áprilisi tréfának nem

volt egészen jó, amit ma reggel művelt velem a BKV. (kezd ez a blog túl sokat foglalkozni a BKV-val, nem???)
eleve 15 percig nem jött piros 7-es. aztán meg baszott megállni a Róna utcánál. pedig meg kellett volna neki.
azt hittem szétrobbanok az idegtől. eleve késésben voltam, úgyhogy ezt nem hagytam szó nélkül. a Bosnyákon előrementem a sofőrhöz:
"ez egy piros 7-es busz nem??? akkor miért nem állt meg a Róna utcánál???"
a sofőr néz rám kérdőn, majd belenéz a papírjaiba és konstatálja, hogy valóban piros 7-esként kellett volna közlekednie és nem 173-asként. majd, feltartja a kezét. erre én: "na, hát ez aztán szolgáltatás. hány emberrel cseszett ki, könyörgöm??? na, ezért nem veszek én se jegyet, se bérletet!!!" és dühöngve leszálltam. szóval rettentő jól kezdődött a napom.
aztán így is folytatódott. a munkahelyen egy káosz várt, mindent azonnal kellett megoldani. szuper. a sírógörcs kerülgetett. nem bírom én már a feszkót ekkora mértékben. ráadásul a főnököm, az ügyvezető, éppen tegnap "fenyegetett meg", hogy ha a ma induló munka (aminek én vagyok a felelőse mostantól) nem éri el az elvárt teljesítményt, akkor elköszönnek tőlem. ha eléri, akkor meg kapok bónuszt, de már igazából az összeg sem tudott meghatni, csak a lebaszáson kattogtam. meg azon, hogy benne van a levegőben a felmondás. remek.
így rohantam el színházba. persze odaértem időben. a Kos meg kurvára nem. a darab jó volt. bár elég fáradt már az előadás. mintha a szereplők is unnák. tetszett, de nem lesz a kedvenc darabom. bár már közben gondolkodtam, hogy kinek mutatnám meg, mert annyira azért nem rossz. :)
szünetben a Castro Bisztróban ittunk 2-2 dl rosét, előadás után meg kerestünk valami beülős helyet. éhes voltam, de leginkább fáradt, szivem szerint mentem volna haza, de akartam a Kossal dumálni. róla is, meg rólam is. mármint hogy vele mi történt mostanában, meg velem.
sokáig nem is ejtettem szót a Bőgőssel kapcsolatos történtekről, de aztán csak kibuggyant belőlem. jól kinyekeregtem magam...
amíg vártam rá, a színháznál, a Deák térnél, szomorúan pislogtam a "padunk" felé, ahol annyit beszélgettünk, annyit boroztunk tavaly ősszel... ahol tulajdonképpen az ismerkedés, udvarlás történt, ahol az első csók is elcsattant... :( nem volt túl kellemes érzés, az biztos... :(
végül, félrészegen kerültem ágyba, fél2 körül. a macskát éjjel majdnem megfojtottam, mert nem hagyott békén. végül bezártam a wc-be. ott nyavalygott reggelig. nagyon ideges voltam már. szóval alig aludtam.
ma még randi a Dobos fiúval, 5-kor az Örsön, aztán este Gödör Nyúllal meg Csírabácsival... hát... ha addig el nem alszom, akkor feltétlenül. :)
holnapra semmilyen programot nem vagyok hajlandó bevállalni, egyszerűen muszáj már pihennem, mert a péntek este is őrület lesz, nem mehetek oda fáradtan. elterveztem, hogy hányásig fogom inni magam, rengeteget fogok táncolni, énekelni stb. :) ja, és pasizni sem ártana... bár, azért a mai randit még ne írjuk le teljesen... :)