fura napjaim vannak

mostanában. furán is érzem magam.
egyrészt nincs kedvem blogolni. még ha van is rá időm, akkor sincs kedvem írni. nem tudom miért. valahogy beleszartam, vagy belefáradtam, vagy mit tudom én...
hétfőn este nem bírtam elaludni. az ágyban sírdogáltam, hogy mennyire hiányzik a Bőgős, de hogy mennyire parázok is, hogy mi lesz, ha hazajön. akkor már nagyon durván számoltam visszafelé az órákat. úgy rohangáltam a lakásban, mint a mérgezett egér. még felkeltem cigizni, még énekeltem, még jöttek lázálmok, amiből az egyiket rá is mondtam a telefonra, hogy ne felejtsem el... hát... jujjj.
kedden ugyebár a délelőtti para a gép landolásáig. reggel már bőgősös dalok hallgatása (elsősorban Esperanza Spalding), vigyorgás, hülyülés. mindenképpen el akartam kerülni, hogy a hazaérkezése estéjén egyedül legyek, pláne otthon, persze mégis ez jött össze. úgyhogy mikor hazaértem kinyitottam egy üveg bort, amit egy idő után (SZÉGYEN!!!) kólával ittam, annyira nem akart csúszni. tekergettem persze, meg tévéztem. tompítottam az agyam. muszáj volt. olyannyira sikerült letompulnom, hogy ugye beküldtem a képeslapos, kurvára nem kedves sms-t a Bőgősnek. meg egész este arra készültem, hogy 10 után hívnom kell a Táncost, mert megbeszéltük. közben Barbival is beszéltem... hát bakker... neki nem is kell tolni semmit, mégis simán produkálja azt, amit én betépve. hát nem csodálatos?? :) remekül kiegészítjük egymást. :)
Táncossal csak negyedórát beszéltem, de az is nagyon jó volt. :) ahogy kimondja a nevem a telefonban... hát attól megőrülök... attól teljesen bepörgök. van benne pici vágyakozás, csintalanság, erotika, meg sok-sok huncutság, vidámság. komolyan, mióta vele beszélgetek, ráadásul mióta mondta, hogy mennyire illik hozzám a nevem, azóta még inkább imádom, hogy úgy hívnak, ahogy. :) köszönöm ezúton is a szüleimnek. :)
szerdán délelőtt a több napja bejelentett áramszünet fogadott a melóban. de olyannyira, hogy az irodámba se tudtam bejutni. remek. mindegy, tartottam oktatást (még most se jött le az ujjaimról rendesen a filctoll), meg dumiztam az opikkal.
amikor a Bőgős hívott, pont olyan állapotban voltam, hogy "a faszt beleverem mindenkibe". vagy valami ilyesmi. fel sem akartam venni a telefont, mert éreztem, hogy nem leszek túl jófej. de nagyon meglepődtem, hogy hívott. egy darabig csak néztem a telefont, hogy mifasz, hogy most jól látok?
a beszélgetésünk után se voltam túl happy, meg nagyon nem is izgatott. munka után aztán Tesómékkal elmentünk a budaörsi Decathlonba. hát, nem lesz a szívem csücske ez az áruház. szerintem egy raklap fos az egész. mindegy, megvan a sátram, megvan a hálózsákom, vettem polifoamot is. meg egy terepszandit a tánchoz, meg úgy egyáltalán. meg az Auchanban vettem macskakaját és ennyi. hazafelé Kamarerdőre bementünk. a Tesóm régen ott lakott a volt férjével. most is láttuk, ott kolbászolt a garázsban. fura, mert az a ház mindig csak épült, készült, mikor én ott jártam régen. betonkeverő a nappaliban, meg ilyenek. most meg... totál rendben van, látszik, hogy van della rendesen. Kamaraerdő klassz hely egyébként, szívesen laknék ott. már ha nem lennék ilyen csóró. :)
a Tesóm persze kiakadt, hogy mi a francért nem örülök, hogy hívott a Bőgős, hogy most már aztán egyáltalán nem ért, hogy mit akarok, ha ez sem tetszik. szerinte a Bőgős bír engem, és hogy szüksége volt erre a 3 hónap gondolkodásra, meg tőlem elvonásra, meg arra is, hogy kötelezettség nélkül legyen. szóval hogy talán azért szakított velem, hogy bűntudat nélkül lehessen kint, hogy ha beficcen valami nő, akkor arra ne kelljen nemet mondania. vagy valami ilyesmi. lehet benne valami, bár én ebben nem hiszek. én korántsem vagyok olyan optimista mint ő. mármint a Tesóm.
amúgy meg persze, hogyne örültem volna a Bőgős hívásának, de őszintén szólva tényleg elfáradtam, belefáradtam a várakozásba, meg ebbe az egészbe, ami 10 hónapja folyik köztünk. egyszerűen elfogyott a cérna. és egyszerűen nem vagyok kíváncsi arra, hogy most éppen mivel akar kábítani. vagy hogy meddig tart ez most megint. hogy mikor gondolja úgy, hogy elég. hogy egyáltalán mit akar? barátságot? haverságot? cimbiséget? szexkapcsolatot? normális, komoly kapcsolatot?
este 9 után értem haza, hulladékul néztem ki. fáradt is voltam, mégsem bírtam aludni. felkavart Barbi telefonja is, meg mit tudom én. hiányozni kezdett a Bőgős. úgyhogy addig voltam csak kemény, amíg el nem küldtem neki sms-ben, hogy "Szombaton vélhetőleg ráérek, hogy összefussunk. Szólj, ha neked is jó." ennyit. sajnos úgyse bírnám ki nagyon sokáig, hogy ne találkozzunk, ráadásul sajnos úgysincs arra esély, hogy pont szombaton ő is ráérjen. szóval valószínűleg esélytelen a találkozó, de akartam, hogy tudja, hogy én szeretném, és hogy szombaton ráérek. mindenképpen semleges helyen akarok vele találkozni, nem a lakásomban. az már más kérdés, hogy esetleg ott kötünk ki végül, de hozzám ne jöjjön fel alapból. sőt. ha találkozunk igazából egyáltalán ne jöjjön fel. nem akarom. mint januárban. a kapuig elkísérhet és ennyi. persze, ez megint játszmázás. tudom. :(
igazából, az egyik felem baromira várja, hogy megérintsen, hogy megcsókoljon, hogy átöleljen, hogy együtt aludjunk. a másik felem meg retteg, hogy egyrészt milyen most, hogy áll hozzám, van-e valakije vagy nincs, mik a szándékai velem stb. és pont a másik felem rettegése miatt nem akarom, hogy feljöjjön. vagy nem tudom, hogy akarom-e. ha olyan lesz, amilyenre vágyom, akkor úgysem tudok majd tiltakozni. ha nem olyan lesz, akkor meg Isten áldja, nem akarom többé látni.
11 után feküdtem le végül. akartam nézni pornót, de valahogy nem ment. fura, mert nagyon-nagyon ritkán van így. de most valahogy nem tudott felizgatni. sőt. pedig még a film is kedvemre való volt.
alig, hogy bedőltem az ágyba, jött az sms a Táncostól, hogy "Mit csinálsz most éppen?". felhívtam. örült neki. negyed órát dumáltunk kb. jó volt. kellemes volt. ma lesz ugyebár a randink. miután letettem a telefont azon gondolkodtam, hogy "hajjaj Bőgős, rá fogsz baszni. ha ez a pasi bejön nekem, meg kölcsönösen tetszeni fogunk egymásnak, akkor te mész a levesbe..."
hát így. és ez.
pár napja felfedeztem egy énekes srácot, Daniel Merriweathernek hívják. valami fiúbandában már biztos volt, legalább is a feje ismerős. a Red c. száma nálam most kibaszottul befutó. jó kis romcsis szám.
vágyom a romantikára. a gyengédségre. hogy valaki kedves és jó legyen hozzám végre. ez olyan nagy kérés lenne?
amúgy más bajom nincs. a melómmal most egészen ki vagyok békülve. főleg, hogy egy csomó mindent lepattintottunk végre rólam, tehát megint uncsizok ezerrel. :) zsírkány. :)