egész hétvégén ez az Ady vers motoszkált az agyamban, melyet Boncza Bertának írt, miután a hosszas levelezés után végre találkoztak Csucsán.
Vajon milyennek láttál?
Nagy és derűs kópéságom
Véletlen, napos mezében
Jobb szerettél volna látni?
Csupán egyszer látni engem:
Gondolod, hogy mindent láttál
S hitted-e, hogy szívig-láthatsz?
Minden vagyok, amit vártál,
Minden vagyok, amit nem sejtsz,
Minden vagyok, mi lehetnék.
S minden vagy, mi lehetséges,
Minden lehetsz, mire vágyok,
Talán semmi, talán Minden.
valahogy én is így érzem most magam, illetve ezek motoszkálnak bennem, ha arra gondolok, ami Balu és közöttem történt az elmúlt 5 évben. jól emlékszel, a 3-4 jó éjszakánkon kívül nem történt semmi. csak az én nagymértékű változásom, meg mintha ő is leszállt volna végre a magas lóról. és persze szívesen odapörrenteném neki ezt a verset, gondolatébresztőnek. ami persze korai, mert a múlt hét csütörtök reggeli pár mondat óta se kép, se hang. én nem forszírozom, mert annyira nem létkérdés, de ha keresni fog netán, akkor azt viszont szívesen veszem. én persze már jól ki is találtam, hogy most pénteken felmennék hozzá, és ott aludnék tényleg, ha akarná... :)
nade, a lényeg, hogy erre a versre igazán csattanós és nekem tetsző válasz lenne, ha az alábbi sorokat küldené:
Talán Hellász küldött
Asszony, szépséges és rontó,
Köszönöm, hogy fölébredtél nekem
S néhány boldog hetem
Úgy élhettem, mint egy szerelmes és bölcs.
Hellászi bölcsek és költők
Nagy életét élhettem egy kicsit,
Kiknek szivét viszik
Magasba: finom és rózsás hetérák.
Öledbe, szent ájulásim,
Vagy Életről és Szépről dús viták,
Vagy csók-komédiák?
Nem tudom, ma már, melyik volt több és szebb.
Mintha Hellász küldött volna,
Hogy hadd beszéljen egyszerre velem
A Nő, a Szerelem
S mamás ajkai a bölcseségnek.
Mindenkit el kell temetnem
De Téged az asszony-előkelőt,
Ha lesnek temetők,
Nem tudom, hogy kiként temesselek el.
ezt a verset Dénes Zsófia kapta, miután nem lett az esküvőjükből semmi (ilyen címmel írta meg később a visszaemlékezését az Adyval töltött időkről), és hát figyeljünk oda, hogy micsoda szavak ezek! ez a legszebb bók, legszebb szerelmi vallomás Ady költészetében, szerintem. a legszebb benne az, hogy pont az eszét, az intelligenciáját dícséri Zsukának, no meg persze az ölébe is jó volt beleájulni... :) Istenem, ha nekem ilyet írna valaki. mármint akár a saját szavaival, akár elküldené ezt a verset... hát nedvesbugyi egyből. :) meg holtodiglan-holtomiglan. :)
ó és persze eljátszottam a gondolattal, hogy ha én átküldöm Balunak az első verset, akkor ő a másodikkal fog válaszolni, önállóan, és akkor én elalélok. meg azt is elképzeltem, hogy majd versekben kommunikálunk... hát, ilyen romantikus csaj vagyok én, aki egyébként egy antinő, mert épp most mondtam OJ-nak, hogy a Titanic c. filmet például még soha sem láttam, de még a zenéjét sem bírom. egyszerűen nem érdekel. se a látvány, se a romcsis feeling. pláne 3 órán keresztül! :)
no, ennyit az ábrándozásaimról. :)
pénteken fodrászatban volt a találkozónk Barbival és Vikivel. Viki volt tulajdonképpen fodrásznál, Barbi csak elkísérte, én meg ott taliztam velük. a lényeg, hogy tudtam, hogy Viki mondjuk festet a fodrásznál, de az számomra meglepetés volt, hogy ő is Tóth Gabisra vágatja a haját! :)) volt nagy sikítozás, mikor megláttuk egymást, meg mikor tudatosult bennem, hogy az ő vállig érő haja is a múlté. :) aztán beültünk a Darshanba, és igazán kellemes estét töltöttünk ott! hú, nagyon hiányzott ez már nekem! ettünk, ittunk, én mocskosul le is részegedtem (9 dl sárgamuskotály hello!), alig találtam haza. nagyon imbolyogtam és nehezemre esett a járás, arra emlékszem.
mikor hazaértem, pont kezdődött az Ízek, imák, szerelmek a tv-ben. elkezdtem nézni, aztán kb. akkor aludtam be, amikor Rómába ért. :) erről ennyit. :)
reggel tök korán keltem, mert vártam a G-Roby futárt. aki persze most dafke nem jött reggel 9-re, csak délre, így csak utána tudtunk elindulni a szüleimhez. a náluk töltött idő jó volt, kellemes volt. sajnos az időjárás nem kedvezett, csak annak, hogy a lakásban ücsörögjünk, de így is jó volt. :) ettünk finomakat, persze szinte csak húst, úgyhogy már alig vártam ma reggel, hogy banánturmixozhassak. :)
ma mérlegelés volt a cégnél, belevágtam én is a céges fogyókúra-versenybe. nem a díjért, hanem a motiváció miatt. az előzőt OJ nyerte, -13 kg-mal, amire nagyon büszke vagyok, mert ő életmódot is váltott (picit én is segítettem neki tanácsokkal), és motiváló, hogy milyen komolyan tarja magát az elhatározáshoz. a verseny szeptember 7-én zárul, addigra én minimum 17,5 kg-t szeretnék leadni, de igazából már augusztus elejére meg kéne lennie, de majd meglátjuk. szerencsére nem kívánok semmilyen normális kaját, meg lassan csak elindulok futni is végre, úgyhogy van remény. :) húsvétkor sem híztam, sőt. :)
munka után szaladgálós programok vannak, be kell vásárolnom néhány dolgot, meg szoliba is akarok menni (idegesít, hogy sápadtnak tűnök ezzel a világos hajjal), gyorsan csokibarna akarok lenni, ez a terv. :) kéne új cipő is (nőcis), meg szoknyák, csak hogy a rövid hajamat ellensúlyozzam nőies megjelenésemmel. :) meg amúgy is jön talán a jó idő végre, és akkor már mutogatni akarom a lábaimat, mert úgy szeretem őket, ahogy vannak. hátha beléjük szeret még valaki más is. ;)
ja, a szüleim nem sokkolódtak a hajam miatt, igazából jobban fogadták, mint vártam. apukám azért megjegyezte, hogy az utcán simán elment volna mellettem... egyemmeg. úgy imádom őket, annyira nagyon, hogy el nem tudom mondani. és olyan hálátlan gyerek tudok lenni sokszor, még mindig, hogy az botrány. no, nem bántom őket, csak például sűrűbben is telefonálhatnék nekik, meg ilyenek. ámbátor a telefonálás mással se nagyon megy mostanában, de ezen is dolgozom. :)
oh, ami még fontos: már a gólarányunk is jobb a Shittynél (hogy a 8 pontos előnyünkről már ne is beszéljek), és ha minden jól megy, akkor Balotellit még el is tiltják vagy 10 meccsre azért a henteskedésért, amit a Gúnároknál elkövetett. én nem bánnám. ;)