tegnap bennem és nem is tétlenkedtem. az összes smst és a telefonszámát is kitöröltem a Bőgősnek a telefonomból. amit ő küldött, amit én küldtem, mindent. és valahogy jó volt. megkönnyebbülés volt, felszabadulás volt. egy nagy kő gördült le rólam. lezártam egy újabb fejezetét az életemnek.
mindezt hazafelé a villamoson. rettenetesen élveztem. hihetetlen volt.
nem akarok vele találkozni, nem akarok vele beszélni, nem akarok vele érintkezni egyáltalán. és tudom, hogy ő is ugyanígy akarja. én már nem vagyok szerelemes belé. nagyon nem. vagy hát az vagyok, de nem abba az emberbe, akivé vált. én azt szeretem még mindig, akit megismertem. aki volt február végéig. azóta csak csalódást okoz folyamatosan és erre meg rohadtul nem vagyok kíváncsi. ezzel a kiábrándító viselkedéssel teljesen eltaszított magától. bár lehet, hogy pont ez volt a cél. akkor viszont gratulálnom kell hozzá.
este egyébként csak punnyadni voltam képes. vettem kaját, de nem bírtam enni. csak forgattam a számban a húst és jött a hányinger, az émelygés... nem kívántam a cigit... én nem is tudom... ha nem most menstruálnék, vagy ha nem 3,5 hónapja lettem volna utoljára pasival, akkor simán azt hinném, hogy terhes vagyok. estére persze be is lázasodtam, fájt a fejem egész nap. bevettem vagy 1000 mg paracetamolt (az elvileg lázcsillapító), meg ittam egy Neocitrant, aztán takarodtam az ágyba. szénné izzadtam magam éjjel, de legalább egész jól aludtam.
biztos, hogy valami nátha kerülget, vagy influenza, nem tudom. sebaj, majd alkohollal lefertőtlenítem magam jól. :)
mostanában amúgy állandóan sírnom kell. de minden szaron. tegnap már kétségbe voltam esve, hogy nem eszik a macska, és hogy mi a baja. fel voltam rá készülve, hogy mire hazaérek, ott lesz meghalva. bementem a DM-be, hogy vegyek neki extra kajákat, hátha azok majd bejönnek és enni kezd. ahogy közeledtem a ház felé, már szinte picsogtam, mert elképzeltem, hogy a macska nincs többé, és hogy én nem bírom ki nélküle, hogy én megőrülök, ha nincs velem.
hálistennek már a nyávogását a lifttől hallottam, a fincsi kaja is ízlett neki, úgyhogy nincs gond. imádom a mocskos pofáját, nem is tudom, mi lenne velem nélküle... (fura, hogy ugyanezeket a szavakat utoljára talán pont a Bőgőssel kapcsolatban írtam le... most meg oda jutottam, hogy a macskám a mindenem... hát szép...)
11-től ma oktatást tartok. hogy örülök. már nem is tudtam, hogy mi hiányzik. igyekszem összecsapni és leszarni. nincs kedvem semmihez.
a legjobb, hogy holnaptól 4 nap szünet, ami nagyon jól fog telni és nagyon jól is fog esni. csüt-pént. Barbinál leszek, amíg meg nem unja a mocskos pofámat, szombaton Madonna koncert Banyával és a Kossal, vasárnap meg kiheverem azt, amit nem lehet, de megpróbálom. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése