keddről szerdára virradóra... eleve valami bajom volt alapból, forgolódtam eleget, pedig korán lefeküdtem, de aztán Zé adta meg az egésznek a savát-borsát, mikor hajnalban beküldött megint egy smst az arcomba.
02:34-kor küldte: "Szia. Bocs hogy elképzelhetetlen időben zavarlak megint. Az iránt érdeklődnék, a pendrive-odat mikor adhatnám a kezedbe.. És gratu a 7végi forduló hozzászólásához. És építettem hóembert. :S Egyedül."
erre 3:18-kor küldtem egy választ, mikor megláttam, hogy "Te miért nem alszol?" ennyit bírtam írni hirtelen.
reggel 8:00-kor válaszolt: "Mert még ébren vagyok..."
erre én: "Szerintem dobd ki a pendriveot. Jobb, ha nem találkozunk, majd csak a következő életünkben, ahol én okozhatok neked fájdalmat és nem fordítva, mint most..."
erre a válasza: "Ja, ha bántani szeretnél..."
mire én: "Nem akarlak, soha nem tennék ilyet, de most minden nagyon fáj. És nem értelek, hogy miért akarsz találkozni, miért írsz hóemberes ünetetet, miért kínzol... :("
ó persze, hibáztam, hogy elárultam a szenvedésemet. igazából először tényleg bántani akartam, de hát nyilván nem vagyok rá képes. viszont tegnap egész nap rajta kattogtam. megbántam mindent és őt akartam. azt hiszem. eljutottam oda, hogy felhívtam, de ki volt kapcsolva. végül este fél7-kor értem el. mondtam neki, hogy ma valamikor összefuthatunk, ha már annyira égeti a kezét az a rohadt pendrive. amúgy nekem is eszembe jutott, hogy nála van, akartam még a hét végén javasolni, hogy dobja be a postaládámba, aztán ennyi. de végül megelőzött.
az a baj, hogy már éppen kezdtem lezárni magamban a dolgokat, mire újra előkerül. ma meg fogom mondani neki, hogy felejtse el a számomat. ne keressen soha többé. legalább is addig ne, amíg nem tudja eldönteni, hogy mit és kit akar. de hát végül is már eldöntötte... szóval hagyjon békén. ne zaklasson fel állandóan. nem hiányzik ez nekem.
este már sírva hívtam fel 76-ost, hogy jöjjön már, hogy mikor jön már, annyira jó lenne beszélnünk. elmeséltem neki nagyvonalakban a történéseket, kb. majdhogynem együtt bőgtünk, vagyis hát elérzékenyültünk, nah. látta, hogy tök szarul vagyok, hogy be vagyok fordulva, hogy begubóztam. el akart rángatni valami koncertre, de nem voltam rá képes. nagyon jót beszélgettünk megint, mielőtt elment, átölelt, de már annyira szorított, hogy szinte fájt. de nagyon jó volt az is. talán tegnap este ébredtem rá, hogy nem is voltam Zébe szerelmes. volt az az utolsó vasárnap, mikor a húgánál voltunk, amikor átlendültem azon a ponton, hogy most már akkor odavagyok, meg vissza. ezt ő nyilván megérezhette, mert innentől fokozatosan le is építette a kapcsolatunkat 3 nap alatt. nem volt már szex, nem volt semmi. ha ez kicsit előbb történik, ha a hóban részegen mászkálós éjszaka után/közben elhajtom a francba, és nem keresem soha többé, ahogy Zé szerintem titkon remélte, akkor nem lett volna ilyen szar az egész. így egy kicsit rosszabb, de nem reménytelen. ki fogok jönni belőle. nem is sokára. szóval nem voltam én igazán szerelmes, és bizony ne felejtsem el soha többé, hogy ha a szex nem megy, akkor ott nagy baj van, akkor más sem fog menni. és nem szabad ebből engedni, és ebben a kérdésben megalkudni. hiába találja ki a gondolataimat, ha a testemtől idegenkedik. még ha fel is áll a farka, ha ránézek, akkor sem úgy szeret velem lenni az ágyban, ahogy normális. és akkor meg minek?
és pont ezért nem tudok vele barátkozni sem tovább. ahogy átgondoltam, minden olyan pasi, akivel nem lett szerelem, vagy lett, de "elmúlt" és utána barátkoztunk, azért az ágyban mindig is megőrült értem. mindig is kapható volt egy kósza numerára, vagy legalább éreztem, hogy vágyakozik utánam, hogy röptében elkapna, stb. pl: Kéményseprő, 76-os, TG is egy ideig, míg nem volt Háni, meg hát azért csak összegabalyodtunk mi is kétszer még anno... a Kos, a Bőgős... szóval inkább haverkodnék a Bőgőssel akár, mert azzal legalább olyan jó volt szexelni, az annyira tudott engem élvezni, minden porcikámat, hogy ezért nem is tudok rá haragudni, meg ezért egészen más viszonyt tudnék vele fenntartani. de hát Zé??? most mi a faszt haverkodjak vele? ha nőként nem kellek, akkor mehet a francba. akkor cimbinek se kelljek. a többi pasi legalább nőként is szeretett, kívánt. de ő nem. hát akkor ennyi. az exférjemmel sem haverkodok, pont ezért (is). de hát nem???
hát ez van. már nem is érdekel, hogy Zé miért pattintott le igazából. Andival gyártottunk néhány elméletet tegnap, még akkor gondolkodtam is azon, hogy majd Zét megkérdezem, hogy melyik a befutó szerinte. megkértem volna, hogy legyen végre őszinte és mondja el, hogy mivan, de mára már oda jutottam, hogy nem is érdekel.
ha minden jól megy, akkor 76-os eljön értem a melóba, aztán nem tudom mit csinálunk, de majd Zé hív, hogy mikor lesz otthon (bár kurvára nem fogok elmenni hozzá, hacsak 76-os el nem visz kocsival), felajánlom majd neki, hogy félúton, a Klinikáknál fussunk össze, adja oda azt a szart, aztán már ott se vagyok. főleg, hogy utána jön TG hozzám, mert jön. :) szép kis este lesz, ha mind a három pasival tudok találkozni... :))) ja, és még a Kos is hívogat... de hozzá még mindig nincs kedvem. szerintem őt végképp leépítem. írt iwiwen, hogy látni akar a névnapom előtt... mé'? utána vége a világnak, vagy mifasz? na, mindegy, nem is érdekel. a héten már nem fogok ráérni senkire, holnap usgyi és spuri haza, anyuékhoz, mert karácsony óta nem láttam őket és ez már elég szar. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése