sikerült lefeküdnöm este, vagyis már fél 11-kor. cserébe egész éjjel köhögtem, meg szenvedtem. ráadásul az evés sem megy megint. pedig olyan finom vacsit vettem a görögnél hazafelé. de hát nem ment le semmi. ami leginkább azért kurva gáz, mert holnap megyünk anyuékhoz, és tuti ki fognak borulni, ha kiderül, hogy még mindig nem tágíttattam a gyűrűmön. úgyhogy valamit ki kell találnom.
a Szállító nagyon édes volt tegnap. este 7 után küldött egy üzenetet, hogy "lehet nem vagyok normális, de most lennék veled..."
az a durva, hogy én is hasonlóképpen éreztem, gondoltam. sokáig hezitáltam, hogy ezt megírjam-e neki válaszban, de végül nem tettem. aztán 20 perc múlva még fel is hívott, de nem vettem fel. nem akartam vele beszélni erről. meg másról sem. egyrészt biztosan arra kért volna, hogy találkozzunk még este, de én már nem voltam olyan formában, másrészt meg biztos ment volna a sóhajtozás, harmadszor pedig lehet, hogy belőlem is kibukott volna, hogy én is szívesen látnám, de ezt sem akartam. félek, hogy megint kihasználható leszek azáltal, ha felfedem a valódi gondolataim. amíg nem biztos bármi is, én hallgatok és bizonytalanságban tartom.
valahol persze sajnáltam, hogy még csak beszélni sem tudott velem, de hát ez van.
viszont ma feldobtam neki a labdát, de úgy, mintha mi sem történt volna este, mintha nem kaptam volna tőle üzenetet, meg nem láttam volna, hogy keresett, szóval feldobtam a labdát, hogy próbáljunk meg ma találkozni. bár a Fizikussal már leszerveztem az esti teázást, könnyedén lemondom, ha a Szállító igent mond. és igent mondott. :) Fizikus egyáltalán nem érdekel, és egy percig sem hiányzik, a Szállítóval viszont még szeretnék találkozni. az a másfél óra, amit eddig együtt töltöttünk, kevés ahhoz, hogy dönthessek, mit akarok tőle és mit nem. hogy egyáltalán akarok-e tőle valamit.
tegnap láttam Áront a Blahán. én már a villamoson voltam, ő meg ott sétált el előtte. ja, Áron a bőgős zenésztársa. na, szóval láttam. nem köszöntem neki, bár megtehettem volna, de inkább nem. a kínos kérdéseket inkább kihagynám. vagy hát nem is tudom, hogy egyáltalán kérdezett volna-e bármit is. mindegy. jó volt látni persze. ha nem lenne 10 évvel fiatalabb... hmmm... még rá is nyomulnék. :)
a nap híre, hogy Csírabácsi újra blogol. még csak átfutni volt időm, de így is bizton állíthatom, hogy ez az ember egy zseni. (mondjuk én ezt eddig is tudtam és hangoztattam) :D
fáradt vagyok, jó lenne aludni egyet, zavartalanul, normálisan. esélyem sincs rá egyelőre. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése