egészen 4 azaz

NÉGY órába telt, hogy a Bőgős jelentkezzen a hazaérkezése után. ez azért nem semmi, nem??? najó, egy kicsit rásegítettem, de hát akkor is...
hogy mi volt a rásegítés? tegnap szokásos kínomban egész nap a Ferihegyi repülőtér honlapját basztattam, hogy mikor száll már le a gép. amikor kiírták, hogy leszállt, akkor kitoltam ennyit iwiw üzenőfalra: "a Sas leszállt..." semmi többet.
erre délután 4-kor jön az üzenet: "és most issza a jó magyar sört..."
tehát értette, hogy rá céloztam. és egyből ingerenciája támadt, hogy reagáljon is rá. hirtelen, lányos zavaromban, nem is tudtam mást válaszolni, mint egy vigyorgó fejet. közben meg vadul hívtam Barbit, hogy mifasz. akkor még sokkal jobban izgatott a dolog, mint most.
mire hazaértem, még jól fel is mérgeltem magam. vagy inkább csak elfáradtam, meg végiggondoltam mindent megint. erre a sörös üzenetre igazából azt kellett volna válaszolnom (sunyiskodva), hogy "és mi a fasz közöm van hozzá???" de úgyis vágta, hogy miatta írtam amit írtam, meg pont akkor, amikor... szóval nem kavartam tovább a szart. szóval otthon már dohogtam rendesen, úgyhogy még rábasztam egy sms-t, hogy "és mi van a képeslapommal te pöcs? megígérted! :(" nem reagált, de gondolom nem is volt feltöltve a kártyája még tegnap. nyilván nem ez volt az első dolga. ja, hát ez az sms se volt túl kedves, de nem akartam, hogy azt higgye, most akkor hasra vagyok esve, hogy megérkezett. mert tényleg nem vagyok. már sokkal kevésbé izgat, mint pl. hétfő este.
ma délelőtt remekül telt a munkaidőm, mert áramszünet volt az épületben, ezért tréninget kellett tartanom. alig láttam ki a fejemből.
12:26-kor viszont, több, mint 3 hónap után, újra hallhattam a hangját a Bőgősnek, mert felhívott. csak néztem, hogy mifasz. nem voltam túl kedves vele, de nem is bunkóztam. igazából nem nagyon volt kedvem semmihez éppen, úgyhogy ebbe sikerült beleszaladnia.

Én: Igen, tessék!
B: Szia, Szalay vagyok.
Én: Hello.
B: Nem felejtettem ám el a képeslapot, csak az utolsó pillanatban adtam fel, úgyhogy majd meg fogod kapni nemsokára.
Én: Na, tudtam, hogy így lesz...
B: Kellene találkoznunk.
Én: Jó.
B: Egész héten próbálok, mert játszok a Szigeten 14-én.
Én: Tudom.
B: Honnan?
Én: Szembejött velem egy szórólap és onnan.
B: Hol? Nem láttam ilyesmit.
Én: A Budapest Jazz Clubban nem extra, hogy szembejön egy ilyen.
B: Ja, az más. :) Szóval egész héten próbálok, de valamikor találkozhatnánk.
Én: Hát, én se nagyon érek rá a héten, de oké.
B: Ja, értem. És amúgy mi van veled?
Én: Semmi különös.
B: Mi van veled, semmi??? :)
Én: Hát ja, kb.
B: Na, akkor majd beszéljünk.
Én: Oké.
B: Csókollak.
Én: Szevasz.

na, hát kb. ez volt. ettől sem estem hanyatt. kb. 1 óra múlva hívtam fel Barbit, hogy mifasz. oszt mikor beközöltem neki, hogy "ja, amúgy hívott a Bőgős..." letámadott: "ezt csak így mondod????" :DDD na, hát nem pörögtem rá, ez tény. rájöttem, hogy elfáradtam, elegem lett az agyalásból, meg a játszmázásból. ha keres jó, ha nem, akkor úgy jó. alapesetben meg úgyis addig a jó, míg nem találkozunk. addig tudom tartani magam. utána már úgysem. akkor úgyis végem. szóval kitolnám én ezt még egy darabig.

ma megyünk sátrat venni a Tesómmal, holnap este meg a Táncossal találkozom. ennyi. :)

és TG. igenis hiányzol b+. :S