a Sors mindig

segítségemre siet, ha baj van... baj? hát van valami, és a segítségemre kell sietnie. mert ha én nem tudom elengedni Zét, akkor majd a Sors gondoskodik arról, hogy Zé engedjen el engem. ahogy most történik éppen.

Zé ugyanis bejelentette tegnap este, hogy összeköltözik Aporral, aki szakított a bnőjével. együtt bérelnek majd lakást, feltételezem, maradnak Budafokon, tehát tőlem igen messze, és hát ha együtt fognak lakni, az azt jelenti, hogy már nem lesz szüksége cimbire, mert ott lesz Apor, akit nem kell szeretni, akibe nem kell szerelmesnek lenni, aki nem hisztizik, akit nem kell megdugni, akinek nem kell fogni a kezét és a többi és a többi... sorolhatnám...

ezzel vége is az egésznek, mert egyrészt nem lesz olyan közel, hogy 15 perc alatt átsétáljon, vagy én hozzá, másrészt ugye Aporral fog mászkálni mindenfelé, ott lesz tévé is, tehát már meccset nézni se kell jönni hozzám, és majd megy az ivászat is ezerrel. mert hát mi a francot csináljon két magányos pasi együtt, akik amúgy is hajlamosak az alkoholba folytani minden nyavalyájukat...

annyira tudtam, hogy ez lesz. már mikor jelezte, hogy Aporék szétmentek, akkor tudtam, hogy ez lesz a vége. hogy ezek majd össze lesznek mégjobban nőve. és ezzel együtt én meg kiesek a pixisből. még annyira se leszek benne, mint eddig. így persze az együttbulizásokra is vethetek egy jó nagy keresztet.

na, hát szóval ennyi. 5 hónap és vége. ennek is. úgy látszik a "kapcsoaltaim" 5 hónapra vannak kalibrálva...

este rámjött a főzhetnék, csináltam paradicsomszószt, meg tésztát hozzá. Zé akart segíteni, látta, hogy feszült vagyok a hírek miatt, de nem hagytam. megnéztük a meccset, aztán le is feküdtünk aludni egyből. szex nem volt, fáradtak voltunk mindketten. én 10 perc alatt elaludtam, de úgy, hogy hajnali fél6-kor ugyanabban a pózban ébredtem. nem is álmodtam semmit, csak aludtam mélyen. aztán fél6-tól 6-ig szétbőgtem az arcom az ágyban, ahogy átgondoltam a fentieket, míg Zé aludt mellettem. próbált bújni, meg simogatni, de már nem esett jól az sem. aztán nagy sóhajtozások közepette fél7-kor fel is keltem. ő kicsit később, főzött egy kávét míg én készülődtem, megittuk, aztán lelépett.

az úton befelé jól megkínoztam magam, mert Daniel Merriweather számait hallgattam és énekelgettem, amiktől mindig bőgnöm kell. persze nem bőgtem, mert a sminkemre vigyázni kell, de azért belül zokogtam rendesen. kis híján le is léptem a száguldó Combino elé a Blahán. mert az jó nekem.

most persze semmiféle bulihoz nincs kedvem, egyedül csak a Banánozáshoz pénteken, mert akkor legalább Barbival lehetek. igyekszem jól érezni magam, ha már annyira vártam azt a bulit. nem akarok Barbinak fájdalmat okozni azzal, hogy savanyú képet vágok. meg hát egyáltalán. jó lesz a buli és kész. :)

amúgy pedig egyébre sem vágyom, csak arra, hogy egyedül legyek, magamba roskadjak és sajnáljam magam. tudom, pont nem ezt kéne csinálni, meg kutyaharapást szőrével, szóval hogy menni kéne bulizni, meg ismerkedni, meg pörögni, de semmi kedvem. és miért? mert úgyse kellek senkinek, úgyis csak 5 hónapig tart majd az egész (ha tart addig egyáltalán), úgyis megint koppanok, úgyis megint nekem fog fájni minden. és ebből meg elegem van. meg a társkeresőzésből is. basszus, 2 napja rámszálltak a csajok, és azok jelölgetnek, pedig egyértelműen heteroként hirdetem magam. mi a fasz van???? ja, ha nem csajok, akkor vén trottyok. szóval parádés. elég volt már ebből is, de vastagon.

most persze lenne lehetőségem magammal törődni, rendbehozni a külsőm (fogyni, sportolni), kiganyézni a lakást, hiszen rettentően rá fogok érni, meg egyedül leszek, de ezekhez sincs most persze kedvem. leginkább nyiszatolni az ereimet, ahhoz van. persze úgyse csinálom meg, de a lelkiállapotom az kb. ennyit tud jelen pillanatban.

azért remélem, hogy hamarosan "megmarhulok" és talpra állok magamtól. csak unom már a sokadik újrakezdést. jó lesz nekem egyedül is, leginkább most ezt érzem. semmi erőm a változtatáshoz, semmi erőm ahhoz, hogy megmozduljak, hogy elmozduljak erről a pontról, ahol most vagyok. innen már nemigen van lefelé (najó, van, de azt talán nem kéne előhozni belőlem), de felfelé meg nem vagyok képes elindulni. megrekedtem, és már látom, hogy a nyaramat, az egész évemet megint a 4 fal között fogom tölteni, egyedül. de jó lesz. 

egyedül Ozorára fogok elmenni, oda akár gyalog is, és ott persze nem fog érdekelni az egyedüllét. de addig és utána begubózás. 

na, hát boldog szerdát. vagymi. :S