tudtam, hogy milyen a besamel mártás, pláne nem csináltam olyat soha. ehhez képest tegnap este full betépve főztem egy adagot. :)
az egész úgy kezdődött, hogy felbasztam magam már kora délután és igazából semmi kedvem nem volt a randihoz. fél6-kor, miután felöltöztem, ott tartottam, hogy lemondom a francba az egészet. egyrészt alapból ugye fos kedvem volt, másrészt belenéztem a tükörbe és elment az életkedvem. aztán Barbi adott egy kis erőt, összekapartam magam és elindultam.
korábban értem oda, mint kellett volna, Csillagász még éppen borotválkozott, úgyhogy a feje búbjából láttam valamit csak, ahogy kinézett a fürdőszoba ajtaján. bementem a lakásba, levetkőztem, lecuccoltam és vártam rá. addig meg nézelődtem. :) rengeteg vetítő, hatalmas távcső, szép képek a falon, akvárium halakkal, szóval volt mit nézni.
aztán előkerült végre. elsőre nem volt az a "húha, de jó pasi" érzésem, de később ez változott. leültünk, borozni kezdtünk hogy oldódjunk. csinált egy cigit. hallgattunk zenét. szívtunk, dumálgattunk. jó volt vele beszélgetni, bár néha csak pislogtam. ahogy felmértem, egy kőgazdag, értelmiségi családba született, ahol azért persze nem tartják őt el, de mondjuk a lakását a szülei vették. apu-anyu otthon, nem melóznak, illetve igen, mert anyukája tűzzománcozik, meg fest, meg tiffany lámpákat csinál, meg ilyenek, az apja meg mérnök, szerelgeti a lámpákat, meg a vetítőket a gyereknek. van egy nővére, meg annak családja, meg van egy öccse, aki elég súlyos fazon lehet, ha 12 évesen szívott először. most asszem 20. és nem kicsit zűrös. na, mindegy, úgy tűnik, Csillagász a legnormálisabb a tesók közül. egyébként elég gyerek feje van, szerintem simán látszik, hogy 5 évvel fiatalabb nálam. mondjuk, fáradt is volt, meg ő is betegeskedik, lehet, hogy csak azért.
na, 8-kor elkezdtük gyártani a lasagnet. de nem akármilyet! besamelmártás volt az egyik szinten. na, azt én csináltam. szakácskönyvből. együtt főztünk, ami elég vicces volt. én néha átvettem az irányítást, bár ő volt otthon, de úgy láttam, nem bánja. :) kicsit néha határozatlan, bizonytalan, de szerintem mindketten kurvára zavarban voltunk egész este. de hogy ő igen, az tuti. én már hamarabb felengedtem. 1 óra alatt raktuk össze a kaját. aztán elkezdtük nézni a Berlin Calling c. filmet. (arra is tökéletes volt a film a fantasztikus zenék mellett, hogy megfogadjam egy életre: semmiféle fehér bogyót, vagy port nem vagyok hajlandó bevenni soha. max. fű, bélyeg és ennyi.) úrjézus. hogy az mekkora!!!!! aki még nem látta, sürgősen pótolja be. leginkább TG!!! de ő meg már tutira látta. de ha nem, akkor meg együtt kell megnéznünk elsőre. kibaszott hatalmas film. áhhh. zseniális. és még moziban is megy! :)
film közben elkezdtünk enni. illetve én csak nyammogtam. eleve a köhögéssel küzdöttem folyamatosan, ami tök gáz volt, mert már én untam magam, hát még ő engem. szóval nem lett rossz a kaja, kicsit sótlan lett... hát ez van, egyikőnk sem szerelmes... én el is feledkeztem róla, hogy sót tegyek bármibe is, azt hittem ő tesz. na, mindegy. :) szinte alig ettem, ez a lényeg, az is később majdnem mind kijött, pedig treníroztam a gyomrom, de hát úgy látszik nem eléggé. pedig rohadt éhes voltam. meg még vagyok most is. ja, hát az nem jutott eszébe például, hogy kérek-e vizet, vagy bármit a kaja mellé. viszont szalvétát hozott, az is valami. :) na, evés után még filmezés, meg zene hallgatás, de akkor már punnyadtak voltunk mindketten, én már majdnem bealudtam.
aztán fél1-kor adtam ki a kozmetikusok jelszavát: "pakolás, pattanás!", nézett nekem éjszakai buszt a neten, megcéloztam a 0:52-est, el is értem, szerencsére kb. 1 percnyire van a lakásától a metró is, meg az éjszakai megállója is. 1:24-kor már ágyban voltam. hazafelé dohogtam, hogy mennyire gáz, mert ki sem kísért a buszig, meg hogy még egy csókot se bírtunk összehozni... de hát nehogy már én kezdeményezzek!! mert voltak pillanatok, amikor a kanapén ülve/fetrengve összeért a karunk, egy idő után már tudatosan nyomultam mellé, hogy összeérjen, de hát nem tett semmit. éjfél körül nyújtózott és mondta, hogy mennyire kényelmetlen egy idő után a kanapé. ezzel szerintem arra célozva, hogy vagy húzzak el, vagy takarodjunk fel a galériára az ágyba, de aztán én a takarodást választottam. két puszival váltunk el, majd még utánam nyekeregte, hogy "jó volt!" én meg hümmögtem, hogy igen és húztam a csíkot a buszhoz. hátra se néztem. akkor még elég paprikás hangulatban voltam, de reggelre kicsit másként látom már.
alapvetően attól tartok, hogy ha mi összejövünk, akkor egyébből se fogunk állni, csak szívunk. ami nem baj, mert olyan emberrel szívni, akivel lehet értelmes dolgokról beszélgetni (meg hülyeségekről is), akivel egyezik a zenei/filmes ízlésünk, azért az nem rossz. főleg, ha még egymásra is tudnánk szívódni, és még az is jó lenne... hmmm... kívánhatnék ennél többet? ráadásul tavasztól beindul neki a buliszezon, valszeg minden hétvégén megy a pörgés, nyilván én is mennék vele és pörögnék. hát mi kell még?? 28 éves, egy darabig még nyilván nem akar családot alapítani, ami jó, mert egyelőre az én terveim között sem szerepel, de mondjuk 2 év múlva már nem bánnám, és akkor ő már 30 lesz. hát. sok kérdés merül fel, de talán nem reménytelen. és talán jó is, hogy nem zúgtam bele első látásra, mert abból mindig csak a baj van. ha esetleg fokozatosan alakulnak a dolgok, meg ha többet találkozunk, talán nem lesz már ő sem zavarban, teljesítési kényszerben, meg én sem... szóval még bármi lehet. nem tudom. sokkal-sokkal közelebb áll hozzám, mint bármelyik randiarc, akivel mostanában találkoztam. sokkal jobban el tudnám vele képzelni a továbbiakban a dolgokat, bár persze aggályaim is vannak. de fog még kapni esélyt, reggel is már bejelentkezett, meg beszélgetünk folyamatosan. szóval úgy tűnik, hogy szeretne még velem találkozni. szívem szerint akár már ma is összefutnék vele este, meg még együtt is aludnék vele, mondjuk nála. de csak alvásról lehet szó, természetesen, meg egy kis pettingről (istenem, ez a szó a tinédzserkoromat idézi) maximum. amúgy jó illata volt, meg helyes, meg minden. pont olyan tisztaság illata volt, amit szeretek. olyan egyszerű, semmi faxni, semmi nagy parfümözés, csak a finom, frissen borotválkozott férfiillat. termetre, alkatra is okés, olyan, ami nekem tetszik.
amúgy 0,5 g-t toltunk el ketten az este, hát nem volt semmi, azt hittem sosem érek haza, pedig tök hamar hazaértem. minden olyan hosszúnak tűnt, a séta, a buszozás, meg minden. de túléltem. és most várom, hogy mi legyen/lesz a folytatás. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése