kezdem máshogy látni

a dolgokat. köszönet az olvasóknak, kommentelőknek, meg a saját agyalásaimnak.
vannak terveim a jövőre nézve, nem fogok otthon punnyadni állandóan, illetve azt is hasznosan fogom tölteni, reményeim szerint. szeretnék szépülni, fogyni, tornázni, alakformálni ezerrel. sajnos nem mehetek még úszni a seb miatt, de ha begyógyul, akkor majd járok a Szecskába munka előtt/után.
az angolt is elő fogom venni és megpróbálom valami normális szintre felhozni.
meg szeretnék festeni, rajzolni. ez korábban is tervben volt, csak elmaradt.
alapvetően lusta vagyok, nemcsak a depi miatt punnyadok állandóan. annyit dolgozom, hogy arra nincs erőm, hogy hazafelé vegyek magamnak egy új cipőt, vagy nadrágot. szóval még azt sem vettem. a régi szarokban járok még mindig. na, mindegy.
szóval kivagyok a melótól, ez látszik a posztolásokon is. vagy csak későn jutok hozzá, vagy csak röviden. áhhh... mivel nincs otthon net, csak innen tudok írni. de ha meg lenne otthon net, akkor meg állandóan azon lógnék, chatelnék hajnalig. na, azt aztán végképp nem akarom.
és hát azért nem adtam fel az ismerkedést. valami majdcsak lesz már... azért vannak ígéretes jelentkezők... meg hát mit tudom én???
sokkolt ez a Bőgős történet, de kezdek kijönni belőle. de tényleg. ma még csak pl. egyszer néztem meg, hogy mikor lépett be iwiwre. igaz, ezzel a lendülettel be is jelöltem, hogy onnan ismerem, hogy jártunk.
nem mondom, hogy lezártam teljesen, de nem fogok neki blogot csinálni és nem fogok neki üzengetni. úgy, hogy külföldön lesz, még egyszerűbb is ezt megtartani. bár iwiwen bármikor írhatnék neki, de nem teszem.
nagyon nehéz időszakon vagyok túl, vagy próbálok túl lenni... ezt azért mindenki megérthetné, vagy legalábbis megpróbálhatná megérteni. de ha nem, az sem érdekel. én amúgy is ilyen rúgkapálós, önmagam alázós típus vagyok. ragaszkodó és foggal-körömmel harcoló, a végsőkig.
mindig fogadkozom, hogy legközelebb nem, de úgyis az lesz megint. ismerem magam. :(
lekattanok a Bőgősről. idővel tényleg, biztosan. most még szar, most még sajnálom az egészet, most még azt gondolom, hogy soha nem lesz hasonló jó senkivel...
ahh... igazából... talán azt szerettem a Bőgősben, aki mellette voltam, aki mellette lehettem... mégpedig, hogy önmagam lehettem. semmi megjátszás, semmi álszenteskedés. semmi. minden tetszett neki bennem. minden. a külsőm, a belsőm, minden. ez az, ami nagyon hiányzik. de talán lesz még valaki, aki ugyanígy viszonyul hozzám.
beszéltem 77-essel délelőtt levélben. ő is társat keres. még mindig. ő is azt mondta, arra kell gondolni, hogy a Bőgős mit veszített el: ENGEM. nem arra, hogy én mit veszítettem. és hogy szerinte a legjobbfej csak vagyok, akivel valaha megismerkedett. :) és tudom, hogy ezt így is gondolja. :)
ma hazafelé bevásárolok és főzök chilis babot, mert már nagyon kívánom. este vagy BL meccs nézés, vagy a Kossal Gödör... még nem tudom. a Gödörhöz volt kedvem, de most inkább meccset néznék. na, mindegy, még az is lehet, hogy nem ér rá a Kos mégsem.
holnap meg egyértelműen meccsnézés. a MU játszik elődöntőt. WHÁÁÁÁ!!! tiszta izgalom. :)