nem tudok versenyezni

a 20 kg-os, huszonéves lányokkal. egyszerűen nem.
hiába jelentéktelenek, ha fiatalok és vékonyak, akkor csak őket nézik a pasik, mást nem. és ez fáj, borzasztóan fáj.
tegnap néztem a Sex és New Yorkot. és jól mondta benne Carry: "egy huszonéves lány tulajdonképpen nem vetélytárs, egészen addig a pillanatig, míg nem annak a férfinak az oldalán látod meg, aki összetörte a szívedet..."
hát igen. így megy ez. 76-osnak is egy huszonéves kellett, és rettegek, hogy a Bőgőst is valami fiatal lányka oldalán látom majd legközelebb.
pedig ezek a lányok semmivel sem szebbek, jobbak, okosabbak, humorosabbak, kedvesebbek, odaadóbbak, mint én, vagy a hozzám hasonló korban járók. (sőt!!!!!!!!) de fiatalok és általában karcsú a derekuk. és ez már elég indok ahhoz, hogy a korombéli pasik feléjük tekintgessenek.
ha meg nem így van, akkor besavanyodott, unalmas fickóval állok szemben, aki meg nem kell. nagyon-nagyon nem kell.
tudom-tudom, elsősorban, elsőkörben magamat kellene elfogadni, megszeretni és nem foglalkozni másokkal. de sorozatosan ilyen tapasztalatokba, ilyen elvi síkú elutasításokba akadok és ez gáz. ez nagyon lélekromboló tud lenni.
hiába teszek én bármit, műttettem magam halomra, ha még mindig nem vagyok deszka és még mindig 32 éves vagyok. (mondjuk az tény, hogy 26-nál nem nézek ki többnek, ezt már többen megerősítették...)

éjjel megint a Bőgőssel álmodtam, pedig este pont inkább 76-os járt a fejemben... megnéztem ezredszer is a Casino Royale-t... többek között ezért...

éppen ma egy hónapja szakított velem a Bőgős és kegyetlenül szenvedek azóta is, folyamatosan. nem tudom túltenni magam rajta.

hiszek benne, és ezt erősítem magamban, hogy mi még leszünk együtt. hogy rá fog jönni, neki én kellek, és úgyse talál hozzám hasonlót, vagy olyat, akivel ugyanilyen jó lenne minden. ezért hiszek abban, hogy ha kicsit egyedül van, ha eltelnek hónapok, akkor majd előkerül mea culpázva... csak addig bírjam ki, hogy ne vagdossam fel az ereim, hogy lejöjjek a piáról és hogy ne keresgessem állandóan. (most heti egy sms-ről van szó egyébként, és az utolsót már totál fejből nyomtam, mármint a számát, lehet, hogy nem is ő kapta meg... ami egyébként jobbik eset...)

megyek délután anyuékhoz. megpróbálok kikapcsolódni. ott mondjuk nem tudok piálni, se dohányozni, tehát annyira nem pusztítom majd magam, viszont lesz rengeteg finom kaja, ami meg baj... :( na, mindegy. kajából felpakolok majd, mert pénzem az nincs, legalább 1 hétig ne kelljen boltba mennem.
annyira nincs pénzem, hogy új nadrágot se tudok venni. egyetlen egy van, ami még viszonylag hordható a jelenlegi állapotomban, de ez meg meleg. és uncsi. és nem győzöm mosni. cipőre se telik. téli, bokacipőben járok még mindig... vicces. de tényleg. belesülök. :(

na, panaszláda off. jó húsvétolást mindenkinek. én vasárnap elmegyek családilag a helyi református istentiszteletre. tegyetek ti is így.(katolikus misére is ér menni természetesen) mert az jó. :)