hol is kezdjem?

én magam sem tudom. annyi minden történt az elmúlt héten, ugyanakkor meg nem történt semmi. de éppen ettől volt remek az egész. :)
nem tudok még, vagy most jelen pillanatban kerek mondatokban fogalmazni, meg nincs is hozzá kedvem, a gépelés is kurva szarul megy, de azért összeírom, hogy mik voltak és mik jártak a fejemben.
- jövőre még több manna kell. idén 6.0 nem lett elég. illetve elég lett, de ha még többet szívok, akkor még kevesebbet punnyadok. szóval meg kell duplázni. :) viszont kevesebbet dohányoztam, mint tavaly. 4 doboznyi fogyott el kb. egész héten.
- jövőre korábban menni!!! legalább hétfőn reggel 8-ra oda kell érni, hogy egyszerű legyen a bejutás. a sátram pedig máshova rakom. és kevesebb cuccot viszek jóval.
- a keddi nyitó bulin történt, miután ugyanúgy elvonultak a birkák a domboldalon, mint tavaly, hogy végre be lehetett szaladni a tánctérre. és ott, akkor, ahogy az első sorok egyikében megálltam, örömömben a sírás fojtogatta a torkom. jöttek a többiek is, néhányukkal összenéztünk, mindenki arcán ez volt: "végre itt vagyunk és mindjárt kezdődik..." nagyon megható volt az egész várakozás, izgalom, ami körüllengte az estét. este 8-tól hajnali 2-ig táncoltam egyvégtében ezután.
- szerda. szülinap. reggel "Ébredj és szívj!" cigi. a sátorban persze. reméltem, hogy nem gyújtom fel, hálistennek épségben maradt. amúgy a hétfő éjjeli viharban nagy szolgálatot tett a sátor. hihetetlen, hogy mennyi mindent kibírt. jó döntés volt, hogy megvettem. imádom. meg a hálózsákom is. :)
a szülinapomon egyébként először csak ücsörögtem a Nagyszínpadnál a dombon. aztán mentem táncolni. jó volt benne lenni a 2009-es Ozora Fesztivál első reggeli táncolásában. 7 órán keresztül nyomtam. dj Marios set, majd Liquid Soul Live következett. itt már elhangzott a Crazy People c. dal, amit a legelsőre megszerettem az Ozorás dvd-ről. fú, nagyon komoly táncolás volt. aztán Andromeda, Peter Didjital, majd Son Kite Live. utóbbitól többet vártam kicsit, de nem volt persze rossz. :)
mivel napközben sokat táncoltam, de a nap meg általában égetett, így kénytelen voltam a színpadtól és mindenféle mélynyomótól kb. 2 méternyire elhelyezkedni, mert ott volt a legtovább árnyékos és hűs a terep. ergo egy valag felvételen valszeg rajta vagyok, úgyhogy a következő dvd-n biztosan rajta leszek. az nem kétség. :) mikor ez leesett, már kezdtem tudatosan úgy mozogni, hogy mindig ott legyek, ahol kell.
a dombon ücsörgés egyébként azért jó, mert lehet füstölni és jókat gondolkodni. mivel a közönség 80%-a külföldi volt, ezért még az sem zavart meg, hogy magyar szót, locsogást hallok. nem. bábeli zűrzavar volt, a nyelvek összevisszasága, de legalább nem kellett figyelni senkire és semmire, csak saját magamra és a gondolataimra, érzéseimre.
sokszor előfordult, hogy csak ültem, néztem ki a fejemből, hallgattam a zenét, néztem az embereket, élveztem a jó időt, a jó levegőt, a csodálatos tájat.
sokszor kedvenc filmjeimből idézgettem magamnak, persze hangosan és vihogtam. leginkább a Ravasz, az Agyból. mert az olyan jóóó!!! :)
volt, hogy annyira nevettem a saját hülyeségemtől, hogy aztán a végén átcsapott sírásba az egész. valami eszméletlen zokogásba. valami hihetetlen mélységről szakadt fel egy hatalmas megtisztulás, megkönnyebbülés, nem is tudom... valami kiszakadt belőlem, az biztos. és ettől új életre, új erőre kaptam. annyi időm volt gondolkodni, mint még soha. annyi időm volt pihenni, mint még soha.
és rengeteg lehetőségem volt arra, hogy ne gondoljak SEMMIRE és SENKIRE. és ez a legszebb az egészben. hogy már annyira lementem alfába, vagy nem is tudom hova, hogy egyszerűen kiürült a fejem. és ez kurvajó érzés!!!! amikor már azon gondolkodsz, hogy nem gondolkodsz semmin. szóval érted.
a szülinapom estéjén viszonylag hamar ágyban voltam. nem volt kedvem a Chillbe menni, mert attól féltem, elalszok helyben. amúgy meg, mivel el volt szokva a paraszt a szántástól, a kedd esti és szerdai, napközbeni ugrálásoktól úgy elfáradtam, hogy muszáj volt pihennem. de nem bánkódtam, egy percig sem éreztem magam egyedül, nem voltam magányos. olvasgattam, ettem, ittam, ilyesmi.
- csütörtök. akkor már korábban mentem ki, ki voltam pihenve. :) Echotek Live, majd Ans Set, Jaia Live, Görgö és Vibrasphere Live volt a program. 5 után a Nagyszínpadnál egyébként mindig elcsendesült az élet. volt, hogy ilyenkor még maradtam a domboldalon nézelődni. már persze, ha az időjárás, meg a helyzet ezt megengedte. általában tűzött a nap, kevés volt az árnyék, így inkább hamar a sátramba takarodtam. este megint punnyadás volt, semmi pörgés.
- péntek. na, itt kezdődött a durvulás. :) reggel rohanás ki Talamasca Livera. a reggel rohanás az tényleg így nézett ki. kipattant a szemem, megnéztem hány óra, összekaptam magam és takarodtam táncolni. Talamasca után jött Lucas, majd Total Eclipse Live, Kraak és persze Hallucinogen Live. obazeg. az mekkora volt!!!! hát tényleg ment a haluzás ezerrel. asztakurva!! imádtam... hogy persze az élet ne legyen olyan egyszerű, délután akkora zuhé volt, mint az állat. volt nálam esőkabát, sőt, már a tánctéren is sokáig abban nyomtam (piros esőkabátos, két copfos, szőke idiótaként pattogtam a dj pult előtt), pedig akkor még szinte nem is esett. később a domboldalban ülve kapott el. a seggem alatt pléd, lábamon szandi, rövidgatya, póló meg egy kapucnis pulcsi. ebben próbáltam nem megfagyni, és jelentem, sikerült! rommá áztam. jó volt részese lenni a 2009-es Ozora Fesztivál első nagy zuhéjában, ami az embereket a tánctéren éri. aztán ültem a vizes pléden. áhhh... de kurvanagy buli volt!!! :) fél 7 körül mentem a sátramba, ettem és próbáltam aludni. 3 órányi szenvedés után felkeltem, TG-vel smseztem, aztán visszafeküdtem, szerencsétlenkedtem, de az alvás nem ment. hajnali 3-kor döntöttem úgy, hogy most akkor már elég és elindultam megint. táncolni.
- szombat. hajnali 3. koromsötét. botorkálok az úton. egyszercsak a domb tetejéről megpillantom a táncteret, ami fantasztikusan ki van világítva, deko, dizájn, lézer, faszom minden. már ránézésre révületbe estem. ezután már csak arra emlékszem, hogy rohanok le a lejtőn, bevágom a cuccom a pampafű alá és megyek pörögni. mikor odaértem még Christof Set ment, aztán jött a Transwave Live, amit vártam. és talán nem véletlenül. az egyik szám, amit nagyon szeretek, a Land of Freedom. rögtön ez volt a kezdés. és én ennek annyira megörültem, hogy felkelő nap fényénél, a nyirkos augusztusi reggelen, az első sorban tombolok betépve, mint az állat, még csak hajnali fél 5 van, szombat reggel, amikor általában lefeküdni szoktam inkább, vagy az oldalamra fordulni, akkor én már ott vagyok és táncolok, és hogy ez mennyire jó, és mennyire jó lenne, ha az Anyukám is megértené ezt (meg persze rajta kívül mindenki más is), mert ez kurvajó érzés! na, és akkor eddig vigyorogtam, itt meg elkezdtem sírni. patakzottak a könnyeim. táncoltam, ugráltam és sírtam. felemelő volt. kedvem lett volna odamenni és megölelni a dj-t. akkora élményt adott nekem. a durva, hogy még ez a dj pörgetett, de már valami mást, viszont eszembejutott a kedvenc szám címe és már attól elbőgtem magam újra... ez normális???? :S
annyira fáztam már reggel (szandiban, zokni nélkül, rövid gatyában), hogy úgy volt, felmegyek Transwave után a sátorba felöltözni, átmelegedni, aztán később folytatni a bulit, de máshogy döntöttem. jött dj Doc, majd Silicon Sound Live, ami megintcsak nagyon jó volt, úgyhogy maradtam. pörögtem tovább délig. hajnali 3-tól. aztán ledöglöttem a dombra. ott ültem egész délután, sőt, egész estig, amíg a Sphongle el nem kezdődött. azért persze táncolgattam, Atmost ki nem hagytam volna, de már nem mentem be tombolni. talán elfáradtam kicsit. estefelé már kissé fáztam, de nem érdekelt. fél10-kor rohanás a tánctérre és kezdődött a fő attrakció: Sphongle Live. egy számot ismertem tőlük, én nem is tudtam, hogy ez egy normális zenekar, rendes hangszerekkel stb. kurvasokan voltak. mármint a tánctéren. az 5. sorba jutottam be, de ott is nyomorgás volt. annyira nem jött be az egész, 2-3 szám után már úgy volt, hogy hagyom a francba az egészet, amikor elkezdtem táncolni valakivel... egy pasival. mögém állt, és ahogy én ráztam a seggem, úgy jött mögém. először idegesített, de aztán a dallamok, meg persze a fű hatására, élvezni kezdtem. ugyanis valami olyan hihetetlen módon tudtunk együtt táncolni, hogy az nem igaz. ilyet még senkivel nem tapasztaltam. áhhh... éreztem az ágyékát a fenekemnél. de nem volt tolakodó, hanem csak mint egy mágnes, valami erős vonzás, éreztem, hogy pár cm-re ott van a teste mögöttem. néha megérintette a karom is talán, meg elnyomkodta mellőlem, aki miatt esetleg épp nem tudtam táncolni, szóval vigyázott rám. ha eltűnt esetleg valamiért, akkor már én kerestem. de csak a fenekemmel. nem néztem hátra soha. nagyon sokat táncoltunk. vagy 2 órát. kurva jó volt. nem is tudom milyen számok mentek, meg hogy mi volt a színpadon, csak a zenét figyeltem és őt. éreztem, ahogy a farka feláll. többször annyira rágerjedtem, hogy azt kívántam, bárcsak megdugna. vagy bárcsak legalább hozzámérne. a sötétben, a tömegben észre sem venné senki. viszont baromira féltem, hogy ha hátrafordulok és meglátom, akkor majd biztosan nem fog tetszeni és az egésznek elszáll a varázsa. ő próbált maga felé fordítani, egyszer mintha hátra is néztem volna, de nem igazán emlékszem.
az volt a klassz, hogy képes volt irányítani (mármint a mozgásomat) és képes volt megnyugtatni. mert én inkább a pattogósabb ritmusokat, mozgásokat preferáltam, ő meg inkább a lassabb, csipőtekergetősebbeket. és megoldotta, hogy úgy csináljam, ahogy ő akarja. és ez tetszett. hogy valaki ilyen hatással van rám. hogy egyrészt kurvára megnyugtat, szó szerint elringatott tánc közben, a tánc által, másrészt meg hogy egyáltalán bárki is képes engem ennyi "ismeretség" után irányítani, befolyásolni, harmadszor pedig iszonyatosan izgató volt az egész. annyira, hogy el nem tudom mondani, ráadásul ezen is elbőgtem magam. többször volt, hogy én nyomtam magam hozzá, meg dörgölőztem, de megfordult a fejemben az is, hogy a kezét megfogom és vagy oda teszem, ahol nekem jó, vagy kirángatom a tömegből és leteperem. na, hát így táncikáltunk sokáig, aztán jött egy dj set, ami annyira nem érdekelt, úgyhogy pár perc után (bár még éreztem, hogy a hátam mögött van a srác) kimentem a tömeg szélére. még direkt töketlenkedtem, hogy az illető észrevegye, hogy elindultam, meg hogy merre megyek, hátha utánam jön és bármi... de nem.
aztán álltam a tömeg szélén, vártam, jön-e utánam (millió ember volt és korom sötét), keres-e esetleg, de nem. már lemondtam róla, már a sátorba indultam, amikor meggondoltam magam és visszamentem kb. oda, ahonnan kijöttem, hátha... de aztán nem. nem talált meg sajnos. vagy nem sajnos? ki tudja... én ezzel is egy hatalmas élménnyel lettem gazdagabb, de talán fedje jótékony homály a kilétét. lehet, hogy nem is volt magyar... ki tudja? persze, nézelődtem, mert emlékeztem valamire, hogy milyen volt a pulcsiujja, szóval hátha megtalálom. vagy ő engem. de aztán semmi. de talán tényleg jobb is így.
annyira bepörögtem itt egyébként, hogy még hajnali 3-ig kint maradtam és sötétben botorkáltam vissza a sátramba. addigra már átfagytam persze, bár ez volt a záróbuli, úgyhogy igazán megérte. az éjszakai fényekben pompázó Main Stage és környéke, a dombtetőről nézve, ahogy hemzseg a táncoló emberektől... hát az valami fantasztikus. olyan volt az egész a völgyben, mintha nem is ezen a bolygón lenne. áhhh... nem tudom elmondani... a fények, a deko, a zene, a feeling...
no, hát a szombat az annyira jó sikerült, hogy 24 órát töltöttem a színpadnál és semmit a sátramban. :)
- vasárnap. hajnalban sátorbaájulás, 9-kor meg ébresztő. simán. :) 11:30-kor Tristan Live volt, a cukifiú, úgyhogy muszáj volt kapkodnom magam. mondjuk, nem is igazán voltam fáradt. kipattant a szemem, összerámoltam a cuccom és elindultam telefont tölteni, hogy a Tesómnak tudjak szólni, mikor jöjjön értem. aztán tánc. Ragen dj setjével melegítettem be, aztán meg jött Tristan, aki levágatta a haját!!! :( hosszú hajjal sokkal cukibb volt. :( azért persze így is nagyon helyes. ;) mondjuk ott csillogott a hatalmas karikagyűrű az ujján, de hát ki a francot érdekel, mikor annyira cuki??? :D végig sikoltoztam a koncertet, üvöltöttem föl a színpadra, hogy "jaaaaaaaaj, annyira cuki vaaaaaaaaagy Tristaaaaaan!!" :D úgyse értette senki. meg nem is hallották. Tristan egyébként azért nyom igazán élvezetes zenét, mert folyamatosan kontaktol a közönséggel. és hát a végén, ahogy megköszönte a bulit nekünk... mert hát a mi pörgésünk adja neki (meg mindegyik előadóművésznek) az energiát, a löketet, az ihletet... szóval nagyon megható volt... megint elbőgtem magam. de már meg sem lepődtem. :) utána elmentem hűsölni kicsit, mert nagyon szétcsaptam magam. a Shane Gobi dj setet, és a Man With No Name Liveot már a domboldalon ülve, állva hallgattam. amikor olyanom volt, akkor felálltam, táncoltam, aztán mikor beszédültem, akkor újra leültem.
végül egészen jól összeszedtem magam és átmentem a Chillhez. Ott dj setje ment éppen, nagyon-nagyon jó volt. a Tesómék fél 9 körül érkeztek meg. megmutattam nekik a fesztivált. jó volt látni, hogy tetszik nekik. menetközben még az Ott Liveba is belefutottam, a kedvenc számomat is hallhattam élőben, szóval panaszom nem lehet. :)
este 10-kor próbáltunk elindulni, összecsukni a sátrat pl. hát ez az, ami nem sikerült. Peti (a Tesóm pasija) küzdött vele, én csak röhögtem, nem tudtam belefolyni a dologba. aztán a bejáratnál találtunk egy srácot, aki segített összecsomagolni a kurva Qechua sátrat, de addigra már Tesómmal bepisiltünk a röhögéstől majdnem. ja, a srácot cserébe elvittük Ferihegyig. Mo (Mohamed) egy marokkói származású fickó, aki Dortmundban él, oda tartott haza éppen. szerintem sokkal kényelmesebben utazott, mint azt remélte. :) kapott Pilóta kekszet is, meg egy csomót beszélgettünk vele az úton.
este fél1-re értem a lakásba, hulla fáradtan. 2-kor feküdtem le. (hogy miért csak akkor? az egy másik történet... később majd erre is kitérek...)
na, azért ez mégis elég részletes beszámoló lett, de azért vannak általánosságok, vagy egyáltalán érzések, gondolatok, amik még bennem vannak, amiket le akarok jegyzetelni ide, úgyhogy most az következik.
- hétfőn még azon gondolkodtam, hogy mi a szent szart fogok vadegyedül csinálni egész héten. szombat délben viszont belém hasított a fájdalom, hogy szinte vége a fesztiválnak, egy szempillantás volt az egész, annyinak is tűnt és hogy egy csomó mindenre nem is emlékszem.
- volt, hogy srácok csak azért odajöttek tánc közben, hogy mosolyogjak rájuk, mert annyira feldobta őket a mosolyom, hogy akarták, hogy még. meg keresték a tekintetem, meg ilyesmi...
- az elején még lejegyeztem néhány gondolatot, leginkább kedd reggelig tartott ez kb., de aztán rájöttem, hogy bulizni vagyok itt, nem írogatni, úgyhogy ezért most a nagy agyalás, hogy mik is jártak a fejemben, hogy is szedjem össze?
- hülyék mindig vannak. itt is. bár ezek nem olyan hülyék, mint mondjuk a Szigeten. itt nincs erőszak, nincs durvaság, nincs hányásig részegedés, nincs hőzöngős, üvöltözős részeg faszkalap banda. nincs. itt olyan van, hogy máshogy üt a cucc. meg alapból más a természet. ráadásul ugye más náció.
pl. már első napról egy franciának tűnő lány, aki az első sorban tette-vette magát. meg egy másik, nem is tudom megtippelni, hogy milyen nemzetiség, egy 45 körüli, vékony, alacsony, pici nő, gombás pólóban, de csutak mocskos rajta minden, és vigyorog és táncol.
- ezt a fesztivált a Fogsorok fesztiváljának is el lehetne nevezni, sőt, ha ez olyan világ lenne, mint a Sziget (de hálistennek nem olyan), akkor támogathatná egy fogkrém/fogkefe gyártó cég is. hát mert mindenki állandóan vigyorog, mosolyog, teli szájjal. elképesztő... :)
- hamar rájöttem, hogy egy mosollyal egyébként mindent meg lehet oldani, főleg, ami amúgy sem igényel többet, csak a napi stresszes világban könnyebb, egyszerűbb, vagy talán csak zsigerből jön, hogy rögtön rámordulunk valakire, ha nekünk nem tetszőt csinál. Ozorán ha széttaposták a lábam akkor is visszamosolyogtam, mert tudom, hogy nem szándékosan, meg ő is jól érzi magát, meg minden. és jó volt. mindenkire mosolyogni. sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lettem tőle. 1-2 nap azért eltelt, míg átálltam erre, de igyekszem a hétköznapokban is megtartani még ezt a jó szokást.
- vettem ugyebár egy új szandit táncolni. az első 2-3 nap elég kemény volt, mert össze kellett csiszolódnunk, de jelentem, ez sikeresen megtörtént. :) úgyhogy olyan jó kis szandim van, amitől semmi pénzért meg nem válok, míg le nem szakad a lábamról. ahhoz képest, hogy eddig el nem tudtam volna képzelni, hogy ilyen lábbeliben mászkáljak, most már szinte ebben alszok. ma is ezt vettem fel pl. :)
(úrjézus... legalább dél óta írom ezt a posztot és nem jutok a végére annyi minden van...)
- utolsó napon vicces volt, mikor azok, akik az első sorban nyomultak elég sokat (én is), azok így összetalálkoztak és egymásra mosolyogtak és akár elismerőleg biccentettek is, hogy "na, te még ilyen jól bírod?" vagy valami ilyesmi.
- érdekes a színpad előtti tánc kérdése is. van ugye aki csak itt érzi jól magát. vagy a basszusláda miatt, vagy az előadó miatt, vagy ilyesmi. az folyamatosan ott van. van aztán olyan, aki csak előre jön fotózni. van olyan, aki előre jön, hogy megnézze, ki a dj, aki éppen ezt a zenét nyomja, amit. aztán van olyan, akinek egy küldetés, hogy hátulról előre jöjjön. megteszi, biccent egyet a színpad felé és megy tovább.
- az emberek táncos mozgása amúgy is érdekes, mert van aki olyan, hogy körbejárja az egész terepet egy-egy set alatt. van, aki meg nem mozdul semmit. (én az utóbbi vagyok)
- rájöttem, hogy mi a különbség a Live Act és a Dj Set között. :DDD lehet kinevetni, de én ezt nem vágtam. most is csak kb. 2 nap után esett le a szitu. na, akkor viszont vinnyogtam a röhögéstől, mikor lehullt a hályog. :) ez egyébként pont a Transwave közben történt, amikor a Christof setjét bemutató dj még ott maradt, a Transwave meg nyomta (na, mondjuk az is csak egy fickó, de pont a másik kedvencem Tristan után, mert annyira cuki az is... jajjjjj... picsoidság off...), szóval akkor esett le, hogy mivan. ja, hát azon meg eszementen röhögtem, mikor a Transwavet néztem. a srác ugyanis úgy állt a pult mögött, mintha valami szombat reggeli piacon lenne, mondjuk Salgótarjánban. tudjátok, olyan "lengyel" piacon. na, szóval ez a csávó pont úgy festett, úgy pattogott a kibaszott hidegben a pult mögött, mintha a tarjáni piacon állna, kazettákat árulna hajnali 6-tól 10-ig, eddig van fizetve, nyomatja a sukár zenét, közben meg az van az arcán, hogy "jaj, haladjunk már more! mikor jár már le a munkaidőm?? jaj, mindjárt megfagyok, teljen már az idő..." ez persze előadóművészként gáz, mármint hogy ez van az arcán. de nekem akkor kibaszott vicces volt. :)
- vittem idén külön a 4. azaz a negyedik neszesszerben egy csomó gyűrűt, meg fülbevalót. aha. biztos hordtam bármelyiket is... jövőre zéró ilyesmi világi hívság. se sminkcucc, se kiegészítő, se negyven felső meg 10 melltartó... áhhh!!! 3 fehér meg 2 fekete felső, természetesen minél kevesebbet takar, annál jobb. 2-3 rövidgatya. szandi. zokni. 1 polár pulcsi, ami kívül vízálló és kapucnis. egy hosszú farmer talán és ennyi. semmi másra nincs szükség.
kell egy új polifoam, mert a régit lehugyozták a pampafű tövében, meg új esőkabát is (főleg, hogy a Tesómét tettem gallyra), mert azt is lehugyozták, meg ki is égettem. :) ezek ilyen fogyóeszközök és hálistennek nem nagy tételek. és sál, sapka, kesztyű. de tényleg!! mert a reggelek kurvahidegek... meg az esték is... szóval kell. :)
- csak oda lyukadok ki, hogy aki nem volt még ott, Ozorán, az nem tudja, hogy mit hagy ki. egyszerűen nem lehet elmondani, hogy mennyire varázslatos a hely, hogy én ott pl. már megint újjászülettem és nagyon bízom benne, hogy jövő év ilyenkorig ki fog tartani a dolog. annyira jó volt minden, az emberek, a szervezés, az időjárás, a zenék, a környezet... áhhh... továbbra sem tudok rájönni, hogy emberek miért nem hiszik el, hogy ez jó... nagyon jó. és nem kell ehhez a Nagyszínpadnál pörögni állandóan. elég ha a Chillnél dumálgatsz valakivel, vagy csak figyeled az embereket, vagy lazulsz és kész.
- nem viszek könyvet. vittem idén hármat, de igazából egyik se kötött le. ezért is vártam már, hogy kezdődjön a buli. :)
- tervezem, hogy jövőre a Nagyszínpadnál lesz a sátram, de az is lehet, hogy inkább a Chillnél. majd a hangulatom, az akkori állapotom eldönti.
- biztos vagyok benne viszont, hogy rajtam kívül senki nem volt egyedül Ozorán. mindenki legalább valakivel, de inkább valakikkel ment, vagy ott találkoztak, vagy akármi. én voltam az egyetlen, aki mindig egyedül táncolt, mindig egyedül ücsörgött. nem volt rossz, mert kellett már ez a nyugi, de azért jobb, ha van ott valaki velem. és megint csak oda lyukadnék ki, mint tavaly, hogy pasival kell menni...
- ó, hát a lázálmaim azok folyamatosan gyötörtek. olyanokat gondolkodtam a Bőgősről, hogy kész. na, azt most végképp nem írom össze. amúgy is jobb nem tudni. :)
- zseblámpa is kell. matrac is kell, mert a polifoam kurva vékony volt és nyomta a seggem a föld.
- egy nap egyszer mentem wc-re. mert utálom a toi-toi wc-ket. alig ittam, alig ettem, hogy ne kelljen wc-re rohangálnom állandóan. emiatt néha kerültem elég szar állapotba is, valamelyik nap ájulásig a napon, hányinger, napszúrás, nem is tudom... még jó, hogy nem száradtam ki. hálistennek, engem nem vitt el a mentő, de napi 1-2 eset azért volt.
- a Sphongle koncerten történtek annyira felizgattak, hogy elhatároztam, Pesten fogok járni valami olyan szórakozóhelyre, ahol tömeg van, jó a zene és lehet így táncolni. így akarok ismerkedni. vagy csak újabb élményekre szert tenni. ;)
- a Bőgőssel akartunk sárkányt eregetni anno, még amikor a Börzsönybe terveztünk kirándulást. sajnos nem jött össze. :(
- a Bőgősnek olyan jó segge van. nagyon.
- a Bőgős még soha nem ringatott el engem. se álomba, se tánc közben... nem is táncoltunk még igazából együtt...
(hinnye, a végére csak a Bőgős jön elő... ahhh... és még a lázálmok sehol...)
- összesen 250,- HUF-ot költöttem a fesztivál területén. semmi többet. az is felesleges volt, mert annyi, hogy egy ásványvizet vettem szerda délután, amikor már nem bírtam tovább a táncolást, de még nem volt erőm felmenni a sátorba, akkor elvánszorogtam a krimóig és megvettem és megittam. utána már mindig vittem le magammal 1 nagy üveg ásványvizet és azzal elvoltam. ez is milyen jó, hogy azt viszel be, amit akarsz (kaja, pia).
- előszolizás/előbarnulás és napvédő krém. szarrá sültem ugyanis. áhh... nagyon durván. mondjuk most a szőke fejemhez kurvára jól áll, de hát hámlik az orrom, feszül az arcbőröm... rémes.
- idén nem hordtam olyan sokat a napszemüt, inkább csak a fejemen volt. valahogy jobb volt nézelődni, mint elbújni mögötte.
összegzésképpen:
tulajdonképpen nem csináltam semmit egész héten, mégis annyi minden történt és ezért én annyira hálás vagyok a Sorsnak, meg a Fesztivál szervezőinek, hogy nem tudom elmondani... külön köszönet persze a jóféle fűért annak, aki ebben illetékes, mert nagyban hozzájárult a bulihoz. ;)
és hogy mi van a Bőgőssel??? na, az majd egy másik történet lesz. most elhúzok haza, mert letelt a munkaidőm, ráadásul alig aludtam és fáradt vagyok.