először Zé kezdte, amikor hazafelé, a vonatról küldött egy üzenetet: "Már zötyögök a Balcsi felé. Dohányzóban!! :P Nekiállok Terézanyunak. Ha lesz kedved és időd nálam aludhatnál holnap. Bár szombaton egyedül lennél... :S Jó lazulást!"
amikor elolvastam, éppen a Kosnál készülődtünk indulásra, a meglepi programra, és teljesen fülig vörösödtem és totál elérzékenyültem, hogy milyen cuki ez a fiú, hogy annak ellenére, hogy tök beteg vagyok, meg nem lehet tőlem aludni annyit köhögök, mégis velem akar lenni ma este, pedig reggel dolgozni megy... meg mit tudom én... szóval annyira belepusztultam, hogy a Kosnak csak ennyit tudtam kinyögni könnyes szemmel, pillarebegve: "én úgy szeretem ezt a Majmot..." és ilyen még talán először szaladt ki a számon... vagy nem tudom. mondjuk Barbi tudná ezt, mert neki szoktam ilyesmiről beszélni. meg a Tesómnak. de valahogy úgy éreztem, hogy megmoccant valami.
(ebben egyébként 76-os is megerősített, hogy moccanjon csak nyugodtan, mert kifejtette a kedd éjszakai, számomra érthetetlen sms-ét. szerinte ugyanis küzdjek Zével, mert Zé és küzd velem, hogy még ő sem tudja, hogy velem hogy legyen, de 76-os szerint megéri a küzdés, meg bízzak is, mert ha nem is Zé lesz akit keresek, akkor meg fogom találni, akit. de szerinte Zé is pálya, és szerinte Zé is akar engem, csak még hezitál)
na, ilyen állapotban indultunk el a Kostól, ja, azért csinált pina coladat nekem gyorsan, megittam két nagy pohárral. ennyit arról, hogy tele vagyok fájdalomcsillapítóval és nem ihatok. egyébként javaslom mindenkinek, hogy Algoflex fortéra ne igyon alkoholt, mert ultrabrutál. :) elindultunk, a Deák tér volt a cél. icipicit sejtettem, vagy inkább reménykedtem, hogy mi a meglepi, hogy az legyen amire gondoltam, de valójában fogalmam sem volt semmiről. aztán mikor a Király utcánál kérdezi, hogy melyik is az Asbóth utca? na, akkor már vinnyogva ugráltam, hogy "csak nem a Shure Stúdióba megyünk?". hát de. és odaérünk. és bemegyünk. és leesett, hogy mit fogunk megnézni. és könnyekig hatódva mondtam a Kosnak: "szeretlek..." hát de tényleg.
a Harold és Maude előadására vitt el. amit éppen 3 éve láttam először. és meséltem róla a Kosnak, de már nagyon régen, mikor megismerkedtünk. és azóta is terveztük, hogy elmegyünk, mert kíváncsivá tettem, én meg szerettem volna újra megnézni. hát tegnap estére elintézte. nem volt egyszerű, de megcsinálta. mert ilyen Barátom ő nekem. és persze mardos a lelkifurdalás, hogy én meg miért hanyagolom és pattintom le mindig. de rájöttem, hogy nem kell. mert egyáltalán nem érdemli meg. sőt. jó vele lenni, és egyre érettebben viselkedik, ami meg méginkább megerősít abban, hogy ne hanyagoljam.
hogy miért emlékezetes még nekem ez az előadás? elsősorban azért, mert Lackóval láttam és az édesanyjával, aki sajnos már nincs közöttünk. szinte pont ott ültem egyébként, ahol anno velük, és ez is kicsit megrázó volt.
aztán meg azért, mert 76-os annon ezután az előadás után szakított velem. részletek itt. persze ez is eszembe jutott.
meg hát az előadás... ugyanúgy jártam, ahogy anno 3 évvel ezelőtt (akkor február 10-én láttam, szóval szinte napra pontosan 3 év telt el), a darab végén a második sor közepén bőgtem. potyogtak a könnyeim. ámbátor a színészek mintha kicsit fáradtak, kevésbé összeszedettek lettek volna, mint anno. kicsit akadoztak a dolgok, de ettől függetlenül élvezhető volt. sőt!! Kolovratnik Krisztián... hmmm... és hát Vári Éva... na, őt sem szabad elfelejteni, mekkora színésznő. úgyhogy jól bele is bőgtem az arcukba. de sokáig. nem tudtam tapsolni sem egy darabig, csak zokogtam. a Kos meg simogatta a karom, próbált nyugtatni, de nem nagyon sikerült. kisírtam a szemem rendesen. minden eszembe jutott, ami csak eszembe juthatott. a fent említett dolgok az előadással kapcsolatban, meg a történet által belőlem újra kiváltott érzések.
az előadás után beültünk a Kőlevesbe. hogy miért bírja a Kos ezt a kóser éttermet, én nem tudom. gáz a kiszolgálás, kicsi a kajaválaszték, ráadásul drága is. ő se orrnehéz, szóval nem kéne odajárnia. de csak odamegy. kicsit sznobságnak érzem, hogy oda akarja szervezni az általános iskolai osztálytalálkozót, mert van különterem. hát, mondom, a Stexben is van, és jobb a kaja, meg a választék. de egyelőre nem tudtam meggyőzni. :)
ettem azért egy maceszgombóc levest libahússal, ő meg valami avokádós történetet, amiből az első falatot nekem adta (mindig ezt szokta. ha különbözőt eszünk, akkor szépen mindenből (köret, akármi) összerendez egy falatnyit a villájára, majd átnyújtja nekem, hogy egyek, kóstoljam meg.), és nem is volt rossz, de alapvetően levesre vágytam. ez a betegség ezt hozza ki belőlem. aztán még megittunk egy üveg fehérbort, Figula volt és egész kellemes. na, itt durvult be a fájdalomcsillapítóra ivás, elég hamar kótyagos lettem és túl beszédes. :) persze ismét elérzékenyültem, mondtam is a Kosnak, hogy eddig idén ez a legszebb névnapi ajándékom.
aztán hazasétáltunk, mármint hazakísért engem, a kapuban még beszélgettünk egy kicsit, majd felmentem a lakásba. éjfél volt ekkor. éhes voltam, hát a napi ebédemet, amit nem ettem meg, felfaltam, hajnali 1-kor feküdtem le.
jah, vicces volt, mert a darabban szerepel egy fóka, akit Mr. X-nek hívnak. röhögcséltem ezen magamban. :)
no, hát ilyen klassz estém volt, sok-sok érzelemmel, emlékkel tele. nagyon szerettem. és hálás vagyok a Kosnak, hogy ezt összehozta. és hogy ma már küldte a névnapi sms-t is. :) egy őrült. és imádom ezért. :)
Zé ma még nem jelentkezett, nem tudom mi van vele. remélem, ha felszáll a vonatra, akkor azért ad életjelet magáról. ma csajos este lesz, Barbi+Viki+Panni lesz a társam ebben, a Stexben fogjuk véghezvinni a dolgot. :) már várom. :)
utána meg, ha még áll az ajánlata, akkor futok Zéhez, aludni. holnap meg majd nála leszek jól, és legalább jól nem csinálok semmit, és legalább gyógyulok. meg majd főz nekem teát, és attól meg pláne jól leszek. meg imádok ott lenni. még egyedül is. van zene, van könyv, van ágy, mi bajom lehet? :) és direkt nem mondtam Zének a mai napot, hogy névnap, vagy akármi. mondjuk az anyukája druszám, szóval sanszos, hogy nem felejti el. :) de nem is várok tőle semmi extrát, csak legyünk együtt és kész. ez nekem bőven elég. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése