írtam annak, amit tulajdonképpen akartam. most jutott eszembe.
pl. az, hogy tegnap lettünk volna 10 hónaposak a Bőgőssel. ettől aztán persze geciszar hétvégém kerekedett. mármint amikor a saját gondolataimba merültem el (a hétvége 85 %-ában ez történt, úgyhogy zsilettek szevasztok!)...
emlékszem, anno az exférjem, mikor még csak jártunk, akkor elment másfél hónapra, külföldre, kicsit messzebb, mint a Bőgős, mert az exem Szöulba ment konkrétan. és mikor már hazajött, akkor nálam cuccolt le, onnantól nálam lakott. ekkor voltunk vele 10 hónaposak.
és ha most a történelem ismételné önmagát... hmhm... sokat gondolok erre. meg arra, hogy Úristen, már annyi ideje nem vagyunk együtt a Bőgőssel, mint amennyit "hivatalosan" együtt voltunk. 5 hónap jutott nekem belőle, de nem vagyok benne biztos, hogy csak ennyi. én még mindig abban bízok és reménykedek, hogy leszünk mi még egy pár.
na, persze a másik felem meg mereven elzárkózik mindentől, ami vele kapcsolatos. teljesen szétszakít ez az őrlődés... már nem is tudok egyébre gondolni, csak erre a szitura. hogy mi lesz, hogy lesz, stb. áhhh... teljesen megkattanok.
és persze ezen kívül még rengeteg agyalnivalóm van, de hát nyilván ez az első prioritás.
ja, és már csak 22 óra és Magyarországon lesz. nem is hiszem el. 22 óra... egy örökkévalóságnak tűnt a 3 hónap és most vége... tudom, ezt már mondtam, de nem tudok napirendre térni afelett, hogy így elrepült a nyár. nélküle. sőt. pasik nélkül. hogy túléltem. sőt. nagyon is jól éreztem magam. hogy alig buliztam. sőt. nem is voltam szinte sehol. és ezt is kibírtam. lehet, hogy öregszem? lehet, hogy belefáradtam a pörgésbe? (LÓFASZT!!!) kizárt dolog. pörögnék én még most is, de nincs a megfelelő ember mellettem ehhez, más meg nem kell.
várom Ozorát, most éppen sátrakat meg hálózsákokat nézegetek a neten, hogy hol kéne megvenni... nem olcsó. bár van szinte ingyen is, csak félek, az szétesik 1 perc alatt. úgyhogy Decathlon lesz a vége. egy pár nyáron még akarok menni sátorozni, jobb, ha többet bír a cucc.
fú, belegondoltam én már abba, hogy tulajdonképpen egyedül megyek Ozorára??? persze, lesznek ott emberek, akiket futólag ismerek, de kb. ennyi. vadegyedül leszek 1 hétig. talán lesz kihez szólnom. na, nem mintha annyira akarnék bárkivel is dumálni. csak a tánc, a zene, meg a tudatmódosítás az, ami izgat. senki és semmi más. kell egy hét egyedüllét. amikor el tudok vonulni a saját világomba. nyugtot akarok végre. se család, se barátok, se telefon, se internet, se munka, se pasik, semmi és senki. csak 1-2-3 jó könyv, a zene adott, a helyszín adott... szóval kész.
basszameg, nem vettem meg elővételben a jegyem, így már csak a kapuban tudom. 95 euróért. fasza. :S mindegy. ennyit megér, hogy felejthetetlen szülinapom legyen. ;)
hű, ma be kell vásárolnom papírt, meg tipet, meg filtert, meg kisfaszomat még, hogy legyen az is otthon. fogynak ezek a cuccok rendesen. :(
ja, és az előbb meg jól bekóstolt az egyik opi. az énekes-gitáros. ki más. :) hogy szar a szék, amin ül. mondom, kell az enyém? erre ő: "persze, de csak akkor, ha te is rajta ülsz..." MIVAAAAAAN???????? :DDDD már csak kapkodom a fejem... az előbb két srác a produkcióról állt az ajtóban én meg jöttem be, de nem mentek odébb, hanem nekem kellett kettőjük között bejönnöm, odadörzsölődve mindkettőhöz, elölről, hátulról... hát remek... persze, kibaszott csinosan és dögösen vagyok felöltözve, meg sminkelve, de ennyi elég is lenne? két szabad, szeplős, frissen barnult váll és egy jól sikerült smink már elég?? eddig meg észre sem vettek... nah, mindegy. nincs dohogás, csak örülés. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése