hétfő, november 21, 2011

gyógyultnak nyilvánítottam magam

így ma már dolgozom. a buszon még semmi bajom nem volt, próbáltam meditálni is kicsit, de amikor beléptem az irodámba, és megláttam OJ-t, legszívesebben fejbe lőttem volna magam. najó, a helyzet annyira már nem gáz, bár még az ágyban fekve is voltak mélypontok, hogy nem jövök be soha többé, de semmilyen munkahelyre, mert a munka (mármint a szó köznapi értelmében) nem nekem való, az, hogy főnököm legyen meg pláne, szóval az ágyban még nagyon szenvedtem, de aztán valahogy erőt vettem magamon, hajat is mostam, még sminkeltem is, mert egyszerűen a sápadt fejemen változtatni kellett. szóval összekapartam magam és bejöttem. 

most nagyjából rendben vagyok, mármint lelkileg, bár tényleg tudtam volna még otthon lenni. vagy nem is az, hogy otthon legyek, csak ne itt. de már csak 1 hónap van az utolsó munkanapunkig, ami a céges karácsony lesz, egy bécsi kirándulás keretében, addig meg már fél lábon is ki lehet bírni. már csak 22 munkanap, valahogy csak túlélem. :)

a betegeskedésnek nem sok pozitívumát tudom felmutatni. bár én úgy terveztem, hogy keddre már nagyon jól leszek és onnantól majd a lakást fogom rendbe rakni, ehhez képest még pénteken is csak a belemet húztam, köhögtem folyamatosan és az orrom fújtam. így otthon konkrétan nem csináltam semmit. döglöttem az ágyban, vagy a tévé előtt egész héten, meg hétvégén, és tévéztem, vagy olvastam.
kedd este Vikinél volt csajoskodás, hármasban Barbival, én ott is aludtam, pénteken meg elindultam pár ügyet elintézni a városba, és ennyi. ezen kívül ki sem tettem a lábam a lakásból. ja, de. szombaton lementem hagymáért a szembeboltba. :) szombaton ugyanis főtt kajára vágytam, de persze ingyen. addig agyaltam, hogy rájöttem, a krumplis tésztához csak vöröshagyma kell, minden más van otthon, a csokis muffinhoz meg semmi nem kell, minden adott. így leszaladtam hagymáért (70,- Ft), majd a Shitty meccs alatt főztem és sütöttem. először úgy nézett ki, hogy mindkét kaját elcseszem, aztán meg kiderült, hogy nagyon nagyot alkottam! :) főleg a muffinnal, mert valami félelmetesen finom lett. a legegyszerűbb receptet vettem elő, de csak saccra tettem bele a hozzávalókat, nem mértem semmit, és még másnap is isteni volt a muffin, könnyű és omlós. mondjuk kicsit édes lett, nade egy csokis muffinnak nem ez a dolga? mármint hogy édes legyen? :) találtam hozzá valamelyik szekrényben egy bontatlan üveg eperdzsemet... jujjj... mondjuk azzal már tényleg mocskosul édes lett. de hogy miket tudok én találni?? :)
és tényleg nem semmi, hogy volt otthon liszt, margarin, porcukor, tojás, kakaópor, étcsoki. merthogy ebből áll a muffin. :) a krumplist tésztához meg csak krumpli kellett és tészta. :) az is volt. :) csak hagyma nem, de ezt meg már mondtam. :) féltem, hogy ízetlen lesz a tészta, de aztán addig nyomattam bele mindenfélét, hogy jó csípős meg sós lett. ezek is ízek. :) persze nem ehetetlenül csípős és sós, hanem kellemesen. :)

a MU szombati meccsét már úgy néztem, hogy két pofára tömtem befelé a muffinokat. legalább ez jó volt, a meccsről ugyanez nem mondható el. voltak villanások, de leginkább szarrá untam magam. kezdek egyre jobban parázni, hogy a bugyikék szomszédokat nem tudjuk beérni májusig. :(

szombat éjjel elkezdtem olvasni egy könyvet Tibetről. aztán vasárnap délután kapcsolgattam, és az AXN-en elkaptam a Hét év Tibetben c. filmet (a könyv, meg a film... nyilván semmi sem véletlen). ÉN EZT MIÉRT NEM LÁTTAM EDDIG???? jójó, nem volt még itt az ideje, vagy nem tudom. de tényleg nem értem, hogy pont ez a film hogy maradhatott ki eddig. nyilván nem értettem volna, nem értékeltem volna eddig, most viszont elájultam tőle, mert fantasztikus az egész, Brad Pittet nem is emelném ki külön, mert az egész történet csodálatos. elkezdtem a film közben, illetve a reklámszünetek alatt utána olvasni a dolgoknak a wikin, és így meg pláne élvezhető volt. most mit mondjak? gyűlnek az úti célok rendesen... India (Goa), Bali, Tibet (Lhásza természetesen)... és ez még csak a spirituális úti célok listája. mivel a héten rengeteg úti filmet is néztem, hát nem is tudom már lassan észben tartani, hogy mik vannak tervben, ahova el szeretnék jutni. rájöttem, hogy nekem egy olyan tévéműsor kellene, ahol mindenféle kultúrák étkezési szokásait mutatnám be, pl. megkóstolnék mindenféle különlegességet, meg persze ha van a környéken valami foci stadion (pláne ha kultikus hely), akkor azért azt is körbejárnám. :) szóval ilyen stadionkonyha filmsorozat, vagy valami ilyesmi. :) 
mostanában egyébként szokásom, hogy ha látok a tévében valami érdekeset, akkor egyből a telefonomon nyomom a wikit és elolvasom, amit találok. ez a reklámszüneteket is remekül kitölti, meg az agyam is tornázik, jegyzi meg az infókat. :) és egyből nem haszontalan a tévé előtt tespedés. :) 

láttam viszont egy szar filmet, meg ne nézze senki: Pancser Police a magyar címe. rettenetes. sajnos a legjobb faszi, Samuel L. Jackson az első 5 percben meghal, innentől az egyetlen pozitívum Eva Mendez volt, vagyis inkább a teste, mert a szerepe az zéró. :)