folyamatosan jönnek az

emlékek Ozoráról, annyi mindent tudnék még írni róla, de majd később, mert szerintem mindenkit leginkább a magánéletem érdekel, és meg is akarom örökíteni az elmúlt hét történéseit is ebből az aspektusból is.
hol is hagytam abba ezt a szálat? ja, igen. hogy hétfőn reggel még felbasztam magam a Bőgős "üzleti partner" üzenetén, vagy mifasz.
na, hát igazából az úgy volt, hogy ugye pénteken lemondta a randit, és B-tervet sem vázolt fel, hétvégén én nem kerestem, leszartam.
vasárnap éjjel viszont bevillant valami és küldtem neki egy sms-t, hogy "egy cigarettatárcát szeretnék születésnapomra kapni ajándékba..." ennyi. semmi mást.
erre válasz nem jött, viszont reggel láttam a faszkodását iwiwen, amikor úgy döntöttem, hogy gecire elegem van belőle.
a bankba készülődtem, mikor jött egy üzenet tőle, hogy "kapsz". csak ennyi. ugyebár cigarettatárcát. na, lementem boltba, kicsit fortyogtam, hogy milyen válasz ez, meg mi a fasz van, de persze virult is a fejem, hogy egyáltalán válaszolt. mikor hazaértem, csak annyit írtam neki: "Csigabiga faszt." :D tudjátok, a mondóka: kérsz, kapsz, csigabiga faszt. :) aztán elmentem még pakolászni és később láttam, hogy hívott. visszahívtam, de nem vette fel. aztán a Tesómmal már éppen álltunk ki a garázsból, amikor felhívott.
tulajdonképpen csak azt akarta kérdezni, hogy jól vagyok-e, mármint hogy normális vagyok-e egészen (tehát ebben az értelemben kérdezte), mert hogy mit műveltem itt reggel az iwiwen, meg smsben stb. meg hogy Ozorán vagyok-e már. mondtam, hogy bocs, szarul aludtam, de minden oké, és hogy most indulunk stb. beszéltünk még néhány szót, aztán ennyi. letettük és pár perc múlva jön az sms tőle: "puszilom a tesódat." ez normális??? a Tesómmal csak néztünk egymásra és röhögtünk, hogy mifasz. hogy ezt most minek? legalább 4 óra múlva válaszoltam neki erre, hogy "Ő is téged." ennyit.
aztán ugyebár leértem Ozorára és kurvára unatkozni kezdtem, mert még nem volt buli. estefelé még írtam neki annyit, hogy "Egyébként a Tesóm eddig még nem mert bejelölni téged iwiwen..."
az üzenetre persze azt a választ vártam, hogy "Nyugodtan bejelölhet, komolyak a szándékaim!" (mármint velem), de persze semmi nem jött. mondjuk, Tankcsapdán volt, ne csodálkozzak...
a kedd az valahogy eltelt nélküle, bár akkor már láttam, hogy a hétfő reggeli iwiwes üzenetemre válaszolt, hogy "SÉRTŐDŐS... SÉRTŐDŐS!!!", mire én, hogy "bocs, csak szarul aludtam..." ennyi.
eljött a szerda, a szülinapom, amikor is kurvára elfelejtett. oké, elsősorban férfiból van, tehát nem várhatom el, hogy bármilyen dátumot is a fejében tartson. de egyrészt hétfőn tudhatta már az sms-ből, hogy szülinapom lesz, meg egyébként is. mindegy. attól, hogy szakítottunk, az ő születésnapján, ami már szintén a szakítás után volt, nekem volt annyi energiám, hogy küldjek rá egy üzenetet, aminek persze örült is nagyon. a lényeg, hogy egy sort se írt. de semmit. vártam egész nap, de hát várhattam.
csütörtökön a domboldalon ücsörögve, A Ravaszból idézgetve magamnak, röhögcséltem, majd ekkor csapott át sírásba az egész. mert eszembe jutott a Bőgős. hogy szart a fejemre. és nagyon sírtam ettől. de aztán azt kezdtem el mondogatni magamban, hogy "a két, csodálatosan szép kék szememet SZÉTSÍRTAM  ezért a FASZÉRT, aki tulajdonképpen MEG SEM ÉRDEMLI!!!! se engem, sem a szépséges szemeimet. egyiket se."
szóval ezen dühöngtem, amikor is egy sms-ben elküldtem a büdös picsába. méghozzá nem finoman: "Te egy mekkora büdös paraszt vagy! Még egy smst is sajnáltál rám? Jaj, mennyit kell neked fejlődni, hogy megérdemelj engem..."
először azért gondolkodtam, hogy netán túl durva, meg azért mégis csak a Bőgős... de hát tulajdonképpen tényleg egy nagy büdös paraszt, és ezt már meg akartam neki mondani, úgyhogy tulajdonképpen örültem neki, hogy megtettem. és különben is kurvára fájt, hogy le sem szart a szülinapomon. szerintem ez köcsögség. de komolyan. senki más nem izgatott, hogy nem írt, de ő igen. senkin nem akadtam fel, de tényleg, aki elfelejtette, vagy nem tartotta fontosnak, hogy írjon. de a Bőgősön igen.
na, nemsokára jött is a válasz: "Ne haragudj!!! Boldog névnapot!" ó, bárcsak ne írt volna... itt durrant el az agyam végleg. úgyhogy erre már csak azt válaszoltam: "Na, elmész te a büdös picsába!" hát de nem???? főleg az idegesített, hogy nem tudja, a névnapom februárban volt. nyilván látta netezés közben a héten, hogy augusztusban is van névnap, de hát én nem akkor tartom. és tudnia kell, hiszen anno még ajándékot is hozott. meg egész nap együtt voltunk, meg akkor volt, hogy könyörgött telefonon, menjek haza a munkából, mert velem akar lenni. erre bazmeg, hogy boldog névnapot??? mifasz??? hogy lehet valaki ekkora tapintatlan, figyelmetlen, töketlen faszkalap... áhhh. ja, hát erre kb. olyan választ vártam, hogy "na, te már ne szívjál többet, mert tiszta hülye vagy tőle..." de erre meg készen voltam a válasszal: "tudtam, hogy ezt fogod írni!!! tudod mit? pont most vagyok jól, úgyhogy elmész te a francba!!!"
ekkor közben már kitaláltam, hogy majd holnap elmegyek a Tűzraktérbe jam sessionre és rommá alázom. hogy majd odamegyek Áronhoz, vagy bárki más cimborájához, köszönök, dögös leszek, mint állat, rá meg rá se nézek, vagy ha odajön, akkor csak annyit mondok: "Hát ez meg ki a büdös picsa?" (csak klasszikust idézek, hogy ne mondjam, ez is A Ravaszból van. mindig szénné röhögöm magam ezen a részen, mikor a betépett csaj felpattan és elkezd a kibaszott nagy puskával lövöldözni.) sőt, ekkorra már leszerveztem, hogy majd TG-vel megyek, és az meg pláne jó lesz, mert annyit fogunk vihogni, mint az állat és pláne nem fogok vele foglalkozni, sőt, pláne benyögöm a fenti mondatot.
mindezekhez képest pénteken annyira behaluztam Hallucinogen Liveon, hogy csak arra tudtam gondolni, hogy a Szigeten játszanak, éppen a Live Act után, és hogy biztos izgul, de hogy tuti jól fog sikerülni. úgyhogy küldtem is neki üzenetet, hogy: "Jól fog sikerülni! Nekem a Hallucinogen Live Party jó lett. :)"
én magam sem értettem, hogy ezt most miért kellett, de elküldtem, hát baszhattam. azért az alapvető hangulatom az volt, hogy menjen a picsába.
éjjel próbált hívni, de közben lemerültem, ki voltam kapcsolva, úgyhogy nem tudott elérni.
szombaton semmi, vasárnap semmi.
éjjel hazaértem, megkaptam a képeslapját. ennyi volt a szöveg rajta: "Csókollak Mallorcáról! Tomi" örültem neki, hogy legalább megkaptam, meg is köszöntem smsben. szinte kedves voltam. erre egyből felhívott. hajnali 1 óra múlt. már az ágyban feküdtem. végre letusoltam, hajat mostam, bekentem magam mindenféle krémmel a leégéseim miatt. szóval hívott, hogy a Mikinél van éppen és hogy felugrana, ha gondolom...
hát jöjjön. bár hulladék voltam, de azt gondoltam, essünk túl rajta.
pár perc múlva megérkezett. biciklivel. és akkor kaptam sokkot. LEVÁGATTA A HAJÁT!!!!  és úgy meghízott, hogy kész. tök bénán néz ki a feje, tök olyan, mintha az öcsém lenne. ilyen öcsis feje lett, kikerekedett arccal, béna hajjal... első kérdésem az volt: "hát te meg hogy nézel ki???" mire ő: "te meg mi a faszt csináltál a hajaddal??"
nem volt már szomjas, de nem is volt nagyon ittas talán. de kurvára megváltozott. nagyon ideges voltam míg vártam, meg míg ott volt. alig bírtam beszélni, remegett kezem-lábam... totál kivoltam. van karórája, van karkötője, normális cuccokban volt. de annyira fura volt az egész. mindig azt gondoltam, hogy ezek a Világi hívságok nem érdeklik. és pont ez tetszett benne mindig. ehhez képest... persze, lehet, hogy eddig is lett volna igénye órára, meg karkötőre, meg faszom, de nem volt rá pénze és én pont abban az időszakban ismertem meg. de hát ez a mostani fazonja annyira távol áll tőlem. nem is a hízás, meg a rövid haj. csak valahogy azt éreztem, hogy nagy lett az arca attól, hogy most van pénze. amit persze el fog baszni 2 perc alatt. de hogy pont az a puritánság és egészséges igénytelenség, ami eddig tetszett benne, az most elszállt. próbáltam azzal ellensúlyozni a dolgot, hogy megdolgozott érte, mármint a pénzért, meg hát tulajdonképpen megérdemli, meg tudnom kell, hogy ilyen, hogy elbassza a pénzt, amit egyébként szeretek is benne, de ez most valahogy más. valahogy pont ugyanaz az érzésem jött, mint a múltkor a Kéményseprőnél, hogy egyszerűen már nem kívánom. hogy ez egy lejárt lemez és nem akarom újra feltenni. mert már nem érdekel.
de basszus... annyira megéreztem, hogy fog történni valami. mármint ez a haj levágás. és nem véletlen, hogy az a bizonyos mondta járt a fejemben: "Hát ez meg ki a büdös picsa?" mert tényleg olyan érzésem volt, hogy egyrészt ki ez? én nem ezt az embert ismertem meg... másrészt meg, hogy nekem ez az ember nem kell. de úrjézus. annyira tudtam, hogy ez lesz. és az öcsis fej. semmi a régi macsóságból, csak az idióta vigyor a kerek fején, mint egy jóllakott napközis. én nem tudom, hogy ha játszik, akkor előjön-e a régi kisugárzás, de az biztos, hogy ha a mostani énjével találkoztam volna tavaly, akkor 20 perces randi lett volna az egész maximum.
2 cigit szívtunk el, addig dumálgattunk. kb. mintha egy jó haverral nyomná. meg én is. bár az ideg rángatott, azért próbáltam úrrá lenni magamon. valójában nagyon-nagyon csalódott voltam. és nem azért, mert nem egy csokor vörös rózsával állított be, meg gyűrűvel, meg akármi, hanem hogy mennyire más lett. és nem olyan, ami nekem bejön. legalább is így elsőre kurvára nem jön be.
esett szó arról érintőlegesen, hogy mindketten próbálkoztunk mással a nyáron, de tényleg csak félmondatokból lehetett sejteni. de lehetett.
mondta, hogy örül, hogy látott (múltidőben!), aztán mikor elköszönt, akkor a szám sarkára adott puszit és megpaskolta a seggem. ekkor persze elkapott a harci láz, mert azért a száját még mindig el bírnám viselni a számon, meg amúgy is szex nélkül vagyok hónapok óta, úgyhogy nem húztam el sem a fejem, sem a seggem, sőt, visszaütögettem, de hát ennyi. lentről még felintegetett és kész.
nem is maradtunk semmiben, hogy majd mikor találkozunk legközelebb.
alig bírtam persze elaludni, mert számtalan gondolat cikázott a fejemben.
tegnap délre jutottam el oda, hogy muszáj beszélnem vele. hogy most akkor mifasz van velünk. úgyhogy küldtem rá egy üzenetet, hogy "bár sűrű a hetem, de megihatnánk valamit, valahol, valamikor, ha van kedved..."
erre válasz azóta sem jött. ami egyébként nem is gáz, mert már annyira nem is akarok vele találkozni, de tulajdonképpen meg gáz, mert most akkor mifasz? megint ennyi? én sem tetszettem neki? meg hát nem is ez, hanem szeretném elmondani néhány gondolatomat vele kapcsolatban. meg szeretném tudni, hogy ő miként viszonyul hozzám.
tegnap hazafelé a buszon is gondolkodtam rajta. és csak azok az érzések jöttek elő, hogy nem kell többé... hallgattam a Transwave számát, na, azon meg elbőgtem magam. 7E-n basszus. ott picsogtam tegnap délután 5-kor, hogy basszameg, még 1 évig kell várni, hogy mehessek Ozorára, másrészt meg azért picsogtam, mert hát a Bőgős sztori az ennyi és nem több. részemről legalább is. és hogy milyen fura, ezzel a 20 perces találkozással tulajdonképpen pontot is tettem/tettünk az ügy végére. és hogy szomorú, de egy 10 hónapos periódus lezárult. valami elmúlt, meghalt, és ez mindig szomorú. úgy érzem, hogy ő sem akar már engem. semmiféle kezdeményezést nem tett azért, hogy másként gondoljam, szóval be kell látnom, hogy itt a vége. 5 hónap együttjárás, 5 hónap szenvedés... jó arányok.
este néztem a Férfi fán terem sorozatot és a kémiáról volt szó benne, persze kapcsolati aspektusból. hogy van ugyebár a kémia, ami nagyon összefűz két embert, de hát attól még a kapcsolat nem biztos, hogy működik, hanem azért keményen dolgozni is kell.
pont ugyanez a mi sztorink is. kibaszott erős a szexuális, a testi vonzódás egymás irányába. hihetetlenül passzol a természetünk, az érdeklődési körünk is talán (bár a foci és Ozora soha nem mozgatta meg), meg hasonló dolgokra kattanunk és mindketten vérköcsögök vagyunk. de hogy ez tartósan működjön, ahhoz nem elég ennyi. nem elég az, hogy bármikor meglátom, legszívesebben minimum megcsókolnám, de inkább dugnék vele reggelig. meg nagyon jól tudunk együtt bulizni. de a hétköznapok azok kurvára nem működnek. így nem. és így soha nem is fognak. ha nem kapjuk össze magunkat, hogy akkor most ez működjön, akkor baszhatjuk.
én még akár most is kész lennék dolgozni ezért az egészért, főleg akkor, ha azt mondja, hogy ő engem akar és senki mást. nyilván akkor az lenne, hogy vissza kellene édesgetnie magát hozzám, érje el, hogy újra belé szeressek, vagy akármi. dolgozzon meg minden egyes percért, amit együtt vagyunk.
de egyrészt szerintem nem akar tőlem már semmit, másrészt ő nem az a fajta, aki dolgozna kapcsolatért. még kommunikálni sem képes, és ezt ő is bevallotta. akkor meg mi a fasznak törjem magam??? ez a hajó elment, vagy hát közösen vízre bocsátottuk és kész. ennyi volt és nem több.
aztán még felvidításként este megnéztem megint A Ravaszt... kurvasokadszorra. de még így is zseniális. és annál a résznél: "Hát ez meg ki a büdös picsa?" na, akkor esett le a tantusz. végleg. hogy jól éreztem, megéreztem és ez lett és kész.
holnap egyébként nem játszik a Tűzraktérben, úgyhogy nem is akarok odamenni. leginkább fáj a torkom és kurva szarul vagyok (3 hét után tegnap újra megjött, váratlanul, és nem tudom mi van... általában is szarul érzem magam, az egész közérzetem fos, levert vagyok, alig bírok nyelni, szóval remek... lehet, hogy elkaptam a malacnáthát??? végülis csak egy faszival osztottam meg a spanglimat... lehet, ez pont elég volt hozzá...), úgyhogy ha holnap összejövünk TG-vel, akkor valami otthonülős, meccs/film nézős, bebaszós és betépős estére vagyok csak hitelesítve, semmi többre.
jó, mondjuk kb. ugyanezt fogjuk csinálni Barbival is utána 2 napig, de hát ez jó, nem? :)

ahhh... csalódott vagyok. nagyon. meg le vagyok eresztve. annyira, de annyira nem akarok pasizni, annyira nem kell már senki, hogy el nem tudom mondani. a fű beütött, teljesen motiválatlanná tett. teljesen lényegtelen lett minden ezen kívül. na jó, nem egészen, de nagyon sok dolog igen. és az a durva, hogy az, ami eddig a legfontosabb volt szinte egész életemben (szex), az hiányzik legkevésbé. egy pasi meg aztán pláne. randizás? levelezés? smsezés? jajnekem. ki a faszt érdekel? nem akarok senkivel ismerkedni, hagyjon engem mindenki békén. jól vagyok én így. kurvára elfáradtam, belefáradtam, elegem lett. és most a Bőgős miatt kurvára le vagyok eresztve. nagyon. most már tényleg azt hiszem, hogy soha nem fogom megtalálni az Igazit. tudom-tudom, nem szabad feladni, de az utóbbi időben egyre inkább abba az irányba haladok, hogy volt valaki, és hogy más már soha többé, úgysem lesz...

azért a kedvem persze jó, csak tudnék végre eleget aludni. de majd a tepsiben. addig nem fecsérlek erre időt. :)