nincs baj a decemberrel, mert legalább másfél hétig nincs meló, de amúgy meg a karácsonyhoz idén sincs sok kedvem. egy a vágyam ezzel kapcsolatban, hogy a családnál töltött idő békés és nyugodt legyen. hogy legalább olyan jól érezzük magunkat, mint anyu szülinapján nyár végén. a többi nem érdekel. megmondtam anyunak is, hogy semmi ajándékon ne törje a fejét, mert nem kell. legyünk együtt, együnk finomakat (anyu nem tud rosszul főzni szerencsére) és nekem az bőven elég.
tegnap jót tett, hogy a nyomoromat kiböföghettem a világhálóra. képzelem milyen gyászos perceket okoztam azoknak, akik olvasták. sajnálom. nem mindig rózsaszín felhő az életem, meg a gondolataim.
de ma eldöntöttem reggel, hogy jó napom lesz, és ehhez tartom magam. :) az, hogy már készen vagyok a hó végi teendőkkel, ennek a jele. :)
a karácsony amúgy nyilván azért sem izgat, mert teljesen lepörögtem arról, hogy csilliárdnyi ajándék után rohangáljak. nemcsak a pénz miatt. nemcsak azért, mert nincs pénzem ajándékokra. hanem mert rájöttem, nem az ajándék a lényeg. hanem az ember. az a lényeg, hogy akiket szeretek, azokkal együtt lehessek minél többet, pláne boldogságban, örömben, a többi meg le van szarva. attól, hogy tízezreket költünk egymásra, még utálhatjuk a másikat. akkor meg minek az egész?
nem mondom, hogy egy Férfi nem hiányzik. egy Társ, aki nem akadályoz, nem hátráltat, hanem motivál, előrevisz, ösztönöz, megért... a karácsony mocskos egy ünnep ebből a szempontból, mert ilyenkor minden egyedülálló még inkább úgy érzi, hogy egyedül van. valahogy karácsonykor még nagyobb súlya van a magánynak, mint az év bármelyik másik napján. ez a szeretet ünnepe. én úgy döntöttem, idén magamat fogom szeretni a legjobban, magamnak fogok minden örömet megadni, abból baj nem lehet.
az éjjel szerelmet vallottam a Macskámnak. rájöttem, hogy szerelmes vagyok belé és ezt meg is mondtam neki. ez most halálosan komoly. fél10 körül feküdtem le, összebújtunk (belefeküdt az arcomba konkrétan, ahogy szokott), belefúrtam a fejem a bundájába, simogattam, hallgattam ahogy dorombol, ahogy élvezi. aztán jól megpuszilgattam és megmondtam neki a frankót. tuti, hogy értette. biztos vagyok benne. jaj, olyan nehéz minden reggel otthagyni otthon, egyedül. olyan szívbemarkoló, ahogy rám néz, hogy megyek el dolgozni, őt meg magára hagyom. totál lelkifurdalásom tud lenni miatta. milyen jó is volt, míg betegen otthon voltam most egy hétig. úgy tud hiányozni ám a kis dög... de erről már éppen eleget gagyogtam. :)
tegnap reggel beszóltam a kerületi köztereseknek. nagyon a bögyömben vannak, muszáj volt kicsit fecsegnem velük. de higgadt voltam. aztán a higgadtságom még velem maradt, így a buszon, mikor megkocogtatta a vállam az ellenőr, akkor se durrant el az agyam. érdekes, mert pont előtte gondoltam rá, hogy szeptember elseje óta nem volt bakter. na, erre megjelentek egyből. én meg előadtam ábrándos szemekkel, hogy a másik táskámban hagytam a bérletem, meg minden iratom. így elég volt bediktálni az adataimat. biztos a sajátomat diktáltam be... :) még meg is köszöntem nekik, hogy odajöttek, meg elnézést kértem, nagyon aranyos voltam. aztán meg röhögtem a markomba, mennyire átbasztam a rendszert. :)
ma este MU-meccs, ligakupa, a Crystal Palace az ellenfél, olyan nincs, hogy ne nyerjünk. nem is tudom hányadik osztályban van a csapat, de nem PL-ben, az tutit. márpedig így kötelező a verés. lehetőleg jó nagy arányú, hogy boldog legyek. :)
holnap meg talán Hétfőivel tudok inni egy bambit végre. :) igazából jó lenne mocskosul berúgni és baromkodni egy jót... valahogy most erre vágyom leginkább. :)