két zenei élményben

is volt részem csütörtökön este. először a Fábry Showderben énekelt Tóth Vera és Tóth Gabi. aztakurva. hogy ezeknek a lányoknak mi van a torkukban??? valami eszméletlen, hogy mit toltak...

aztán a Mezzon elcsíptem egy 1981-es James Brown koncertet. fú. nagyon jó volt. mostanában kezdtem rájönni, hogy James Brown mekkora figura volt. jó, régebben is tetszettek a dalai, de pl. ez a koncert... amennyi energia, kisugárzás, szenvedély, szexualitás van az előadásmódjában... hát azt kevesen tudják utánozni, már ha tudja bárki is egyáltalán.

tök sokáig ébren voltam egyébként csütörtökön. hajnali fél6-ig tévéztem. élveztem, hogy még 3 napig nem csinálok semmit, így aztán jól bele is csúsztam az éjszakába.

pénteken dél körül keltem fel. 40 percet beszéltem a Kossal telefonon. ő hívott, hogy mikor találkozunk már. ő elregélte, hogy áll a lakásfelújítása, én meg elregéltem, hogy Hétfőivel nem jutok dűlőre, és amúgy is arra ébredtem, hogy a Bőgőssel álmodok. mert bizony így volt. még mindig ő foglalkoztat, a nap 24 órájában, és ezt holmi Hétfői vagy akárki úgysem tudja kiverni a fejemből. na jó, nagyon nem is törtet senki erre a feladatra. ahhoz képest pl., hogy Hétfőivel abban maradtunk, ezen a héten neki bármikor jó, azóta felőle se kép, se hang. péntek estig bírtam én ezt. még csak ráküldtem egy sms-t, pedig megfogadtam, hogy nem, de nem reagált. ezennel végleg le is zártam az ügyet. ha előkerül sem érdekel. ha nem kerül elő, akkor meg pláne. velem ne játszon, ne szórakozzon. én ennél sokkal érzékenyebb, sérülékenyebb és nem utolsó sorban, értékesebb vagyok, mint hogy velem ezt lehessen csinálni. hogy hülyít ezerrel. lófaszt. engem aztán ne.

tegnap délután persze elcsíptem megint az SMV koncertjét (Stanley Clarke, Marcus Miller, Victor Wooten) a Mezzon, ráadásul most korábban, mint a múltkor, úgyhogy rá is szívódtam ezerrel. emellett elkezdtem végiggondolni, hogy mit kaptam én azoktól a férfiaktól, akik meghatározóak voltak az életemben (vagy még most is azok).

kezdődött minden a Kéményseprővel, akivel valamilyen szinten azóta is tartjuk a kapcsolatot. nos, ő volt az, aki miatt elsőként elfogadtam magam és a testem. pedig mikor anno vele randiztam, még sokkal-sokkal kövérebb voltam. ő mégis imádott. és ezt átragasztotta rám is. neki köszönhetem még a reggea (újra) felfedezését, a spanglizást is (bár ez későbbi történet), Copy Con, Bob Marley, Tigris, Brains, Irie Maffia... ezeket mind miatta szerettem meg. 

aztán jött 76-os. neki köszönhetem, hogy még nyitottabb lettem a szexben, mint azelőtt bármikor. a jó kis spagettik főzését, a vodka-redbullt, az éjszakai teszkózásokat, a Casino Royale-t (JB007) és az Aston Martint. ja, meg a foci. valahogy mellette kaptam rá arra, hogy meccseket nézzek, és szurkoljak egyáltalán valakinek. 

TG. hajjaj. itt is van egy csomó minden. bár az első randink után sokat váratott magára a második, mégis, online kapcsolatban voltunk egy idő után és hát rámragadtak dolgok. ő az első férfi, akinél az intelligencia, a humorérzék, a lazaság, a sport szeretete, a zene szeretete, a jóképűség, a sárm egy személyben beköszöntött az életembe. neki köszönöm Manu Chaot, Bebét, a még intenzívebb füvezést, a focihoz való még nagyobb hozzáértést, a foci még intenzívebb szeretetét, a Budapest Bárt, a Sorted c. filmet, meg a Portugált és még sorolhatnám. az önbizalmamat is növelte, hiszen mikrofonpróbában fontos személyeket előztem meg nála. :) az más kérdés, hogy mindig annyira tiszteltem őt (meg még persze most is), hogy ruha nélkül nem voltam képes elengedni magam a társaságában. nekem ő még mindig egy Ikon, és ez nem is fog változni. és most már megint nagyon hiányzik és már nagyon várom, hogy a jövő héten összeüljünk végre és szétcsapjuk magunkat.

furamód, Repülőshöz pl. semmit nem tudok kötni. megköszönni neki meg pláne nem. hacsak nem azt, hogy amíg együtt jártunk, mellette mindig azon vigyorogtam, hogy milyen jó pasim van. nade hiába a jóképűség, ha amúgy meg halálra untam magam mellette. najó, voltam Sopronban a VOLT Fesztiválon. miatta. hát kb. ennyi. :)

bele kell vennem a sorba a Kost is. tőle kaptam némi sznobságot, de nem túlozva. neki köszönhetem a minőségi borozást, meg a finom kajákat. neki köszönhetem azt a csodálatos kőszegi hétvégét január végén, meg az istentelen nagy orgazmusokat, amiket okozott nekem. ó, és persze a Sandokan, a koktélozások, a mocskos lerészegedések. a telken bulizás, és egy csomó zene és film, meg sorozatok, amik tőle vannak meg. bőrig ázás a Madonnán, jam session a Tűzraktérben, és hú, mennyi minden még. ő az első férfi életemben, akinek tényleg hiányzom, mint barát, akit tényleg érdekel, hogy mi van velem, és tényleg szeretne látni, amikor ő azt mondja. ez nagy kincs.

no, meg hát a Bőgős. ahogy Marcus Milleréket néztem tegnap este, hát persze, hogy belémvillant, hogy ő volt az, aki felpiszkálta bennem a jazz zene iránti érdeklődésemet, szeretetemet. leginkább persze a basszerok, a bőgősök iránti szeretetről és érdeklődésről van szó. mert mindig is őket csíptem. szóval a zenében nagyon sok mindent köszönhetek neki. továbbá a szarkasztikus humort, az őrült bulizásokat, a főzéseket. sokat gondolok arra a bizonyos vasárnap délutánra, amikor egy végigröhögött rakottkrumpli csinálás után (ahol én csak kukta voltam) kajáltunk, majd ő a kisszobában gyakorolni kezdett én meg meccset néztem a nappaliban. életem egyetlen tökéletes vasárnap délutánja volt ez. pedig már 33 éves vagyok. az arány elég szar... :( persze mindig eszembe jut, hogy mekkorákat szexeltünk a kanapén, meg hogy ott ülve mondta ki, hogy szeret... amiről tudom, hogy akkor igaz volt. hogy nem hazudott. csak egyszerűen nem tartott sokáig. és mai napig is elrágódok azon, hogy mit basztam el anno. mi a franc történt 1 hét alatt, február elején, hogy egyszercsak már nem én voltam az igazi. sokat gondolkodom ezen. szerintem ettől fogok hamarosan megkattanni. mert bár persze, a francnak rágódom még mindig ezen, a gondolatoknak nehéz parancsolni. az álom sem volt véletlen nyilván.

neki köszönhetem egyébként, hogy először jártam a MüPaban. meg a diplomakoncertet is, hiszen ha nem ismerem meg őt, eszembe sem jut elmenni. pedig csodálatos élmény volt. és jövőre természetesen ott a helyem megint. ó, hát róla még annyi mindent tudnék ömlengeni, de inkább nem teszem. a fent említett férfiak közül úgyis mindenki őt bírja a legkevésbé, így inkább nem kavarnám fel az olvasók nyugalmát megint. ömlengtem már eleget róla, tessék szépen visszaolvasni. :)

hihetetlenül sokat gondolok ám rá. folyamatosan. nem tudok és talán nem is akarok megszabadulni ezektől a gondolatoktól.

persze ilyenkor az is eszembe jut, vagy onnan kavarodok el a Bőgőshöz, hogy nekem soha nem lesz olyan pasim, aki nekem jó lesz. aki mindenben megfelel. egyszerűen képtelenség. és nem azért, mert a Bőgős volt az egyetlen, vagy mert ezt a teljesítményt olyan nehéz hozni... nem. hanem mert látom, hogy a felhozatal milyen. fos, fos és fos. aki jó lenne, az foglalt, vagy én nem jövök be neki. a többi meg szóra sem érdemes. de aki jó lenne, az is csak ezerből 1 ha van. ráadásul tudom nagyon jól, hogy mennyire bezárkóztam. saját magamba is, meg a lakásomba, a nyomorult életembe is. ide nehéz lesz betörni, az biztos. esélyt sem adok senkinek. nem keresgélek a neten pasikat, nem msn-ezek senkivel, hiába kérlel, a randikat halogatom vagy egyszerűen lemondom az utolsó pillanatban. nem vagyok képes nyitni. de miért? azért, mert egyik pasi sem mozgat meg. egyik sem. kivétel nélkül mind szánalmas, unalmas, ronda, öreg. nekem meg ez nem kell. akkor inkább egyedül.

na jó, nem nyavalygok. úgyis ugyanazt tudnám írni, mint amit már számtalanszor. 

tegnap főztem egy baromi nagy adag chilis babot, ráadásul életem fő műve lett ebben a kategóriában, csak kibaszott csípősre csináltam. szinte tüzet okádok, ha eszem. arra viszont jó, hogy a taknyot kirántsa belőlem, meg a torkom rendbekapja. hülye vagyok, hogy nem főztem meg már hétfőn este, ha azóta ezt enném, már régen sokkal jobban lennék. jó, most is jól vagyok, de azért még mindig nem az igazi. viszont az emésztésem az turbo meghajtással üzemel. :)

most megyek, keresek valami nézhető műsort. nyilván meccset fogok csak találni. ennyi örömöm van mostanában: spangli, meccs, pornó. ebből álltam egész héten. hihetetlen. olyanokra vetemedtem, hogy Fulham - AS Roma meccs, 23:30-tól. mert az nekem jó. és tényleg az volt. a meccs utolsó percében kiegyenlített a Roma, lehidaltam. tuti tippmixholocaust volt a mérkőzhés. :)) utána még pornó. majd valami film. aztán hajnali 4-kor hogy még néznék pornót. erre kiderült, hogy a 3 pornó csatornából 2-n 4-kor vége az adásnak. a picsába. maradt 1, de azért hálistennek nem volt rossz műsor ott sem. :) hát, szóval ilyenek mennek nálam. tudtam én, ha betegszabin itthon maradok, akkor ez lesz. hajnalig tévézés, zabálás, füvezés ezerrel. parádés. már most kezdem átállítani a szervezetem, hogy hétfőn reggel fel bírjak kelni. mert mostanában akkor fekszem, mikor egyébként kelni szoktam. erről le kell állni sürgősen, különben megborulok a jövő hétre rendesen. :(