orvoshoz nem mentem, mert a manduláim nem dagadtak be, ez csak egy szimpla megfázás, amit ki tudok kezelni én is, nem kell nekem antibiotikumkúra.
jó régóta nem írtam. ja. mert nem volt kedvem. meg nem is nagyon volt miről.
pénteken munka után U-20-as meccsnézés. amikor Koman rúgta a 11-est, a meccs utolsó perceiben, akkor felálltam és a Himnuszt kezdtem énekelni. éppen ott tartottam, hogy "hozz reá víg esztendőt..." amikor berúgta. önmagamból kifordulva őrjöngtem örömömben.
szombaton tötymörögtem itthon. főztem, de mire készen lett, már nem is kellett. aztán este Tesómékkal Flash koncert a Cöxiben. Peti egyből lespannolt Barcs Mikivel, aztán a Tesóm is, én meg csak álltam a pultnál, nem mertem odamenni hozzájuk. tök ciki volt. de legalább a Mester már tud hovatenni. :)
a koncertet most annyira nem élveztem, mint máskor szoktam (ja, közben még Barbi is befutott és bár próbáltam erőltetni, de hát mégse az ő világa a Flash... ami persze nem baj, ettől még ugyanúgy imádjuk egymást). valahogy nem éreztem az egészet. valami bajom volt, de én se tudtam, hogy mi. aztán átmentünk még 4-en csajok az Ibolyába, ahol Dj Matek tolta nem rosszul, de lehetett volna jobb is. hajnali 2-kor indultunk hazafelé, gyalog, de előtte még a Tesóm leüvöltötte a fejem. vicces volt, ahogy a Ferenciek terén, önmagából kivetkőzve üvölt velem, ahogy még talán soha... de úgy láttam, hogy jól esik neki, hogy megkönnyebbül tőle, így hagytam, hogy mondja. meg azért alapja is volt.
érdekesen működök ám. tökre örültem, hogy a Tesóm jól érzi magát, hogy piál, hogy él, hogy szórakozik, mégis bántottam, piszkáltam, beszólogattam. amit én észre sem vettem, meg nem éreztem bántónak, de ő meg igen. és besokallt. áhhh... a jeges Dunába kéne engem behajintani egyszer. azt érdemelném. na, mindegy.
vasárnap döglés 11-ig, ja, mert persze szombat hajnalban még tévéztem, nem bírtam azonnal lenyugodni, lepihenni. a Ferenciek teréről egyébként gyalog jöttünk haza, nyilván ekkor fáztam meg aranyosan és vasárnap már torokkapirgálással ébredtem.
közben Vérnénnye is beköszönt, teljesen váratlanul. utólag belegondolva, nyilván ez volt a bajom, csak kurvára nem tudtam, mert én mára vártam, nem szombat éjjelre. szóval geci PMS. jobb, ha mindenki távolt tartja tőlem magát ilyenkor.
úgy volt, vasárnap délután Barbi átjön hozzám, de aztán mindkettőnknek fostalicska napja volt így megbeszéltük, hogy áttesszük ezt máskorra. nekem olyan napom volt, hogy senkit nem akarok látni, senkit nem viselek el, ráadásul minden szaron elbőgtem magam. kibaszott hormonok. a faszért nem lettem férfi.
tegnap bementem dolgozni, mert tudtam, hogy be kell, mert héftő van, és OJ-t nem hagyhatom cserben. de fosul voltam egész nap. aztán fél4-re mentem az APEH-ba, mert behívtak. be voltam parázva, hogy mi lesz, de aztán nagyon rendes volt a pasi, aki velem egyidős egyébként, és nem is néz ki rosszul... az illetékmizériáról volt szó, konkrétan megkérdezte, mennyit tudnék fizetni. mert hát el nem engedheti az egészet, hogy az állambácsi is kapjon valamit, de megszivatni sem akar. így a 632.000-ből lett 180.000, amit 36 havi kamatmentes részletre kaptam meg. parádés. ez is jobb, mint a semmi.
amúgy azon gondolkodtam este, hogy havi 130.000,- Ft-ot fizetek ki csak hitelek törlesztésére. és ez nagyon sok. ha ennyi a zsebemben maradhatna minden hónapban, hát egyrészt akkora király lennék, amekkora még soha. másrészt meg nem kéne aggódnom, ha esetleg elvesztem az állásom, vagy esetleg teherbe esek, mert tulajdonképpen 100 nettóból egyedül frankón kijövök úgy, hogy a rezsim fizetve van. tehát nem lenne semmi gondom, élhetnék, mint hal a vízben. és akár olyan melót is elvállalhatnék, ami nem fizet túl jól, de mondjuk több kedvem van hozzá.
ez azért elgondolkodtató. szerintem apunak fel fogom vetni, hogy tegyük rendbe ezeket a dolgokat sürgősen nálam is, meg a Tesómnál is. mert itt vagyok 33 évesen, életem végéig full eladósodva és egyik napról a másikra, nyomorogva élek. ahelyett, hogy élvezném a fiatalságom. hogy öltözködnék, járnék színházba, koncertekre, utaznék, és ilyenekre költhetném a pénzt, amit most a bankomnak tolok be egy az egyben. mert mire ezeket a hiteleket kifizetem, ha megérem egyáltalán, nyugger leszek, és se bulizni, se utazni, se öltözködni nem lesz akkor már igényem. nem most kellene kihasználni az időt? nem most kellene élni??? persze, ők sem ezt tették fiatalon. csak güriztek, tudom, azért, hogy nekünk legyen, de mire jó ez? ők is megkeseredtek, elfáradtak idős korukra, és nekünk sem lesz olyan életünk, amilyen lehetne. pedig lehetőség az van. volna mit eladni és rendezni a sorokat és végre tiszta lappal indulni. de hát a fafejű apámnak ezt megmagyarázni... áhhh...
diétáznia kell, és anyu be is tartja, hogy mit ehet, figyel rá. erre apám mit mond: "sajnálod tőlem az ételt???" nem, nem apuka. nem sajnáljuk. tulajdonképpen egyen szalonnát szalonnával. aztán jövő nyárra feldobja a pacskert. mert most már a rettegett inzulinozás is bejött a képbe. "oltania" kell magát. pedig nem akarta. de a fasz hozzáállásával megcsinálta magának.
na, ennyit a családról.
pasik? ööö... mittomén. ki a faszt érdekelnek??? Hétfői péntek óta nem jelentkezett. az U-20-as meccs hevében küldtem neki két sms-t, de semmi olyan nem volt benne, ami miatt ne kéne, hogy jelentkezzen. engem nem izgat. de tényleg. nem én leszek megint az, aki ír, aki jelentkezik, hogy akkor mikor találkozunk. ha annyira akar velem lenni, akkor tegyen érte. akkor keressen ő. komolyan, mi van már a világgal, hogy állandóan a nőknek kell kezdeményezniük? komolyan, annyi béna, tesze-tosza pasi van. érdeklődik irántam, de nem képes egy lépést tenni előre. hát én meg nem fogom megkönnyíteni a dolgát. Hétfőiét sem. éppen eleget tettem eddig, könnyítésként. persze para még, hogy esetleg beleolvasott a blogomba, az ömlengésembe. hát azt is leszarom. ahelyett, hogy örülne neki, hogy így gondolok rá, ilyen aspektusban, nem eltűnnie kéne, hanem jönni, hívni, nyomulni. már ha ő is úgy gondolkodik, ahogy én.
ha nem, akkor megette a fene. akkor vigye a víz...
tulajdonképpen azért sem akartam itthon maradni, mármint betegség ürügyén, mert tudtam, hogy ezeket a napokat végig fogom spanglizni. és hát nem kéne. hát pedig ez lesz. tegnap este is a Seinfeld közben/után addig nyavalyogtam, hogy csak csináltam egy lightos cigit. anélkül most már nem bírok aludni, sőt, lefeküdni sem. ez lenne a függőség? igen, jól láthatóan ez az. és ezzel tisztában vagyok. de nem tudok leállni. és igazság szerint nem is akarok. tök jól érzem magam így. ez az egyetlen örömforrásom, amire még raádásul telik, mert inkább nem eszek, de ganja mindig legyen itthon. ebből nem engedek. most megyek, nézek valami jó filmet. este meg HAJRÁ LOKIIIIIIIIII!!!! ja, még valami csócsálnivalóért is le kéne menni a boltba. nincs meccs nasi nélkül.
fuj, annyi teát iszok két napja, több vödörnyit, hogy már undorodom tőle. ehhh. köcsög megfázás. :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése