennyire pofára? hogy baszhatott ki velem már megint valaki ennyire? miért kapom én ezt mindig és meddig tart ez még? annyira, de annyira, de kibaszottul elegem van. megyek, és regisztrálok egy leszbikus társkeresőre. kinyalom az összes csaj pináját, aki csak jelentkezik. és hálásak lesznek érte. és szeretni fognak. a pasikat meg a továbbiakban nem veszem emberszámba. egyiket se. amíg egy helyzet megkívánja, addig igen (pl. kollégák, ismerősök), de igazából a lelkem mélyén megvetek és gyűlölök minden férfit. az összeset, aki fájdalmat okozott, okoz és fog okozni a nőknek.