mégis rá vagyok kattanva, minden reggel izgatottan nyitom meg az oldalakat, hogy van-e valami fejlemény.
nyilván az hiányzik, hogy pozitív visszajelzéseket kapjak, saját magammal kapcsolatban, ezért is raktam fel a legújabb fotóimat is. de azokon persze csak az arcom látszik, ezért belefutok olyanokba, hogy "dagik kíméljenek" és a többi...
az ideális az lenne, ha valahol a valós életben szúrna ki valaki magának, és környékezne meg, és kezdene udvarolni, de hát hol és mikor? hiába teszem-veszem én magam akár a munkahelyemen (úrjézus, itt mondjuk egy épkézláb pasi sincs), akár a 7-es buszon reggel, akár valami szórakozóhelyen.
soha, senki nem szólított még le, soha, senki nem közeledett még hozzám úgy...
jó, persze, több esélyt is adhatnék a dolgoknak. ha csak otthon ülök, a négy fal között, senki nem fog bekopogtatni hozzám, hogy "hello Marion! járnék veled, jó?" vagy ilyesmi. 76-os ígéretet tett (meg már tegnap is próbálkozott), hogy kimozdít ebből a posványból, hogy most már mellettem lesz és elvisz majd ide-oda, és nem hagy leragadni. na de egy pasival megjelenni bárhol mekkora esélyt teremt az ismerkedésre???
na, erre kapok most egy levelet, egy 45 éves fickótól: "hű de nagy kanca vagy és még vörös is" hát parádés... most ezzel megint nem vagyok előrébb. :(
szóval minden nap reménykedve várom, hogy jön álmaim Hercege a neten, aztán milyen jó lesz, de ahogy átfutom a termést, azonnal rájövök, hogy egy fostalicska mindegyik. és mégsem hagyom abba... na, ez a szánalmas. ebből is látszik, mennyire görcsösen akarok már valakit. de hogy minek?
nyilván túl sokat voltam egyedül gyerekkoromban és meguntam. csak erre tudok gondolni. nekem ezért kell, hogy valaki mellettem legyen. mert már utálok egyedül lenni. és én csak szeretni szeretnék végre valakit, aki viszonozza... ennyi az összes igényem... olyan nagy kérés ez???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése