pedig annyi mindent

csinálhattunk volna együtt... annyi élménnyel gazdagodhattunk volna... annyi újdonságot mutathattam volna neki... annyira sokkal kitágíthattuk volna egymás látókörét, ismeretét... annyi tervünk volt...

és most mi lesz mindezzel? szörnyen olajozottan működött az egész, szörnyen egyformák voltunk, szörnyen egyszerre és egyfélét gondoltunk... és ezt nehéz nem megszokni... hiszen nagyon-nagyon jó volt. szinte már a "hihetetlen" határát súrolta.

és most ennyi.

nem tudom, hogy tudnék-e vele barátkozni. nem tudom, hogy bevállalnám-e a barátkozást, annak reményében, hogy idővel majd el tudja engedni a cipelt terhét és esetleg belém fog tudni szeretni... 

nem tudom, hogy képes vagyok-e ilyen áldozatra. hogy csak barátként legyek vele, nem zárva ki azt, hogy egyszer majd többet akar. nem tudom, képes vagyok-e ezt ép ésszel túlélni, ha belevágok? nem tudom, meddig kell majd várnom arra, hogy szeressen? és ha sohasem jön ez el? és ha 2 hónap múlva amúgy is eljött volna magától, csak nem adtam meg neki az esélyt?

egyáltalán biztos, hogy csak ennyi a probléma? hogy a régit nem tudja elengedni, és így nincs hely az újnak? biztos, hogy nem más van a háttérben? 

ha ez van a háttérben, akkor lehet, hogy ezért akart csak barátkozni, hogy ezzel úgymond "időt kérjen"? én meg elzavartam a francba?

és ha nem ez van a háttérben? én meg betolom neki, hogy szerintem ez, de én vállalnám, hogy barátkozzunk és várnék türelemmel és nem erőltetnék semmit? erre ő pofánröhög, hogy "jaj, te kis buta, hát azt hitted??"... áhhhh... kurvagáz.

rettenetesen hiányzik, baromi sokat gondolok rá, minden percben nézem a telefonom, nem jött-e újabb üzenet... és persze már bánom, hogy a tegnapi sms-ben olyan durván elhajtottam... és persze, majd elmúlik, de mi van ha nem? tudom, hogy csak úgy múlik el, ha jön valaki más... de jön? és ha igen, mikor? 

mert addig akár el is szórakozhatok Zével, nézhetek pornót, és teljes lesz az életem... közben persze lehet randizni, meg társat keresni, egyrészt mert miért ne, hiszen csak barátkozunk, másrészt meg hátha ettől érezné meg igazán, hogy elveszíthet, hogy más is érdeklődik irántam, és ha bepasizok, akkor rá már nagyon kevés időm marad, ha marad, és az sem lesz majd olyan, mint előtte...

76-os meg ki van kapcsolva. ilyen, mióta ismerem, 3-szor ha előfordult... remélem nincs baj. nyűgös vagyok. jó lett volna ma este vele lenni. legalább egy fincsi ölelésre feljöhetett volna... mondom ÖLELÉS!!! :S