az egyik felem

még mindig azon gondolkodik, hogyan hódíthatná vissza a bőgőst. a másik felemben meg éppen tudatosul, hogy ez az ember soha nem engem keresett, csak egyszerűen az útjába akadtam és jobb híján elütötte velem az időt. jól kezdődik ez a mai nap is, nem?
este is még azon agyaltam, hogy boldog volt-e velem, vagy sem. hogy jó volt-e, vagy sem. hogy hazudott-e, vagy sem. jó lenne már lepörrenni róla. azért szépen-lassan meglesz. még egy kicsit felbaszom magam és soha többé eszembe nem fog jutni ez az ember... áhh... nem érdemelt meg soha. neki valami művészlélek, elszállt picsa kell, aki egy vászont maszatol, vagy gitárt penget és el van varázsolva ezerrel állandóan. ja, és persze nem több 20 kg-nál, bringával együtt. ja, meg persze bringázni is szeret. ja, meg persze baszni is. mert az is fontos. na, ez már neccesebb, mert a művészlelkű fapináknál előfordul, hogy csak szalvétával fogják meg a faszt (lásd Csilla), de hát keresgéljen csak. ha neki ez kell.
én az ő igényeihez képest sokkal inkább két lábbal a földön járok (pedig ha valaki el van varázsolva, akkor az én vagyok, de még mindig nem eléggé), "normális" munkám van, "normális" időbeosztás szerint élek egy "normális" lakásban. a családi viszonyaim rendezettek, nem tarisznyarákos cuccokban közlekedek, hanem némileg divatosan és basszam meg, de szeretem a focit. ennyi. ez aztán a probléma. ja, meg műkörmöm is van. tehát egy valamilyen szinten fiús picsa vagyok. na, ez aztán elég abszurd, de ez van. egy műkörmös picsa, aki él-hal a fociért. meg a művészetekért, meg a jazzért, meg a szexért, meg minden egyéb kurva jó dologért, de hát bazmeg, műkörmöm van és imádom a focit. lapátra velem. egyértelmű, nem??? simán.
áhhh... soha nem fogom én ezt megérteni... soha. elfogadni meg pláne nem.
persze, lesz majd olyan, aki azt értékeli, amilyen vagyok, akinek az fog tetszeni, aki azért lesz velem, aki értékeli és elfogadja amit adni tudok neki... hogyne. bizonyára lesz olyan idővel... csak már megint kezdek türelmetlen lenni.
tűzoltásként muszáj lenne néhány pasi fejét elcsavarni, kell a pozitív visszajelzés, mert már kezdem azt hinni megint, hogy buta vagyok, ronda vagyok, nem kellek senkinek, stb.

mondjuk, mikor tegnap este fél6 körül lerogytam a kanapéra, punnyadni, enni, tekerni kezdtem és persze nézni a sorozataimat, szóval akkor így elgondolkodtam az életvitelemen, meg az egész mindenen, ami velem történik mostanában (vagyis a nagy büdös semmin), akkor hangosan kimondtam a kurva nagy igazságot: "nekem soha nem lesz pasim..."
és tényleg. annyira begubóztam, annyira jól elvagyok egyedül, hogy igazából nem is értem, mi a francnak töröm magam, mikor az tesz boldoggá, ha egyedül lehetek, ha azt csinálhatok, amit akarok. nem vagyok kíváncsi tulajdonképpen senkire. egyedül Barbival tartom a kapcsolatot, az igaz, hogy szorosabban, mint bármikor, de kb. ennyi. se TG, se Banya, se senki nem érdekel. a Tesómmal se beszélek, csak hetente egyszer, vagy ha nagyon muszáj.
baromi jól elvagyok a macskával otthon, a szutykos, rendetlen lakásban. alig eszek, nem kívánok szinte semmit, alig van étvágyam. a belem persze nem sokkal kisebb, mert hát meg is kéne ahhoz mozdulni, de hát ki a faszomnak van kedve??? Belgára se mentem. leszartam. idén még nem voltam Belga koncerten. meg Quimbyn se. parádés. éjjel viszont Ozorával álmodtam. na, az a durva. ha jól emlékszem, tavaly is volt ilyen. szóval Ozorával álmodtam, hogy valamiért lementem 1 napra, és nem akartam hazajönni, és sírtam és minden bajom volt. kb. így is érzem magam, ha a fesztiválra gondolok. belepusztulok, hogy még 1 évet kell rá várnom, hogy újra mehessek. nem 1 hetet, nem 1 hónapot... nem bazmeg: 1 évet!!!!! úrjézus. hát hogy fogom én azt túlélni???? már az utolsó hetet kivárni, hogy elteljen, az is olyan keserves volt... de még 1 egész év???? hát meg se érem baszki... mondjuk, ha így folytatom, akkor sanszos, hogy tényleg nem... pedig jó lenne. sőt, a BOOM-ra is el kellene menni, Portugáliába. na, meg előtte a Hétfőivel októberben Koppenhágába, a válogatott meccsre. normális vagyok??? nem mondhatnám...

ja, igen. Hétfői. elvileg ma randizunk. hogy hol és mikor még nem tudom. ehhez most kivételesen van kedvem, de leginkább csoda, hogy most ezt mondom, érzem, gondolom.
amilyen fos napjaim vannak megint a munkahelyen, hát pont arra van csak idegem, meg energiám este, mikor hazaérek, hogy megtekerjem a cigimet és elszívjam. hogy még valakivel én beszélgessek, jópofizzak, netán csini legyek és bájos és kívánatos... na, az kurvára nem megy. szerintem. azért megpróbálom ma estére összekaparni magam. hátha.

és még szombaton is dolgozom. 3 embert fogok őrizni, azért jövök be. hát nem csodálatos??? hogy kapná be tövig mindenki... áhhh... :S

update: este 8-9 körül találkozunk a Gödörnél Hétfőivel. 11-től colorStar lesz. nanáhogy! :)