az első pillanattól

kezdve tudtam, hogy az fog történni, ami tegnap este történt. több, mint 2 hete tudtam, hogy ez lesz, mégis belementem a Táncossal való találkozásba.
persze otthon csak a belem rángattam, semmi kedvem nem volt elindulni, inkább döglődtem volna, de aztán mégis. kicsinosítottam magam és a Mikszáth téren találkoztam vele. odafelé menet, a Horánszky utcánál imádkoztam, hogy a Bőgős ne legyen a közelben, csak most ne fussak össze vele. nem éltem volna túl, ha egy másik pasi társaságában lát, ráadásul esetleg félreérthetetlen szituációban. szóval pislogtam végig a Krúdyn, minden napernyő alá benézve, hogy nem ül-e ott véletlenül. de nem. ott nem.
Táncos. beszélgettünk néhány mondatnyit a szökőkútnál egy padon, aztán elindultunk a Duna partra.  a Fővám tértől nem messze másztunk át néhány korláton és leültünk a lépcső aljába. beszélgettünk, rágyújtottunk az otthon tekert cigimre. vihogtunk.
aztán egyszer csak benyögte, hogy "bár nem tudja, hogy én hogy vagyok vele, neki nagyon sok időbe telne, hogy velem bármiféle kapcsolatot tudjon létesíteni, annyira nem jövök be neki"
konkrétan el sem tudja képzelni, hogy megérintsen, vagy bármiféle kapcsolat is legyen közöttünk, annyira nem vagyok az esete. csak kibaszottul kíváncsi volt rám és hát valami mást várt a fotóim alapján. ő már nyilván a téren tudta, hogy nem kellek neki, de azért becsülettel tovább csinálta az estét. ami egyrészt fel is baszott, mert ennyi erővel 2 perc után el is válhattunk volna, másrészt viszont csak jó volt az este, de nélküle még jobb lett volna.
nekem alapvetően nem volt gondom vele, bár magasabb pasira számítottam. ahogy lépkedtünk az utcán, úgy éreztem, mintha az öcsémmel sétálnék. meg egy kicsit buzis is volt, meg mittomén. kurvára hasonlít egyébként 76-osra, meg picit a Repülősre is, tehát ugyanaz a vékony, kopasz, szép arcú típus. de annyira azért nem dobtam el az agyam tőle.
mindegy, nem érintett tragikusan az egész, bár persze, egy visszautasítástól minek kéne boldognak lennem? sok minden átfutott az agyamon. pl. az, hogy minimum 8 pasi él a Földön, akit ha abban a pillanatban felhívtam volna, hogy "hello, figyi, akarsz velem dugni?" akkor mindnek az lett volna a válasza, hogy "persze, hol és mikor?"
másrészt meg, hogy ugyanaz a szerkó, ugyanaz az egyéniség ma este a Bőgőst széjjel fogja cincálni. a Táncosnak nem jött be, de a Bőgős tuti nyálat fog csorgatni. nem tudom, hogy milyen erő, a Sors, vagy a Jóisten fogja a kezem és vezet az utamon, de valahogy megintcsak az lett, hogy nem adtam oda másnak magam. pedig megfordult a fejemben, hogy esetleg ezzel a Táncossal ágyba bújok még tegnap este. és ő is ilyen célból találkozott velem, ahogy ezt benyögte végül. de hát nem. hozzám se ért. sőt, a lehető legtávolabb ült, ha csak lehetett.
10 előtt el kezdett szemetelni az eső, úgyhogy kiadtam a jelszót: indulás!! a Fővám térig visszakísért, aztán ő ment Budára én meg sétáltam haza. feszült voltam, de annyira nem izgatott.
azon gondolkodtam, hogy fel kellene hívni a Bőgőst, hátha ott van a belvárosban valahol, akkor akár összefuthatnánk, kicsit megpolírozhatná az egómat, ha már ez a kis pöcs belémrugdalt. aztán addig agyaltam, hogy meg is csörgettem. de nem vette fel. ezután a Ráday utcán sétáltam végig, be a Köztelek utcába, Jazztanszak előtt rágyújtottam, a márvány táblának dobtam egy puszit, aztán mentem tovább. eszemben volt, hogy majd a Krúdyn megyek haza, hátha, de aztán mégsem. viszont a Nap utcán sétálva, az egyik ablakból eszméletlen jó zene szűrődött ki. valami dobos, kongás, jazzes akármi, és úgy tűnt, hogy élőben nyomják. megálltam az út közepén és érdeklődve hallgattam. ja, még előtte a Pinceszínházból is jazz zene szűrődött ki, ott inkább zongora volt, szintén útközepén megállás és hallgatózás.
mocskosmód be voltam tépve, ezt hozzá kell tennem. iszonyatosan. a Rádayn végig sétálva benéztem minden napernyő alá, belenéztem az arcokba, szemekbe, vizslattam az embereket. egy harsány, külföldi lánycsapat után mentem, kicsit lemaradva, úgyhogy szinte észrevétlenül szemlélődhettem.
fél 11-re értem haza. levetkőztem, lerogytam a kanapéra, tévézni kezdtem. a Mezzon megtaláltam a Nap utcai ablakból kiszűrődő zenét, ezek szerint a tévéből jött. ott ment még a koncert, meg utána még fantaszikus zenék. eltoltam a maradék cigit, aztán néztem pornót, majd lefeküdtem aludni.
alig tettem le a fejem és azon gondolkodtam, hogy ma este, ha találkozom a Bőgőssel, akkor milyen lesz, amikor megcsörrent a telefon. el nem tudtam képzelni, hogy ki az.

a Bőgős volt az. a nevetéstől fuldokolva vettem fel:

Én: BHHHAZZZEEEEEEEEGGGG... :DDD
némi értetlen csönd a vonal túlsó felén, majd vigyorogva megszólal:
B: TE KÖCSÖG... miért kerestél???
Én: áhhh, már mindegy. de azon röhögök, hogy éppen rád gondoltam, erre felhívsz.
B: játszottam, azért nem vettem fel.
Én: HOOOOOOLLLL???????
B: Apacuka.
Én: az hol van?
B: Horánszky utcában.
Én: bazmeg, pont a Mikszáth téren voltam ma este. picsába.
B: azt mondtad programod van, pedig eljöhettél volna. így aztán lemaradtál egy gitár-harsona-bőgő trióról
Én: PICSÁBA!!! egyébként éppen a Mezzon elkaptam valami kurvajó zenét, amiben volt harsona. és pont arra gondoltam, hogy a Földi Trióba is egy harsona hiányzik, mert az milyen kibaszott jó.
B: hm. és miért hívtál?
Én: ja, hát azért, mert korábban lett vége az estémnek és gondoltam, ha ott vagy a környéken ahol én, akkor esetleg összefuthattunk volna...
B: aha. játszottam. Tüsi nyomta ki a telefont. nem tudom miért nem vette fel.
Én: ja, hát ez van. mindegy. akkor holnap.
B: oké, úgy este 10 körül, de majd hívlak.
Én: rendben. szia.
B: szia.

miután letettük a telefont, csak azt mondogattam hangosan: "MÉG HOGY NEM VAGYUNK EGY PÁR BASZKI!!!! MÉG HOGY NEM..." szóval, hogy ezek után mondja már valaki, hogy nem vagyunk egy pár. amikor ennyire egy rugóra járunk, amikor ennyire egyszerre gondolunk egymásra, amikor ennyire jól kijövünk egymással. és tudom, hogy élvezi, hogy úgy szólhat bele a telefonba, hogy Te Köcsög és tuti nem lesz sértődés... és én is imádom, mikor így beszél. és még számtalan dolog, ami miatt mi egy pár vagyunk. nem hiszem el, hogy ő nem érzi, nem érti, hogy mi van... egyszerűen annyira jók vagyunk együtt, hogy azt már nem lehet fokozni.
konklúzió: imádom, szeretem, akarom, senki mást, csak Őt, örökké, míg a Világ Világ... sattara. jó, mi???
és már kiterveltem, hogy milyen lesz a ma este. ugyanoda fogom vinni, ahol a Táncossal voltunk tegnap. tekerek egy Joet, már azzal megyek. őt megkérem majd, hogy hozzon egy üveg bort, meg csokit. és leülünk a Duna partra, a lépcsőkre és jó lesz. ebben biztos vagyok. ma megyek fodrászhoz, remélem, valami eszméletlen jó hajat csinál nekem. lehet, meg sem fog ismerni, ha meglát. :)
jajistenem, úgy várom, hogy találkozzunk. valahogy már nem tartok tőle, hogy azt mondja: van valakije. az még lehet, hogy: csak szex, de az meg nem baj. ha meg folytatást akar, akkor meg pláne nincs harag.
úgy érzem, meg kell próbálni mégegyszer. nem többször persze, de még egyszer igen. hát, persze lehet, hogy ő ezt nem akarja. nem tudom. nem tudok semmit. de nem is érdekel. élvezem, hogy jól vagyok, hogy lebegek a boldogságtól. történjen ma este bármi, nem görcsölök, nem is nagyon akarom, hogy a kapcsolatunkról beszéljünk. egyszerűen csak élvezzük egymás társaságát (és itt nem elsősorban a szexről van szó), legyünk együtt minden kötelezettség nélkül, aztán kész. majd alakul. nem akarom, hogy rabságnak fogja fel a dolgot. azt akarom, hogy ő is élvezzen minden percet, amikor velem van, vagy amikor rám gondol. talán attól újra kialakul benne, hogy engem akar. ha még eddig nem történt volna meg.
a vele kapcsolatos érzéseimről egyébként mindent elárul az, hogy amikor tegnap LAndieval találkoztam és meséltem neki, hogy felhívtam a Bőgőst, meg egyáltalán, kiejtettem a nevét a számon, egyből elpirultam. dobog a kicsi szivem, ez tény. :)
hogy mi van, ha ő nem akar semmit?? na, erre a szitura még nem készültem fel. majd ha ez a tényálladék, akkor ráérek ezzel foglalkozni abban a pillanatban. addig nem rágom magam rajta. meg semmin. élvezem ezt a csodálatos napot, élvezem, hogy gyönyörű vagyok és bár annak a gilisztának nem kellettem tegnap, azért még terem babér számomra ezen a Földön. ;)