a Kosnak írtam levelet iwiwen, hogy hagyjuk most egymást békén, mert nem vagyok nyitott rá, majd jelentkezem, ha az leszek.
TG feljött, pár percre, aztán rohant tovább.
aztán hívott Zé, elhozta a kapuig a pendrive-ot, lementem érte. azt mondta, hogy bár nem gyűjtök barátokat, azért mindent köszön és vigyázzak magamra, meg a macskára. aztán adott két puszit és elment.
felértem a lakásba és hívott 76-os. beszéltünk egy pár percet. jó volt, hogy pont akkor, mikor Zével végeztem...
éjfél körül aludtam el, tévéztem, punnyadtam, levezettem a feszültséget. persze megint nem aludtam jól, én már nem tudom mi van, de csak a forgolódás ment... :(
reggel jött Zétől megint egy üzenet, aztán lesms-eztük, hogy hagyjuk egymást békén végre. mindketten örültünk, hogy láttuk egymást, de ennyi. nem ugyanazt keressük egymás társaságában és ennek úgysem lesz jó vége. végezetül csak annyit kívántam neki, hogy SOHA ne kelljen megbánnia ezt a döntését...
baromi szar kedvem van egyébként, kurva szar volt a tegnapi találkozás is Zével, meg ez a ma reggel is. azt se tudom, merre vagyok arccal... nem tudok koncentrálni, csak szívnám a cigiket sorban... ki vagyok borulva teljesen... majd lehet, hogy egy idő után fogok tudni barátkozni Zével, de most nem megy. nagyon nem megy. meg jobb is, ha most frissen még nem erőltetjük. kell valaki mást találnom, vagy lenyugodnom, hogy a társaságára nyitott legyek. de szerintem a legjobb, ha nem keressük egymást többet.
nagyon-nagyon sajnálom egyébként, nem volt még soha Férfi, akivel ennyire jó lett volna minden... és basszameg, hogy nem tud belém szeretni... hogy van neki is valami nyomora, vagy valami baja velem, amiért nem megy... tudom, a szex nem működött, de az is az érzelmek hiánya miatt... mindennek az alapja... biztos vagyok benne, hogy el van kötelezve érzelmileg valaki mellett és ebből nem lehet kirobbantani. persze, most dobálózhatnék azzal, hogy "ne fuss olyan szekér után, ami nem vesz fel..." de hát pont én? meg egyáltalán... van ehhez közöm? hiába, nem lehet erőszakkal érzelmeket kicsiholni. és ami nem megy, azt nem kell erőltetni...
én nem tudom, hogy ez e a Sorsom, vagy bármi más, nem tudom, hogy álljak az életemhez, a továbbiakhoz... tanácstalan vagyok és be is fordultam rendesen... egyszerűen nem látom az alagút végét... csak a nagy büdös semmit, a sötétséget, a mélységet, ami húz egyre magába, mert elkapott egy örvény és kapálózok, hogy kijussak, bár tudom, hogy nem kéne, mert azzal még mélyebbre süllyedek... de próbálok kapaszkodót találni...
lehet, hogy egy egyéjszakás kaland, valami jó kis vad szex helyretenne. hogy újra értékelni tudjam önmagam. nem tudom. attól félek, hogy megint elkapna a gépszíj, többet képzelnék bele dolgokba, mint szabadna, és akkor meg azért szenvedek...
ó, szép kis hétvégének nézek elébe. kurvára hiányzik Zé, de el kell folytanom magamban mindent, amit iránta érzek. mert különben meghülyülök. így is, de úgy meg pláne. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése