és mennyire király. felköltözött Pestre, volt egy hülye, aki megmutatott neki pár dolgot, aki navigálta a városban, akivel el lehetett menni szórakozni, aki sokszor etette, itatta, megosztotta vele mindenét, aki bemutatta embereknek, és most itt a tavasz, dagad a fasz, lehet menni csajozni. aki meg egész télen kitartott mellette, megértette, segítette, óvta, féltette, kedvelte, az most menjen a picsába, keressen magának mást.
ópersze, soha nem kérte, hogy tartsak ki mellette, soha nem kérte, hogy legyünk együtt.
tudom, nem lehet visszacsinálni, de nagyon-nagyon bánom már, hogy annak idején adtam még neki egyetlen esélyt (nemhogy 100-at), az elsőt nem kellett volna megadni neki. de hát ki a fasz gondolta volna, hogy ez se különb mint a többi?
akkora segg vagyok. annyira el tudok szállni néha, és nem figyelek oda semmire. csak sodródom...
bőgnék. zokognék. hogy már megint mennyire ki lettem használva, és meg lettem alázva. századszor is. nem figyelve az intő jelekre, nem figyelve a jó tanácsokra, nem figyelve semmire, csak mentem vakon, mint egy hülye. meg is lett az eredménye. meg is érdemlem.
azért az remek, hogy Zét már hányszor megszivatták, és hogy emiatt törleszt nálam is. hogy emiatt szívok én is. hogy más szarát kapom a nyakamba. hogy más nő átbaszta őt, annak én iszom meg a levét. építsek falakat. hát persze. az ilyen geciládák el is érik lassan tényleg, hogy bezárkózom a faszba és nem állok szóba senkivel. kurvára örülök, hogy az optimizmusomat, a nyitottságomat ilyen senkiháziak ölik ki belőlem. akik nem érdemeltek meg engem egy percre sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése