felemás élmény volt

tegnap a Harcsa Veró koncert. olyan társasággal voltam, akiket nagyon bírok, sőt szeretek, viszont... ehh... a koncert felénél ilyeneket benyögni: "játszanak már??" vagy "ez még mindig az első szám, nem???", majd a Too Early közepén, hogy "akkor mi megyünk..."
bazeg. nemár. jójó, az én fülem mindig is ráállt a jazzre, mostanában meg ugye egyre inkább... de hát... na, mindegy. mi lenne egy Grencsó vagy Dresch koncerten??? bár azok mondjuk pörgősebbek, de elvontabbak is, méginkább. na, nem ment el a kedvem attól, hogy tegyünk még egy próbát Nyúllal, meg Csírabácsival. szeretek értéket közvetíteni. új dolgokat megmutatni. annak idején, jó 10 éve, Csírabácsi mutatta meg nekem a Quimbyt. ezért örökké hálás leszek neki. cserébe én meg beleviszem a jazz rejtelmeibe. :) már ha hagyja, vagy érdekli egyáltalán az első ilyen koncertélmény után. :)
a katarzis a tegnapi koncerten persze akkor volt, mikor lenyomták a Come togethert... befostam... a bőgős nem játszott olyan jól persze, mint Avisai Cohen (naná!), de még annyira se, mint az én Bőgősöm. illetve más volt a felfogás. mégiscsak quartett, meg ének is, stb. nem csak dob+bőgő. vagy csak bőgő. de azért rettenetesen élveztem. :)
a Gödörben persze összefutottam ismerősökkel (pl. egy kibaszott helyes gitáros fiúval, akit a Bőgősön keresztül ismertem meg. mosolyogva üdvözölt. meg egy régi operátorommal. akit én egyből vágtam, ráköszöntem a pultnál, ő meg gondolkodott pár percig, hogy akkor ki is vagyok. de rájött. :D) és hát jöttek elő a Gödörbeli emlékek. hogy "itt állítottam fel egy koncerten dülöngélve 3-szor is a farkát"... meg "itt mondtam neki először, hogy szeretem..." ahhh... meg még számtalan dolog... a Gödör felé menet elmentem a padunk mellett is, végigsimítottam a támláját. meg volt fordítva, a többihez képest, és pont nem ült rajta senki, mintha pont minket várt volna... és persze nézelődtem, hátha látom őt, hátha ott van valahol... de hát nem volt. vagy nem láttam. mondjuk, fizetős jazz koncerten nincsenek csóró jazztanszakosok. ez érződött is a közönség összetételén. nem volt annyi jó pasi. :(
mivel már úgy értem a Gödörbe, hogy 6 dl rosé bennem volt, tehát már félrészegnek számítottam. ott még lecsúszott 3 és 2 dl, úgyhogy végül a mocskos lerészegedés esete állt fenn. újfent. Nyúlék a metró felé mentek, én meg a 9-es buszhoz. persze elnéztem a megállót és elment egy busz. remek. 20 percet vártam a következőre. de akkor már odadülöngéltem a megállóhoz és leültem. ott énekeltem hangosan. meg aztán a buszon is.
sikerült újra sms-t küldenem a Bőgősnek. mert miért ne... egyszerűen nem voltam tudatában annak, hogy mit csinálok... rémes. nem is vagyok rá büszke. talán most azért annyira nem volt megalázó. de már maga a tény, hogy írtam, az éppen eléggé. hogy mi a faszért csinálom ezt??? áhhh... jobb nem tudni...
az utcát végigénekelve és dülöngélve jutottam haza. éjfél körül. ettem egy kicsit a hétfőn a Stexből hozott kajából. aztán lefeküdtem aludni. a macska most kicsit jobb fej volt, de nem sokkal. egyszer úgyis kivágom. :( mert persze megint hulladék vagyok, de ne fogjak mindent rá, erről én magam tehetek leginkább.

munka után persze volt egy randim. előtte beszaladtam az IKEA vécéjébe, levettem a fűzőm, megigazítottam a sminkem, parfüm, ilyesmi... a melóban nem akartam ezzel tölteni az időt. később értem oda, de még így is várnom kellett. hát... elsőre nem volt az a hű, de nagy élmény. mondjuk anno a Bőgős se. aztán beültünk egy kricsmibe, én boroztam, ő sörözött és dumáltunk.
kiderült, hogy ő is legalább olyan őrült mint én. (ha nem jobban) amúgy egy úriember, de tényleg. egy régi vágású fickó, de tud baromállat is lenni. ő is közeledett, de tőle jobban esett. bár először furcsállottam. de pl. bele kellett karolni már a találkozásunk után 1 perccel. aztán állandóan kézcsókokat adott, meg az arcomat puszilgatta, ha a pulthoz ment, vagy vécére és kikövetelte, hogy én is megpusziljam. meg egyszer, hogy öleljem át. érdekes volt, fura volt, de annyira nem volt gáz.
leginkább ő beszélt, hihetetlenül intelligens fickó, nagyon olvasott, kicsit el is bizonytalanodtam, hogy ha kiderülne, nekem mennyi hiányosságom van... na, mindegy. amúgy meg tényleg egy őrült. leszarja a világot, úgy él, ahogy neki tetszik, de valamelyest legbelül kispolgárnak vallja magát. elég kettős személyiség. tipikus skorpió, a végletek embere. imádja a dobolást. meg a zenét. ami jó.
a beszélgetés végén már ilyeneket mondott: "hogy őszinte legyek, nagyon szívesen megfarkalnálak... de most alapvetően nem ez a cél..." aztán meg, mikor sétáltunk vissza a metróhoz, hogy "történjen bármi, biztos, hogy nagyon jó haverok leszünk..." és végül egy szájrapuszival/csókkal váltunk el. szóval igazából nem értem. azt se tudja, hogy hívnak, rólam szinte alig tud bármit, nem is érdekelte, valamint még mindig nem kérte el a számom és nem adta meg az övét. ma reggel beköszönt a társkeresőn, de azóta se ír, pedig online. mondjuk nekem sincs sokminden, amit írhatnék neki... most mégis mit???
érdekes figura... annyi szent! nem reménytelen, még vonzó is, bár nekem annyira se tetszik, mint a Bőgős anno... vagy nem is tudom... áhhh... nem tudom. szerintem nem erőltetek vele semmit. aztán majd meglátjuk.

és persze nincs most ember talonban. senki. ennyi volt. nihil.

a Kosnak ma van a szülinapja. mondtam neki kedden este, hogy engem soha senki nem keres telefonon. hogy ő az egyetlen, aki tényleg napi szinten foglalkozik velem, és hogy ez mennyire jól esik tőle...

na, hát ez és így. ma döglés ezerrel. holnap bulizás Barbicsekkel. fel kell töltődnöm. :)

éppen ma fél éve találkoztunk először. nem gondoltam, hogy eddig se fogunk kitartani. belepusztulok a hiányába. teljesen.
szóval ma lennénk 6 hónaposak. hurrá.

(az durva április elsejei tréfa lett volna tegnap, ha elküldöm neki reggel smsben, hogy "terhes vagyok..." ezen gondolkodtam... gáz???)